Egy nap Vele 2.

Fel is nyögök a durva válaszától, amivel megválaszolta a mozdulatomat. Nevetve kérdi, hogy nem azt akartam, hogy érintse a puncim. Válaszom, hogy igen azt akartam és igen az volt a vágyam, hogy érintsen, akár durván csak éríntsen ott.- Hát akkor most csendben tűrd, ha azt akartad. Egy hangot se akarok hallani, vagy durvább lesz az éríntésem. Megértetted???- S felelem, hogy igen megértettem.- Helyes, és szeretném, ha ez így is lenne. Megállás nélkül érínt. Hol érzékien, hogy kéjesen felnyögnék. Hol pedig durván, hogy a kínnak adnék hangot. Sose tudom, hogy épp hogyan fog megérínteni. De uralkodok magamon, és se nyögés, se feljajdulás nem hagyja el a szám. Jó pár percig izgatja a puncim. Már kezdem élvezni. Mikor megfeledkezek mindenről, de leginkább a parancsról, hogy csendben élvezem vagy épp türöm, hogy fájdalmat. S kéjes nyögés hagyja el a szám. S egyből durván markolja a puncim. Annyira durva a mozdulata, hogy nem képtelen vagyok szótlanul tűrni a fájdalmat. -Ahogy hallom a szófogadásod eddig tartott, de nem baj okot adtál, hogy jobban kinozzalak. Pedig még élvezetbe akartalak hajszolni. Na mindegy még hosszú a nap. S van egy pár tervem az izgató testeddel. S annyira imádom, hogy készségesen fogad mindent, amit csak tervezek vele.
Hallom közbe távolodó lépteit, miközben beszél. Épp előttem van mikor újra megszólal. -Nyísd ki a szád és dugd ki a nyelved. Teszem amit mond, és a nyelvembe két egyszerű facsipesz mar. - Na most már szófogadó leszel. S mire feleszmélek egy ujabb csipesz kerül rám, de ez a kisajkamra kerül. S egyből súly is kerül rá. 2-2 ilyen csipesz kerül a kisajkamra. S minden csipeszre rak egy súlyt. A súlyok húzzák le az ajkaimat, ami fáj, de elviselhetőn. Most csak nyöszörgésre telik tőlem, a nyelvemen lévő csipeszektől. Ujabb kínt okoz a testemnek. Érzem a gyertya melegét és a viasz forroságát a fenekemen. Percekig csak folyatja rám, hogy égesse a testemet a forró viasz. Ha tehetném akkor felkiáltanék, amikor a testemhez közel tartja a gyertyát. Formás hátsómat viasz teríti be vastagon. Addig nem hagyja abba, míg van egy terület, ami fedetlen a viasztól. - Hmm tetszik a hátsód, de ezt most el kell tűntetni rólad. A korbács tökéletes lesz és még szép csíkokat is hagyok vele, hogy minden leülésnél érezd ahol a korbács éríntett. S az is büntetés, kínzás legyen, ha ülnöd vagy feküdnöd kell rajta. De tudja, hogy szeretem a csíkokat napokig magamon. Így a fájdalom ellenére ez még jutalomnak is számít. Pedig sokszor sírásig korbácsol, de a "vörös" szó még nem hangzott el a számból. A seggem korbácsolásnál. Már egy ideje vágyom arra, hogy ne hagyja abba, amíg nem mondom ki a menekülőszavam. De úgy, hogy számolja, Szeretném tudni, hogy mennyi után nem bírom a további ütéseket, amikor már büntetés lesz S ahogy erre gondolok az asztalra hajolva, odabilincselve. Már érzem is a korbácsot a testemen, hogy a viasz darabokat leverje rólam. Érzem az ütés fájdalmat, amitől a könnyeim is kijön, de tudom, hogy többet akarok. Még nem akarom, hogy véget vessen a korbácsolásomnak, így hogy a puncimnak, a csiklómnak most kegyelem jár. Biztos vagyok abban, hogy ma még sírok és kimondom a "vörös" szót, csak vessen véget a puncim kínzásának. Az ütések záporoznak, már 50nél is többet kaphattam S utána már csak a kezének az érintését érzem, ahogy végig simítja a csikokat, az ütések nyomait. Ez az érintés a legtöbb esetben jutalom, élvezetet okozó dolog. Most viszont minden ilyen simogatás felér egy ujabb büntetéssel. Elhúzodnék a keze elől, de mégse teszem. Akarom, hogy minden csíkot éríntsen a többek között simogató kezével. Ki nem mondott szavaimat, mintha hallotta volna, mert végig simítja a nyomokat. S utána a csipeszektől is megszabadít. Nem nyítja szét, hanem úgy húzza le őket, amivel ujabb nagy fájdalmat okoz. Nyelvemen lévőket kinyítja, hogy ne fájjon annyira mikor megszabadít tölük.