Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Megvalósult balatoni kaland (2)

2013. 07. 14. 18:24 | Megjelent: 1042x
Mikor visszaértünk a stégre, leheveredtünk a törülközőkre és néztük az eget, a csillagokat. Fogtuk egymás kezét, majd megjártattuk a másik testén a kezünket, s nyelvünket újra a másik szájában. Ekkor hirtelen gondoltam egy merészet és átfordítottam a hasára, hátrahúztam a kezét, amit a gatyájával átkötöttem csuklójánál, a hátára térdeltem s kijelentettem: - Fogtam egy tilosba tévedt horgászt! Elnevette magát erre, próbálta a kezét kiszabadítani, de nem sikerült. Így birkóztunk egy ideig a stégen, majd elengedtem és hazamentünk a villába. Megvacsoráztunk és kiülve a teraszra élveztük a henyélést, semmittevést. Már besötétedett, a csillagok is fényesebben világítottak s a telihold gyönyörűen bevilágította a tavat, kertet, mikor Richárd megkérdezte, hogy elmehetnénk-e most is fürödni, mert mindig szeretett volna éjszaka fürdeni a Balatonban, de soha nem volt lehetősége erre.
Nem tétováztam, hanem kézen fogtam, vittük a törülközőinket és bezárva a villát, kaput, hamarosan már a mólón caplattunk. A stéghez érve Richárd megállt és élvezettel nézett körül. Én lekaptam a fürdőgatyámat és úgy robogtam le a lépcsőkön a vízbe. Richárd kicsit tétovázott, majd hasonlóan követett. Jó messze kellett kigyalogolnunk, míg már olyam mély volt a víz, hogy úszhattunk is. Visszanézve mintha valami fényt láttam volna a stégnél, de nem voltam biztos ebben. Hamarosan azonban felhők úsztak át az égen, s rövidebb, majd hosszabb időre eltakarták a Holdat, így egyre sötétebb lett. Indultunk ki, s mire kiértünk már teljesen eltűnt a holdfény, s csak a túlpart fényei látszódtak. Richárd felszaladt a lépcsőn a stégre. Ekkor valami zajt hallottam. Én is felsiettem, de a lépcső tetején már semmit sem láttam a szemembe világító zseblámpa fénytől, csak hallottam: - Hasra!
Hasra vágtam magamat, mikor éreztem, hogy valaki a hátamra térdel és kezeimet hátrahúzva, megbilincsel. Szólni sem volt időm, mert közben egy hangot hallottam:
- Rendőrség. Szemérem elleni bűncselekmény miatt letartóztatom. Felnevettem ezt hallva és oldalra nézve láttam Richárd is hasal mellettem hátrabilincselve. Mellettünk két fiatal rendőr áll és az egyik szólt. Végre megszólaltam:
- Ne vicceljen, na, jó, jó vicc volt srácok! Most már elengedhettek minket!
- Nem sértegetjük az intézkedő közeget! – hallatszott fentről. – S akkor beszél, ha kérdeztem! – dörrent rám az egyik, miközben a lámpája fénye a szemembe világított.
- Ha komolyan gondolták, akkor tegyék szabályosan, ahogy a Szolgálati Szabályzatuk előírja! – szóltam hátra komolyan már. – Segítsek? Bemutatkozás, név, rendfokozat, beosztás, szolgálati hely közlése, majd a tényállás kijelentése és a törvényi hely pontos idézése, majd utána jogainkra való figyelmeztetés következik. – soroltam. Szinte láttam, ahogyan megdermednek ezt hallva s a társ halkan meg is szólalt:
- Ez tudja a szabályzatunkat, bakot lőttünk. – hebegte, de a társa rádörrent.
- Ne majrézz! – majd hozzám fordulva ezt mondta: - Ne oktasson ki, mert azt nem tűröm! Szemtelenkedéséért bekísérjük Magukat az őrsre és majd ott lehetnek nagylegények. – harsogta. Megint nevettem és megkérdeztem:
- Így, mezítelenül fognak minket, megbilincselve, végig kísérni a Fő utcán az őrsig? Add majd Maguknak az ügyeletes tisztjük ezért az őrsön! Láttam, ahogy elkomorul már Ő is, majd egy ideig gondolkozott, végre megszólalt:
- Legyen, engedékeny hangulatban vagyok. Hazakísérjük Magukat, ott igazolhatják a személyazonosságukat és majd egyeztetünk, megállapodunk a továbbiakról, a büntetés mértékéről. – jelentette ki. Megint nevettem.
- Korrupcióra való felszólítás a hatósági közeg részéről a gyanútlan állampolgárok felé. Ejnye-bejnye, csak súlyosbítja a helyzetét járőrparancsnok! – szóltam s nem tudtam megállni a nevetést. – De tudja mit? Elfogadjuk. Vigyenek haza minket és igazoltatás után lássuk a büntetés kiszabását! Kíváncsi vagyok a merészségükre! – szóltam s nehezen, de talpra álltam. Odanyújtottam a csuklóimat ezt mondva:
- Oldozza el a kezeimet hátul, mert vinni kell a törülközőket és a száraz úszónadrágjainkat, majd elől bilincseljen meg, hogy tudjak kaput is nyitni majd!
Így is lett, Richárdot talpra segítették. Végig mentünk a mólón és hamarosan odaértünk a kapuig. Azt kinyitottam, besorjáztunk a kertbe. Felmentünk a teraszra, be a házba. Megszólaltam: - Mielőtt villanyt kapcsolok, húzzák be a függönyöket! Mikor megtörtént és sötét lett teljesen a szobában, hallottam a tétlábolásukat. Richárd is szaggatottan lélegzett. Végre villanyt kapcsoltam. A fényárban mindenki lesütötte, becsukta a szemét, mert elvakult.
- Így ni. Akkor jöhet az igazoltatás. – szóltam s a tálalószekrény lapjáról kiemeltem a kistáskámat, abból a személyimet és odanyújtottam. – Richárdét nem tudom, hol van. Ha kell az Övé is, akkor bilincseljék ki, hogy előadhassa!
- Nem kell, azt hiszem, nem szükséges. – szólt a járőrparancsnok a társához, majd rám nézett és láttam a szemén, hogy csodálkozik. Arra néztem, ahova Ő és a társa is. Azaz lefelé. Láttam mereven áll a farkam. Nem szóltam. Azok csak álltak kábán, bámulva.
- Nem azért jöttek, mert azt hitték fiatalokat fognak s azt tehetik velük, amit csak akarnak? Nőt nem remélhettek, mert hallották a hangunkat s egyik sem nőies. Akartak tenni velünk valamit, az biztos. Rajta, ne fogják vissza Magukat! Velem megtehetik, de ha Richárdhoz mernek nyúlni, jaj, Maguknak! – szóltam határozottan.
Láttam még mindig nem tértek magukhoz az ámulattól, álltak mereven egymás mellett. Átvettem a kezdeményezést.
- Járőrparancsnok, ide elém lép! – utasítottam s mikor megtette, letérdeltem elé és újra utasítottam: - Sliccet kigombol, farkat elővesz! Azt is megtette s akkor rábuktam s szopni kezdtem. Erre feleszmélt, hátra ugrott és felkiáltott:
- Hogy képzeli ezt? Egy hivatalos közeget leszopni?
- Úgy hivatalos közeg Maga, ahogyan én az őrsparancsnok vagyok. Az egyenruhájuk a sötétben, gyenge fénynél még megtévesztő, de itt a fényben már nem. Kuss! – s a másikra üvöltöttem: - Leveszi a bilincset Richárdról és rólam is, de tüstént!
Az nem tétovázott, hanem tette, amire utasítottam.
- Bilincselje meg a társát, de hátra tett csuklókkal, így ni! Most Richárd Te bilincseld meg őt is ugyanúgy! – szóltam s már meg is volt. Ott álltak most már ők, hátrabilincselve. – Jótett helyébe jót várj! – idéztem a mondást. – Irány a pince, majd ott elszórakozunk veletek. Ti is élvezni fogjátok! – bíztattam őket is s mutattam merre vezesse le Richárd őket.
Leérve a pincébe, megálltunk egy ajtó előtt, mert utasítottam Richárdot, hogy vetkőztesse le az őt megbilincselőt, mire én a járőrparancsnokról húztam le a ruháit. Az atlétájuk lógott hátul a kezükről s a gatyájuk még rajtuk maradt.
- Így ni, most már beléphettek! – szóltam s nyitottam az ajtót. Belépve elcsodálkoztak, de nem csak ők, hanem Richárd is. A szoba komplett kínzókamrának volt kialakítva.
- Döntsd rá Őket egy-egy bakra! – utasítottam Richárdot, majd a korbácsok között válogattam, egyet kiválasztottam, amit a bal kezembe vettem s a jobba egy lovaglóostort s végigvágtam a srácok feszülő popóin. Azok szinte egyszerre vonaglottak meg és kiáltottak fel.
- Ízlett? Ez csak a bevezetés volt. Most jön a java! – már pattogott a korbács is a fenekükön. Ütés közben intettem Richárdnak is a fal felé, vegyen, de Ő nemet intett s csak állt, bámult. Így én végeztem el a korbácsolásukat. Húsz-húsz után megálltam s megkérdeztem: - Elég volt, vagy még kértek?
- Nem, nem, köszönjük, bőven elég volt. – szóltak.
- Akkor most enged ki Őket és térdre előttem s szopás, de alaposan!
Alaposan nekiláttak. Ugyan a mélytorkozás nem nagyon ment nekik, de végül is elélveztem megosztva a szájukba az adagomat.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.