Sorozási után katonai kiképzés fantázia (3)

A főtörzs megbüntetése és utolsó – ánuszra adott, hatalmas ordítást kiváltó – ütésem után hátraléptem s hagytam újra a rajparancsnokomat érvényesülni. Megértette és folytatta az alapkiképzést több, más gyakorlatok bemutatásával, gyakoroltatásával. Ekkor szólalt meg a mobilom. Röviden beszéltem, majd letettem és rájuk néztem, mert ugyan nem akartak hallgatózni, de óhatatlanul is hallották beszélgetésem végét: - Igen, itt vagyunk a lakásban még, gyertek ide! Körbe jártattam újra a tekintetemet és érdeklődő pillantásokat láttam mindenkitől, még a főtörzstől is. Elnevettem magamat, majd megszólaltam, de már hozzájuk beszélve:
- Hamarosan megérkeznek azok, akiket az előbb jeleztem. Két pár jön ide.
- Két pár? – értetlenkedtek egyesek. – Pár? Azaz férfi és nő, vagy csaj is?
- Igen, így van. Az egyik pár lengyel nemzetiségű, míg a másik japán lesz, - nyomatékosítottam: - azaz sárga nációhoz tartozó. – néztem jelentőségteljesen a főtörzse, de az már nem adta érdeklődésének jelét, vagy jól palástolta. Még folytattam: - ők ugyan egyenruhájukban érkeznek ide meg, de nem sokáig maradnak abban, mert a kötelező orvosi vizsgálaton nekik is át kell esniük.
- Itt, előttünk? – ujjongott több is, de ketten nem. A rajparancsnok és a főtörzs. Az előbbi meg is kérdezte tőlem:
- Uram, mi a parancsa a továbbiakra?
- Ha csengetnek, akkor a főtörzs, nem, még sem, inkább a cigány srác megy ajtót nyitni s beengedi Őket. Ott már Te fogod fogadni őket bent. Követeld meg a katonás jelentkezést, bemutatkozást tőlük, beleértve a tisztelgésüket is. Figyelmeztetlek, hogy nem a szokásos lesz, mert a sajátjuk lesz. Minden párnál a férfitag tud magyarul, így nem lesz nyelvi gondod. Hagyj időt nekik a fordításra! Ne engedd őket kérdezni, hanem azonnal parancsold meg, hogy vetkőzzenek le mezítelenre és úgy jöjjenek be ide, de ti még előtte gyertek be, hagyjátok magukra őket. Világos, megértetted?
- Igen, Uram, azaz mégsem. Így fogadjuk őket ööööö mezítelenül? – értetlenkedett a rajparancsnokom.
- Miért is ne? Hamarosan ők is azok lesznek, ne feledd. Tedd, amit parancsoltam. Ti pedig, a többiek felsorakoztok ott a szekrény előtt, ahol korábban is a vizsgálatnál álltatok. Egy hangot sem akarok hallani! Megértve? – utasítottam őket és már hallatszott is a csengő hangja. A cigány srác kiviharzott a szobából, majd a rajparancsnok is utána ment, de hamarosan vissza is jöttek. Az ajtót behúzták maguk mögött. Rájuk néztem és mutattam álljanak a többiek mellé, csak a rajparancsnokot intettem magam mellé. Hamarosan kopogás hallatszott, majd – Szabad, belépni! – felszólításomra nyílt az ajtó. Elsőnek egy férfi érkezett úgy harmincas lehetett, katonás léptekkel jött elém. Mögötte egy szőke, de rövid hajat viselő formás csaj lépdelt, aki húszas éveiben járhatott. Utánuk érkezett a japán pár, szintén a férfi elöl, a csaj mögötte. Bemasírozva egy sorba álltak előttem és a rajparancsnokom előtt, majd a két férfi megszólalt:
- Uram, parancsodra a kötelező orvosi vizsgálathoz megjelentünk. Egy pár a Lengyel Hadseregtől, annak is a kommandós szakaszából; egy másik pár pedig a Japán Császári Hadseregtől, szintén a kommandósoktól.
- Pihenj! – parancsoltam és kértem a bemutatkozásukat, ami megtörtént egyenként, katonásan, pattogón. Jól hallatszott a nevük, de a férfiaktól a rendfokozatuk is, míg a csajok a saját nyelvükön ejtették ki azt. Utánuk a férfitag fordított. Így mindenki számára kiderült, hogy az érkezettek tisztek mind.
Én is bemutatkoztam, elmondtam, hogy orvos vagyok, orvos-ezredes s én fogom végezni a kötelező orvosi vizsgálatot rajtuk, majd bemutattam a rajparancsnokomat névvel és rendfokozattal. A többiekre csak rámutattam s mondtam már átestek az orvosin, alkalmasak.
- Rajparancsnok! Ossza ki nekik a kitöltendő dokumentumokat, ültesse le őket kint az asztalhoz, majd aki készen van, az jöjjön be a kitöltött papírral! Így is lett, kimasíroztak a bent maradottak csalódására, de hamarosan a lengyel pár már érkezett, kezükben a papírokkal.
Rámutattam a lengyel férfire, hogy lépjen előrébb két lépést és kértem az általa leírtakat, amiket elolvastam. Odamutattam a bejárati ajtófélfa mellé, ahol megnéztem a magasságát, majd a mérlegen leellenőriztem a beírt súlyát is. Ezt követően már a stetoscoppal vizsgáltam meg, s mivel rám köhögött, ezért oldalra fordítottam a fejét egy kis pofonnal. Megértette. Meghallgattam a szívverését, a tüdejét, köhögtettem is, de nem hallottam eltérő hangokat. Most szem, arc, fül és bőr átvizsgálása következett, de ott sem volt eltérés. Ekkor intettem húzzon oda egy széket, majd keresztbe tetettem a térdén a lábát és a kezem élével a térdére ütöttem. Szabályosan kilendült a lába. Megismételtettem a másikkal is, az is szabályosan reagált. Most újra felállíttattam, kezeit a tarkóra tetettem, majd törzsdöntést kellett végeznie, míg én a gerinc vonalát ellenőriztem. Mikor visszaállt, akkor pedig a csigolyáit végigtapogattam. Ügyeltem arra, hogy a másik kezemet az oldalán húzzam végig, aminek meg is volt az eredménye, mert összerezzent, próbált kitérni a kezem alól, ugyanis csiklandós volt szegény. Más sem kellett nekem, már célirányosan végeztettem vele olyan mozdulatsorokat, hogy nekem is hozzá kelljen érnem s közben folytattam a csikizését. Megjegyeztem, ha nem bírja ki még ezt sem, mit fog tenni majd a laktanyában, ha ott a másik tiszt, vagy az őrmester fogja célzatosan kihasználnia ezt a tulajdonságát, vagy gyöngeségét. Míg hallgatott a keze a farka elé tévedt.
- El a kezekkel onnan! – kiáltottam s ütöttem is a kezeire a lovaglópálcával.
Felszisszent, elkapta a kezeit a farka elől, mire az igen hirtelen kezdett merevedni. Hamarosan már állt is, mint egy dárda kissé felfelé. A lengyel tiszt pedig vörösödött, ahogy ezt érezte.
- Nem gond az. – incselkedtem vele, de továbbra is mereven néztem, míg csak el nem pirult. Ezt látva már a többiek el felröhögtek. – Pofa alapállás! – sziszegtem a többieknek, míg utasítottam az előttem lévőt:
- Derékhajtás előre, bokafogás, kis terpeszben! Most elengeded a bokáidat, hátra nyúlsz és széthúzod a farpofáidat, de erősen! Köhögj! – hangzott az újabb utasításom, mikor csengettek.
- Így marad mindenki! – adtam ki a parancsot és kimentem. Hamarosan visszatértem.
Mikor együtt beléptünk, a velem érkezettek még jobban elcsodálkoztak, leesett az álluk az elébük táruló látványra. Utasítást sem várva, sarkon fordultak, visszaléptek az előszobába, ahol kibújtak a farmerjeikből és cipőikből. Mezítelenül tértek már vissza, de az álmélkodás még az arcukon volt, maradt.
- Nem tátani a szájatokat, mert kihűl a gyomrotok! Álljatok Ti is oda! Mondom: Álljatok! – nyomatékosítottam s mutattam meg a helyüket a lengyel csaj mellett.
Közben végignéztem a bent sorban állókon és láttam az arcukon szintén a csodálkozást, mert a most érkezettek, mind a hárman csokoládébarnák voltak. Az egyik világosabb bőrű volt, vékony, de egy meg egészen sötét, majdnem fekete, csak a szeme fehérje világított. Ő volt a legnagyobb termetű közöttük. A harmadik átlagos volt s volt benne arab beütés is. Visszafordultam a lengyel tiszt felé:
- Köhögj újra! – parancsoltam és odatartottam egy égő gyertyát az ánuszához. A gyertya lángja elhajolt. Felmorajlottak a sorban állók, de a csokik is. Csak a lengyel csaj nem.
- Rendben, még a prosztatádat meg kell tapintanom! – szóltam s kesztyűt húztam ehhez. Maradt bokafogásban s nem mozdult a vizsgálat alatt, pedig erősen megnyomogattam a prosztatáját. - Látom alkalmas vagy. – fejeztem be. - Felállhatsz!
- Igenis, Uram! – jött a katonás válasza és kiegyenesedett.
- Állj a többiek után és most a lengyel hölgy vizsgálata következik. – mondtam.
(folyt. köv.)