Éjjel 2.

Három nap telt el a betörőm látogatása óta.
Nem tudtam elaludni. Ránéztem az órára: éjfél is elmúlt már.
Felkeltem, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. Ismét hallottam, hogy kattan a zár.
Ő volt megint. Bár a sapkája megint rajta volt, de mégis tudtam, hogy ő az: hamisíthatatlan testtartása, és járása magáért beszélt.
Letettem a flakont az asztalra, és ránéztem.
- Ennyi erővel kulcsot is adhatnék önnek, nem gondolja? – kérdeztem flegmán. – Kér vizet?
Hallottam, ahogy nevet.
- Nem, de valami erősebb jól esne.
Benéztem a hűtőbe.
- Vodka van, tisztán. Megfelel?
- Igen.
Kitöltöttem neki az italt.
Ez húzásra megitta.
- És most mi legyen? – kérdezte tőlem.
- Feltételezem, hogy nem az ékszereimért jött. Azt már múltkor elvitte.
Kis csend következett.
- Nem azért jöttem. Egyébként visszahoztam őket. Tessék – mondta, majd a zsebébe nyúlt, és kitette az asztalra láncokat, gyűrűket. – Nos, mi legyen most?
Hallgattam. Tudtam, mit akarok, és hogy ő mit akar, de kissé nehezemre esett ezt kimondani.
- Én, én...
- Te, micsoda?
Rájöttem, hogy nem is a szavak kellenek ide.
Ledobtam a köntösömet, és ösztönösen letérdeltem.
Odalépett hozzám, és a számba adta a farkát.
- Kezeket hátra!
Engedelmeskedtem. Jó íze volt a farkának. Megállás nélkül csak szoptam, míg egyszer csak felállított, és az asztalhoz vezetett.
Átrakta a bárpultra az ékszereket, és a poharakat, majd a hasamra fektetett, s így dugta meg a puncim rendesen, alaposan.
Abbahagyta. Odalépett a fejemhez, és felemelte az állam.
- Nem köszönted meg, szép kis ribancom – mondta, majd kihúzta a nadrágszíját, és ismét mögém lépett. – Számold!
Húszat kaptam. A fenekemre főként, de jutott a hátamra, és a combjaimra is.
- Mit kell mondani? – kérdezte, mikor végzett.
- Köszönöm.
- Köszönöm, uram!
- Kö... köszönöm, uram… hebegtem megszeppenve.
- Helyes.
A hátamra fordított.
- Emeld fel a lábaidat!
Úgy tettem. A fenekemmel folytatta. Rendesen kitágított, mielőtt belém hatolt.
Elkezdte simogatni, masszírozni közben a csiklómat.
Talán tíz percig csinálta, a testemet pedig hatalmas orgazmus járta át a végén.
Neki se kellett sok: pár pillanat múlva kivette a farkát, és ismét rám parancsolt:
- Nyisd ki a szádat!
És már élvezett is.
Én pedig lenyeltem az összeset, mint egy jó kis ribanc.
Megigazította magát, és megkérdezte:
- Jöjjek máskor is?
- Ühüm...

És ahogy múltkor is, ezt követően most is elillant, mintha csak a föld nyelte volna el.