Válás felárral

Adósságaim voltak,már-már a végrehajtó fenyegetett.Nem csoda, hogy a volt feleségem gúnyos kárörömmel fogadta a hírt:tőle akarok kölcsön kérni.Nagy
haraggal váltunk,de más lehetőségem nem akadt.Megalázó helyzet.
A nejem cinikusan mosolygott,élvezte hogy könyörgök a segítségéért.Aztán
közölte a feltételeit is:egy hétig minden kivánságát teljesítenem kell, s a hét
leteltével annyi pénzt kapok, amennyivel kikerülök a csávából.
-Legyek a rabszolgád? -kérdeztem döbbenten.Meg akarsz vásárolni?
Nem gondoltam,hogy ennyire gyűlöl.Bosszút akar állni a régi sérelmekért.
S én most befutottam a csapdájába..De csak nem leszek olyan őrült, hogy
engedek a zsarolásnak?Bevágtam magam mögött az ajtót.
Este megjöttek az újabb felszólítások, meg jónéhány fenyegető levél.Nem tud-
tam aludni.Talán be is rezeltem kissé.Hajnalra idegroncs lettem,kész klinikai
eset.Remegő kézzel nyúltam a telefonkagylóért, a feleségemet hívtam!
Amikor beléptem a háza ajtaján, olyan voltam,mint aki a kivézésére indul.S nem
is álltam távol a dologtól.Könyörtelenül viselkedtem a válóperen, s most,alig fél
év elteltével...A tulajdona vagyok.
-Térdre, rabszolga! -sziszegte kéjesen.-Máris elkezdjük a gyakorlást.
Megtörten estem a lábai elé, aztán -szinte remegve a kiszolgáltatottságtól, talán hogy megenyhítsem- parancs nélkül is megcsókoltam a kezét. Arcul csapott,s most már a fenyítő kezet kellet csókolnom.-Köszönd meg! -szólt élesen.Élvezettel pofozott, s én minden ütés után
köszönetet rebegtem.Aztán a földre lökött.Nem emelhettem fel a tekintetemet.
Csak fekete harisnyás,tagadhatatlanul gyönyörű lábát láttam, meg a csillo-
gó,tűzpiros magassarkút.-Csókold,rabszolga! -parancsolt hidegen.A porig kell alázkodnod előttem,különben eltaposlak, mint egy férget.
- Igenis, úrnőm -motyogtam ,és hosszan, alázatosan megcsókoltam mindkét lá-
bát.Jó tanulónak bizonyultam.A feleségemet azonban ez nem hatotta meg.A tarkómra lépett, a cipő sarka kegyetlenül a bőrömbe vágott.Így kellett újból
és újból rabszolgaságot fogadnom.A végén a vérem is kiserkent.Rabtartóm ke-
ményen belétiport, majd a testembe rúgott, s a hátamra kényszerített.
-Nyald le a koszt a cipőmről! -parancsolta,és belelépett az arcomba.Hűséges ku-
tyaként nyaltam a cipőtalpát, először saját véremtől tisztítva meg azt.
Aztán a mellemre ült.A fogammal kellett lehúznom a csillogó fényessé nyalt lábbelit.Tudtam miért.-Szagold! -mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és az
arcomhoz szorította a tűsarkút.Remegve szívtam be bőre melegének, s a nylon-
harisnyának a pikáns illatát.-Élvezd! -suttogta.Mondd, hogy élvezed!
-Rettentően élvezem,úrnőm, köszönöm a kegyet -rebegtem a leckét.Nem volt már
saját akaratom.Saját feleségem legyőzött,leigázott alattvalója voltam.Fejem két
térdével szorította, meg sem tudtam mozdulni.Gyönyörű,kegyetlen ragadozóként
vett birtokába.
A percek csigalassúsággal teltek, s rám újabb megaláztatások vártak.Parancsolóm
lilára festett körmű,kecses lábújjait a homlokomon megtámasztva lehúzta mindkét
harisnyáját,majd betömte vele a számat.A mellemre állt, és az arcomat taposta.
Diadalmasan tiport a szívemen,s néha belém is rúgott.Meg sem nyikkanhattam,
csak a kezemet kulcsoltam össze könyörgőn,új istennőmhöz imádkozva.De ő nem
kegyelmezett.Az ágy lábához kötözött és megvesszőzött.Csak úgy záporoztak rám
az ütlegek, s nekem magamban számolnom kellett.-Megvan a száz,rabszolga?-li
hegte kéjesen, kivéve számból a harisnyát.-Három hiányzik, úrnőm -motyogam,
de már alig bírtam elviselni a fájdalmat.-Kérlek irgalmazz!
A számhoz emelte a pálcát, mohón megcsókoltam.Tudtam, mára kielégült bosszúszomja.Végtelenül megkönnyebbültem, azt hiszem sírtam.Amikor eloldozott könnyes szemekkel borultam a porba,s őszinte odaadással, hálálkodva
csókolgattam kínzóm meztelen lábacskáit.Talán nem is voltam eszemnél.Átkulcsoltam a térdét, és én kértem, hogy talpait is érinhessem ajkaimmal.Kegyesen megengedte.Fenséges mozdulattal egy kényelmes fotelbe
ült, s én valami örült alázattal ,térdepelve hosszasan nyaltam a talpait.Barna,szép
combjai megfeszültek, élvezte.Az ujjait is kényeztetnem kellett.Egyenként csókol-
gattam minegyiket,majd finoman szájba vettem,tisztára szoptam őket.Nyelvem
engedelmesen bejárta a vékonyka ujjak közét, szinte szerelemmel szolgálva ki-
rálynőm kéjét.A parancsoló lábfej egyre mélyebben nyomult befelé,már alig kap-
tam levegőt.A váratlanul feltörő orgazmus mentett meg.Feleségem a hódoltatás
szadista örömei közepette a csúcsra jutott...
Aztán a lábával a padlóra lökött, és otthagyott kifacsarva és megalázva,brutálisan
megverve.-Holnap újra ittlégy,rabszolga! -vetette még vissza az ajtóból.
-Igenis..Úrnőm -dadogtam meggyötörten,és vérző hátamra vetve az inget kiódalogtam a házból.