Tibi fantázia (3)

Miután visszatértünk az első szobába, Tibi kávét rendelt magának, amit szállítottam is a konyhából. A kávét jóízűen itta meg, de nem sietett vissza a játékhoz, hanem csevegett:
- Sok mindent értékeltem eddig, amit láttam, tapasztaltam Veled, Nálad, de azt még mindig nem tudom, hogy miért akartad, hogy ma Te légy a Sub s én a Mester?
- Azért Uram – kezdtem, de leintett, hogy nem kell uramozni most, ezért folytattam: - mert szeretettem volna bebizonyítani Neked, hogy nem a Sub, hanem a Dom szerep az igazi számodra. Megértem, ha a mindennapok után vágysz valami változatosságra s ebben akartad megtalálni, az alázat megélésében, vagy átélésében, de hidd el nekem, ez hosszútávon nem lehetséges.
- Ugyan miért nem? – ellenkezett. – Te is most átélted a másik oldalt, még sem esett le a korona a fejedről, de agyűrű sem az ujjadról  - s nevetett hozzá.
- Igen, így van, de ne feledd, ez oktató célzattal történt s az érdekedben! – emeltem fel az ujjamat miközben folytattam – s Te nem is voltál kemény, még ha annak is hitted Magadat. – szellemeskedtem én is.
Nem kellett volna, már tudom. Éktelen haragra gerjedt ezt hallva és magából ki kellve ugrott fel a fotelből, állt szorosan elém, szinte összeért az orrunk s úgy sziszegte:
- Nem voltam eléggé kemény? Most az leszek! Dom, szadista. – hörögte szinte, majd elkapta a csuklómat és annál fogva lódított a másik szoba felé. Még utánam is rúgott, a fenekembe, hogy nógasson gyorsabb mozgásra.
- Oda állsz, azaz hasalsz a bakra! – sziszegte és dobta elém a csukló- és bokabilincseket a földre. – Vedd fel, de ne piszmogj! – utasított.
Még felkapott egy korbácsot és azzal fenekelt már – nem titkolt céllal – ne tudjak hamar elkészülni, de végül azért sikerült. Ráhajoltam a bakra és terpeszbe tettem a lábamat, valamint a kezeimet is a bak lábaihoz tartottam. Tibi odalépett és rácsatolt mindenhol a bakra, majd a lábaim között benyúlva a bak felső gerendája elé húzta a már meredező farkamat is, nem finnyáskodva a megragadásával. Kénytelen voltam felszisszenni, de a hátamra ütött a kezével s sziszegte:
- Nem voltam kemény? Most leszek! – hajtogatta csak, mint az imamalmot.
Csattogott párat a korbács a hátamon, fenekemen, de jutott a belső combjaimra, vádlijaimra is az ütésekből. Kissé hátrább lépett és alulról ütött, de szerencsére nem jól célzott, mert a korbács vége a felső gerenda másik oldalához csapódott s csak kicsit ütötte meg a golyóimat. Színpadiasan felkiáltottam, meg is vonaglott a testem erre válaszként. Tibi megmerevedett, kezéből lehanyatlott a korbács és kifújta a tüdejében lévő levegőt hallhatóan.
- Ezt nem szabad! – kiáltotta. – A harag és a düh rossz tanácsadó! – hangzott tőle. Mivel nem szóltam semmit, ezért lassan megkerült s a túloldalról a hajamba markolt, felemelte a fejemet és mondta, pontosabban kérdezte:
- A harag és a düh rossz tanácsadó! Ugye?
- Igen, Uram! Így van. A jó Dom haragból semmit sem tesz. Higgadt fej, józan ész kell a domináláshoz. „A Dom mindenkor, a játékban, annak végéig, felel a Subjáért!”
- Oktass csak ki hangosan, megérdemlem. – hallatszott Tibitől.
- Bocsánat Uram, de a Dom nem kér bocsánatot, nem téved(het), így nincs miért. – mondtam szinte magamnak halkan, de Tibi meghallotta.
- OKÉ, akkor csere, eloldozlak és magam leszek most a Sun, a szolga s akkor megtaníthatod ezeket a bölcsességeket nekem. – jelentette ki, s már oldozott is volna el, de tiltakoztam ez ellen:
- Egy játékban nem keverjük a szerepeket Uram! Ha Dom volt, akkor most már legyen, maradjon is az! – jelentettem ki határozottan, majd hozzátettem: - Mivel a Sub engedelem nélkül beszélt, pofátlanul tanácsokat mert osztogatni a Mesterének, belekotyogott a tetteibe, cselekedeteibe, ezért kérem, torolja ezt meg rajtam, keményen és alaposan büntetéssel!
Tibi kicsit tanácstalan volt ezt hallva, de erőt vett magán. Oda lépett a falhoz, mintha valamit keresne, majd egy idő után onnan megszólalt:
- Hol tartod a gyertyáidat szolga?
- Uram, oldalt a sarkon túl, a második szekrényke alsó fiókjában vannak. Több színben s többféle olvadáspontúak. Mivel nem dohányzom s Uram sem, így gyufánk nincs, csak a konyhában a gáztűzhelynél tudja meggyújtani a gyertyát, Uram. – segítettem s adtam tanácsot a hogyanra, mikéntre.
Tibi kivett párat, majd közelebb hozott egy ötágú gyertyatartót is, abba beletett négy gyertyát s az ötödikkel kiment, majd hamarosan már vissza is tért s arról gyújtotta meg a többit. Míg várt arra, hogy kicsit megolvadjanak, kézzel paskolta a popóimat élvezettel s már ügyesebben a golyóimat is célba vette s találta el, de mértékkel. Mikor látta, hogy van már elég sztearin, akkor egyenként végig csöpögtetett. A hátamon kezdte, de jutott a popóimra, combomra is, majd az egyik égő gyertyával végig haladt a lábaim alatt fel a golyóimig s azokat is „megfüstölte”. Egyszer kicsit közelebb volt, mert égetett, így elmozdultam, de sziszegtem is. Jó nagyot rácsapott ezért a popóimra, de letette a gyertyát és körömpróbát tartott. Mivel már rám száradt a sztearin, így hozzálátott módszeresen a leveréséhez, ami nem ment sziszegés, nyögések nélkül, mert több helyen a szőrszálaim is indultak, szakadtak ki a cseppekkel.
Mikor mindet leverte, kiment s egy vizes törülközővel tért vissza. Végig törült mindenhol, s közben meg is mogyorózta, amit lehetett.
Most újra keresett valamit, de szerencsére meg is találta, mert csak a síkosító felöl kellett érdeklődnie. Út mutatásomra azt is megtalálta, így alaposan bekente az ánuszomat, majd a talált tágítót belém vezette, forgatta, húzogatta, hogy elvégezze a kellő tágításomat. Megfelelőnek ítélve a tágító helyett már egy másik plugot nyomott belém s éreztem, mikor kezdte pumpálni. Feszített belül, ezért felnyögtem. Megállt a pumpálással, majd beindította a rezgést és megkerülve elém leült a földre, onnan nézte a hatást az arcomon. Hamarosan én is észrevettem, hogy Ő is keményedik. Erre odanézett, majd felállt, közelebb lépett és a számba tolta a farkát, hogy szopjam keményre. Szívesen tettem s jó ideig. Ekkor abbahagyatta a szopásomat, majd leállította a rezgő plugot kivette belőlem s helyette a maga kemény dorongját tette be és mozgott élvezettel bennem. Nem kellett sok számára, mert kirántotta és a hátamra lövellt.
- Így ni, ez kellemes volt. Remélem Neked is szolga? – kérdezte élvezettel.
- Hát, Uram, ezt én nem mondhatom el teljesen. – adtam őszinte feleletet számára.
- Miért nem? Nem volt kellemes és kéjes? – faggatott.
- Engedelmével, Uram, én férfi vagyok, nem uni, ezért nem nagyon szeretem s nem is igen tették még velem. Pontosabban soha!– szóltam halkan.
- Tessék? Jól hallottam? Miért nem tiltakoztál erősebben? – folytatta a kérdezősködést.
- Azt nem mondtam Uram, hogy kellemetlen volt, csak nem volt kellemes és nekem kéjes sem. – állapítottam meg.
- OKÉ, megértettem. Máskor hosszabban kell előzetesen kifaggatni a delikvenst a vágyairól, a keretekről, a határokról s a tabuiról s akkor nem fordulhat újra elő ilyesmi.
- Igen, ezt kell tennie, Uram. – erősítettem meg döntésében. Tibi megszólalt:
- Az Úr, a Dom élvezte! Azt is, hogy Úr, Dom volt; meg azt is, ahogyan!
- Bár még van, amit kell tanulnia.
- A jó pap is holtig tanul, hát még a Tanító!
(vége)
Tényleg jó Dom, Mester, Tanító lett Tibiből, aki ma már Tibor inkább. A bdsm több területén is élvezettel, gyakorlottan forgolódik, bár néha azért vissza-vissza tér a Sub, szolga létbe is.