Úrnők úrnője 12. - Andi

Andrea igazi kis Hercegnő volt. Fiatal, szép arcú, kék szemű, szőkés barna hajú gyönyörű nő, a legfinomabb, legpuhább bőrrel, szépséges kezekkel és lábakkal. Kicsit lassabban kezdte el élvezni a férfiak feletti hatalmát, mint barátnői, de ahogy egyre több időt töltött szolgák között, egyre elkényeztetettebb Hercegnővé vált.
Utált például lehajolni, hogy felhúzza saját lábára a cipőjét. A hajlongás és a cipők érintése a férfiak dolga - magyarázta mindig. Ez különbözteti meg az egyszerű nőt az Úrnőktől, jobb a derekuk, és picivel finomabb a bőr a mutatóujjuk legfelső ujjbegyén, hiszen nem nyúlkálnak a sarkuknál a cipőjükbe.

Beköszöntött a jó idő, így Andi hercegnővé válása óta először eljött a szandálok és a papucsok szezonja. Sokkal figyelmesebb volt, mint valaha. A lábai mindig csillogtak villogtak. Hozzá volt szokva, hogy utánafordulnak az utcán, gyönyörű nő lévén ebben élt mindig, de ezúttal feltűnt neki az is, mennyien csodálják a lábait.
Sokkal több lábimádó férfi mászkál a városban, mint azt korábban el tudta képzelni. Néha úgy érezte, szinte csak csettintenie kéne, és máris tucatjával vetnék magukat férfiak a lábai elé. Persze igazából tényleg nem kellett sokat tennie azért, hogy valaki a lábai elé vesse magát, egy telefon elég lett volna.

Csak egy órára ugrott el otthonról, ahol hagyott is valakit. Átlépdelt a kis kerten méregdrága aranyozott papucsában, benyitott a házba, és a nappaliba érve ott találta őt, ahogy hagyta.
Hófehér lepedő volt a szoba közepén kiterítve, amin négy lábon "állt" egy meztelen férfi. Remegett az erőlködéstől a kényelmetlen póz miatt. Szájában csirkecsontot tartott, így nem tudta szavakkal köszönteni Hercegnőjét.
Andrea odalépdelt elé, és kegyesen, hófehér mosollyal odavetette neki:
- Letérdelhetsz!
A szolga nyögve élt a lehetőséggel. A hófehér lepedőn nyomban megjelent két kék folt. A férfi térde ugyanis kék festékes volt, ahogy a talpai és a kezei is. Így Andrea Hercegnő biztosan tudhatta, az elmúlt egy órában végig egy helyben várt rá.

- Úgy érzem, nagyjából véget ért az alap kiképzésed, és bevallom, elégedett vagyok veled - mondta kedvesen. - Imádom ha szenvedsz értem - nevette. - És főleg, ha ehhez nem kellenek eszközök, csupán a parancsom és a mentális kötelek, melyekkel már rég megbéklyóztalak.
- Köszönöm, Hercegnőm. Mindig jó érzés tudni, hogy örömét leli bennem - felelte alázatosan a férfi.
- Kitaláltam egy új feladatot. Tudom, hogy imádsz a kiskutyám lenni, úgyhogy szeretni fogod.

Kimentek a hátsó kertbe. Andi leült a saját kis napozóágyába. Levette nyári ruháját, csak bikini takarta gyönyörű testét.
- Tedd ide a csontot a lábaim elé! - a szolga engedelmeskedett. - Most menj arrébb, és áss egy gödröt a kezeiddel, mint egy kutya, aztán ügess ide a csontért, majd a száddal helyezd a gödörbe! Végül temesd be a gödröt, mint egy kutyuska! - adta ki a feladatot. - Minél gyorsabban!

A meztelen férfi minden erejét és tudását beleadta. Csak úgy izzadt ott a napsütésben, miközben Andi hideg narancslét kortyolt és napozott. Elgondolkozott kicsit.
Szerette az előző szolgáját, de az Úrnők úrnője verseny után szeretett volna kipróbálni másokat is. Ez a mostani tűnik a legígéretesebbnek. Nagyon erős és nagyon értelmes. Szinte minden pillanatban látta a szemében a vívódást, de mindig az alázat és az Ő imádata nyert.
Ez a feladat is tetszett neki. Megcsináltatta vagy ötször a szolgájával, és mivel a végére már egészen belejött elhatározta, ez lesz az egyik feladata a következő versenyen.