Kínzódnánk Önnél (II.2)

Muszáj volt elkapnom a nejnek a csuklóját, kicsavartam a korbácsot a kezéből s ugyanazzal megkötöztem a karjait szorosan a testéhez. Dühösen rángatta magát, próbált szabadulni, de nem tudott. Ekkor a férj ugrott fel és ment volna neki, de őt elgáncsoltam, így elterült az udvar porában. A hátára ugorva birkóztunk egy sort, míg csak sikerült hátra csavarnom a kezeit és addig toltam a nyaka felé, míg nem ordított már kínjában. Hagytam egy kicsit szenvedni, majd ráparancsoltam meg ne mozduljon. Ott maradt kiterítve a porban. Akkor végig sétáltam a hátán, popóján s lábai közé lépve nem felejtettem el egy kicsit megrugdalni a kilógó farkincája végét is. Véletlenül arra rá is léptem, azon álltam, mire sziszegett, vonaglott, de nem mert ledobni magáról. Leléptem s hagytam kis időt neki, hogy regenerálódjon. Ekkor már feljött a Nap, bevilágította az udvart, lehetett érezni az erejét is, ezért vettem a slagot és alaposan meglocsoltam a földön fekvőt. Sajnos saras lett a vizes földtől, ezért ráparancsoltam, hogy álljon fel és közelről ráirányítottam a víz sugarát. Imbolygott, de végül is megtartotta álló helyzetét, majd lassan már a farka is mereven állt. Csak kicsit térítettem el a víz sugarát, éppen csak meglocsolva azt, de már erre is felkiáltott fájdalmában. A nej hátrébb állva kacagott. Intettem a srácnak, aki odalépve felkapta a nejét az asztalig vitte a karjaiban, majd odakente annak lapjára és már hasalt is rá és erőszakosan magáévá tette ott előttem. A csaj vonaglott ugyan, de élvezte, sőt biztatta, ugratta a férjét, mire az még jobban bedühödött és a végén már tényleg igen erőszakosan tette, amit tett. Hatalmasakat lökött a csajon, majd felkiáltva látszott elmegy benne. Kicsit pihentek egymáson feküdve, majd a csaj felvetette a fejét és foghegyről hátraszólt a férjének:
- Nem vagy egy nagy szám. Eddig is tudtam. Az Urunk sokkal jobban, kéjesebben, nekem kellemesebben teszi ezt meg. Hiába nagy és vastag a tied, de az övé játékosabb, élvezem nagyon. – cukkolta a férjét szóban. Annak sem kellett több.
- Majd kapsz mindjárt élvezetet még. – lihegte és szorította oda a neje testét az asztal lapjához és a másik kezével újra fel akarta magát merevíteni, hogy belehatolhasson. Azonban úgy látszik, ez a sokadik menet után, már neki sem sikerült.
- Mondtam ugyi, hogy béna vagy. – ugratta a neje tovább és hozzám fordult:
- Kérem Uram, kötözze meg, ki ezt a barmot és mutassa meg neki a virtusát! – szólított fel cselekvésre.
Nekem sem kellett több, mert lerángattam a férjet a nejéről, talpra állítottam és a fa felé löktem. Alaposan odakötöztem a kezeit is a teste mellé és úgy őt az udvaron lévő fához, hogy mindent alaposan végig tudjon nézni, ami a szeme előtt történik. Még beszaladva egy golyós pecket is hoztam, amit a szájába csatoltam, hogy ne tudjon kiabálni.
- Akkor most jöhet a bemutató. – szóltam és az asztalhoz léptem.
Az addigra azon hasaló csaj szájába nyomtam a dákómat. Alaposan megszopta s kezdett meredezni is már. Ekkor kirántottam és mögé lépve a bal térdét felfektettem az asztallapra és így kényelmesen belé vezethettem a dákómat és jöhetett a kefélés. Jó idő múlva, kivéve, hanyatt fektettem az asztalon, lábait a vállamnak támasztva folytattam a dögönyözését, végül magam feküdtem az asztalra és hagytam, hogy a csaj lovagoljon meg. Ekkor mentem el, de nem benne, mert a csaj hátraugrott és rá is hasalt, úgy szívta magába a kilövelltet. A végén még alapos nagytakarítást is tartott, sehol sem hagyott egy cseppet sem rajta, de körülötte sem. Intettem a csajnak, aki ment a kúthoz mosakodni, de ezt csak én láthattam, a férj nem látott oda.
- Jól bírja Uram! – szólalt meg a férj elismerően, a büntetést is kockáztatva. Ránéztem, hogy komolyan mondja-e, de láttam nem viccelt most. Azt is láttam valami felhő átszaladt az arcán és elgondolkozott. Hagytam, majd egy idő múlva megszólalt:
- Uram öööö gondolom, nem sokan járhatnak errefelé a szőlőben ilyemkor, s ha lehetne s megoldható, akkor …..- kezdte, de mindig elakadt a szava.
- Szóval egy kis testmozgásra vágysz? – cukkoltam a férjet rátapintva a lényegre. – Meg lesz, de nem egyedül, hanem hármasban! – jelentettem ki, majd a kútról már visszaérkező feleség felé néztem elgondolkozva. Míg gondolkoztam a csajszival kávét főzettem, megittuk, s kialakult a tervem is.
Mindketten kaptak egy kötélhámot a nyakukon át a hónaljuk alatt hátrafelé vezetve, de úgy, hogy az egyik hosszabb volt, mint a másik, így a férj a feleség előtt szaladhatott, az meg mögötte, vagy mellette is, ha volt erre hely. A „felszerszámozás”-kor nem is volt gond, de mikor indulásra nógattam őket s intettem a szőlőtőkék felé, mint útirányt megadva, a csajszi megtorpant. Rákiáltottam, de makacsul állt és nem mozdult, majd megszólalt:
- Így akar nappal minket megfuttatni a szabadban? Bárki arra járhat s akkor…. – kezdte, de nem fejezte be a mondatot, mire a férj felnyerített nevetve:
- Legfeljebb gyorsan lekuporogsz, mintha szükségedet végeznéd s kész. – jelentette ki.
- Vagy nyerítesz, mint egy valódi humán pony és megkérdezed nem akar-e veled tartani? – folytattam az ugratását már én is. A csajszi nézett ránk, de nem találta viccesnek a lehetőségeket.
- Itt a présháznál, a présházban sok mindent lehet, szívesen meg is teszek, de ott kint – s mutatott a szőlődombra – nem szeretném Uram, kérem. – nyögte ki végül és esdeklőn nézett rám.
- Gyerünk, ne nyavalyogj, nem lesz semmi gond. – jelentette ki és sürgetett a férj engem is. Nem szerette volna, ha kedvenc vágya dugába dőlne.
Magamban döntöttem. Intettem, hogy a csajszi vegyen fel magára egy lenge ruhát és mikor abban visszajött hozzánk, a kezébe adtam a férj hámjának végét, a másik kezébe egy lovaglóostort s utasítottam:
- Hajtsd ki a szőlőtőkét közé a férjed, majd mihamarabb a dűlőútra érjetek, és ott futtasd meg, hajtsd meg alaposan! Ne sajnáld az ostort sem használni közben!
- Igen, Uram! – mondta a feleség szinte egyszerre a férjjel, aki viszont ezt kiáltotta:
- Ezt ne Uram!
- Egybehangzó véleményetek alapján indulhat a menet. – nevettem el magamat. – Menjetek!
A furcsa kettős nekiindult, s hallatszott kezdetekben a szapora ostorcsapkodás hangja, amivel a csajszi bíztatta a vonakodó férjét, de később már ritkábbak lettek a csapások hangjai. Jó darabig láthatóak voltak a szőlőtőkék között, majd elvesztek abban. Jó fél óra is eltelt, mikor újra lehetett hallani a trappolás hangjait, de a lecsapó ostor hangját már igen ritkán. Nemsokára kiértek a szőlőtőkék közül és beértek az udvarra.
Meglepetésemre a humán pony most a csajszi volt, a férjen volt a lenge női ruha s kezében a kötelek végei. Odakanyarodtak elém, majd megálltak egymás mellett s lehajtott fejjel várták ítéletemet. Magamban jót nevettem, sőt elismerésem a férjjé, hogy ezt véghezvitte, de büntetés azért kell!
Alaposan végig néztem Őket tetőtől talpig, majd végre megszólaltam:
- Nem tudom, mikor váltott a humán pony nemet, de az utóbbi jobban tetszik, mint a kezdeti. – állapítottam meg kissé nevetve. Erre ők is felengedtek.
- De, ha jól emlékezem, erre az önkényeskedésre nem adtam engedélyt, igaz nem is kértétek, ezért a büntetés mindkettőtöknek jár. – jelentettem ki már szigorúan.
- Igen, Uram! – hangzott egyszerre tőlük.
- Megkapjátok, alaposan, de nem most, mert előbb ebédelünk! Utána!
- Mosakodás, majd készíts ebédet, tegyél fel mindent az asztalra, mert a maradékot Nektek kell visszaszállítani, cipelni a kocsiig! – cöcögtem.
- Igen, Uram! – hangzott most is mindkettőjüktől és tették, amire utasítottam Őket.
(folyt. köv.)