Tom Úr kisbabája 18.

Tom csak egy két percig nézte döbbenten a képet.
- Nos ez nem egy nő, csak egy kismalac! Nem is tudom a malacok mióta állnak kétlábon! – sóhajtotta elkeseredetten és Greta úgy érezte, most tán szégyent hozott Tomra.
Fred megértette a lényeget és a pórázt megrántva, teljesítette gazdája óhaját.
- Négykézláb kismalac! – morrant halkan a nőre. Greta nyaka fájdalmasan ellenkezett a bánásmód ellen, ám mit volt mit tenni megtette és négykézlábra ereszkedett.
- Vezesd a fürdőbe! – utasította Tom Fredet. A bilincs kulcsát a férfi felé dobta, aki ügyesen kapta el.

- Aztán gyere ide vissza! – tette hozzá az Úr. Fred csak halkan, kétségbeesve sóhajtott.
- Kismalac! Ha tisztának gondolod magad és a ruhatárad akkor jelentkezz a nappaliban! – szólt Tom a nőre. Greta csak némán bólintott. Még soha nem érezte magát ennyire megalázva. Fred vezetni kezdte és Greta mellette indult meg, hátat fordítva a konyhának.
Halk hörrenések és hangos nevetés kélt, mikor a lengedező répa zöldjét megpillantották a vendégek.
- Milyen aranyos! Vajon mekkora répák termettek az idén? Szívesen dugványoznék valami mást a helyére! Ha jól meggondoljuk a farkamat is nevezhetjük répának! – röpködtek Greta után a frappánsabbnál frappánsabbnak hitt megjegyzések.

Fred a fürdőig vezette, majd hogy Greta bemászott a küszöbön túlra ledobta elé a kulcsot és a szíjat. Rácsukta az ajtót.
Greta remegő ujjakkal nyitotta ki a bilincset és szedte le magáról a „ruházatát”.
Dühösen húzta ki magából a répát és vágta a szemetesbe. Villogó tekintete számbavette küllemét. Lám talán le sem kellett volna zuhanyoznia az imént, hajat is hiába mosott. Mindenhol sáros volt. Újra a zuhany alá állt és könnyeit elmosták a vízcseppek. Ám nem adta fel! Dac kélt benne. Illatosra fürdött, újra hajat mosott és csinosra szárította. Feltakarította a fürdő padlóját, megtisztogatta a szíjait. Már csak a villogó tekintete, a feszesre húzott ajka és az érzései emlékeztették az imént történtekre. „Felöltözött”. Fogta a pórázt, a bilincset és a kulcsot. A nappaliba indult.

A négy férfi már a nagyméretű, kerekasztal körül ült. Még mindig csak beszélgettek, ittak és cigerettáztak.
Tom végignézett Gretan és elégedetten bólintott. Magához intette és átkarolva magához húzta. Kivette kezéből a kellékeket és maga elé tette az asztalra.
- Hadd mutassam be legkedvesebb rabnőmet, Gretat! – szólt szinte kedvesen.
- Nos egész csinos a kismalac! – szólalt meg a kövér férfi felnevetve.
- Az úr Gerbert – csóválta meg a fejét Tom, rosszallóan nézve a vendégére, miközben bemutatta őt a nőnek.
- Jó estét! – bólintott a jóvágású férfi és zavartan nézett végig a mezítelen testen. A tekintete nem is titkolta vágyát.
- Az úr Clark – intett a jobbja felé Tom és megmosolyogtatta a férfi leplezetlen vágya.
- Mit nem adnék ha répa lehetnék! – szólt a harmadik.
- És végül de nem utolsó sorban Peter! – intett a baljára Tom. Arcán kelletlen fintor szerű mosoly futott át, a megjegyzést hallva.
Majd Gretára nézett.
- Ám egyszer és mindenkorra jegyezd meg! Ők neked csak Uram! Ha kérnek valamit teljesíted! – mondta nagyon komolyan.

Greta rémülten nézett rá.
- Szolga vagy ne feledd! Nincs jogod csak kötelességed! Az Úrnak és Úrnőnek lehetnek jogai a kötelességei mellett! – hangsúlyozta ki Tom szenvtelen hangon.
- Most pedig menj a konyhába és segíts Frednek szendvicseket készíteni, kávét főzni! Ti ketten figyeltek a hamutartók ürítésére, azt ott mindjárt kiviheted és tisztán kérjük vissza! Valamint arra is hogy a poharak sose legyenek üresek! – adta ki Tom a pontos feladatokat.

- Ha a szendvicsek készen vannak és azon a kisasztalon van az összes tálca – mutatott egy távolabbi asztalkára a szobában – és ha a poharak tele, a hamutartók üresek, akkor te is megkapod a vacsorád! – simított Tom Greta formás fenekére, majd rácsapott finoman.
- Eredj! – szólt szinte kedvesen.
Greta fogta a hamutartót és a konyhába indult. Az előtér padlója meglepően tiszta volt, sehol egy földszemcse.

A konyhában Fred kente a kenyereket. A pulton ott sorakoztak a tele italos üvegek a jeges vödör.
Greta meglepetten torpant meg.
Fred mezítelen állt neki háttal. Majd túltéve magát a dolgon, úy gondolva hogy hiszen Fred is szolga, a szemetesbe ürítette a csikkeket és a hamut. A mosogatóhoz lépett, hogy elmoss a hamutartót.
Fred hátrafordult a zajra.
Greta halk sikkantással kapta kezét a szája elé. Fred ölére meredt kővé válva. A férfi farkát színes zsinór hurkolta körbe, feszesen állva tartva a szerszámot. A golyói pedig szorosra kötözve, fényesre olajozva csillantották vissza a lámpa fényét.
- Mit vagy meglepve? – kérdezte Fred dühösen.
- Reggel óta elfeledted hogy farok van a lábaim között? - sziszegte a nő felé.

- Bocsánat..- rebbente Greta és igyekezett a saját dolgával törődni. Többet nem nézett Fredre, nemhogy az ágyékára. Fred pedig óvatosan lépett, keveset mozgott, hiszen a délelőtt meggyötört farka nem repesett az újdonat igénybevételért. Ám hősiesen tűrt.
Greta felvállalta kérés nélkül is a szendvicsek és az italok behordását. Cserélgette a hamutartókat. Mikor már minden bent volt, Tom elégedetten mosolygott rá.
- Innentől Fred veszi át a kiszolgáló szerepét és te vacsorázhatsz! – nyúlt ki érte és húzta újra maga mellé. A vendégek arca felderült, mintha csak ezt a percet várták volna…...


folyt.köv.