Az első péntek este III. (Kívántam! 5 )

Az első péntek este III.
(Kívántam! 5.)

Visszatérve rejtett szobájába most jobban körülnéztem. Mindenfele tükrök voltak a falakon, az ágy felett a plafonon és az ágy végén a padlón is. A falakon komoran sötétlő ajtók törték meg a csillogó tükrök ragyogását, a mennyezetről mélyvörös drapéria hullámzott alá, a padlót süppedős fekete-vörös mintázatú szőnyegek borították. A sarkokban fáklya szerű világító testek szórtak fényt, míg az ágy lábaihoz közel négy hatalmas gyertya égett kovácsoltvas talapzaton.

Félelem nem volt bennem, sokkal inkább gyermeki kíváncsiság, miközben pontosan tudtam, hogy fájdalom vár most rám. Nem féltem az ismeretlentől, vágytam rá, de el sem tudtam képzelni milyen érzés lesz. Mellette biztonságban éreztem magam, ösztönösen tudtam, hogy bármit is tesz velem ki fogom bírni.

Az ágy lábához állított széles terpeszben. Lenézve talpaim között megpillantottam saját szétnyílt kagylóimat, várakozó izgatottságomban meglátva saját lüktető pinámat. Nem is gondoltam volna, hogy testem így képes viselkedni.
Lehajolt és lábaimat határozottan egy-egy széles bőrpánt segítségével az ágy lábához bilincselte. Az ágy támlájára döntötte testem, a hideg széles fémrúd hűsítette vágyam, majd a kezeimet is széthúzva lekötötte. Egyedül fejemet tudtam mozgatni, oldalról láthattam magam mozdulatlanságomban.

Láttam ahogy gyönyörködik látványomban, éreztem simogató kezét fenekemen, amelyet néhányszor erőteljesen megpaskolt tenyerével.
Kiabálj nyugodtan – mondta szinte kérőn – szeretném tudni, hogyan viseled. Még láttam, ahogy a nádpálcához nyúl, majd lehunytam szemeim várva az első suhintását.

Fenekemre helyezte pálcáját és simogatóan lágyan körözött rajta egyre erősebben hozzányomva. Lélegzetem egyre hosszabbá vált, szinte sóhajtva próbáltam felkészülni. Apró könnyű ütésekkel kezdte szoktatásom a pálcához. Gyors, picit pattogó pörgő suhintásaira kéjesen szuszogtam. Éreztem, hogy ez csak egyfajta bemelegítés lehet, a java még hátra van. Ettől a gondolattól lélegzetem is felgyorsult, vártam és kívántam a valódi csapásokat.
Egy, kettő, három – kezdtem önkéntelenül is hangos számolásba ahogy ütemet és erőt váltott. Nem volt kellemetlen, de nyögéseim egyre hangosabbá váltak, ahogy számoltam. Tíz ütés után pálcáját pinám vágatában éreztem, majd mellém lépve számhoz nyújtotta. Nyald le! – utasított – ennyire felizgultál kis szukám! Sosem kóstoltam még, a pálca végén azonban ott csöpögött édes-sós nyúlós nedvem. Tisztára nyaltam pálcáját, és hirtelen ért az első valódi ütése. Aúúúú – kiáltottam fel, miközben bepisiltem a fájdalomtól. Iszonyatosan szégyelltem magam, pedig fürdés előtt pisiltem, és azóta néhány korty bort ittam csupán. Nem hittem volna, hogy testem önkéntelenül is így reagál. Semmi baj! – hallottam hangját – ez volt a célom! És közben újra erőteljesen megsuhintott pálcájával. Felkiáltottam az égő fájdalomtól. Mégegyszer. A könnyek elöntötték szememet, ahogy megéreztem simogató tenyerét arcomon. Jól bírtad! – mondta – ügyes vagy! Könnyeimnek szabad utat engedve zokogtam, és megszólalni sem voltam képes, hogy már nem fáj, és megköszönni szeretném, hogy megmutatta mire vagyok képes.
Hűvösséget éreztem égő-sajgó fenekemen, ahogy masszírozni kezdte.
Eloldozott, maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt.
Gyere – szólt, és óvatosan az ágyára döntött – még nincs vége, folytatjuk!