Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Spontán

Törölt felhasználó
2012. 11. 11. 19:10 | Megjelent: 1486x
Ó, hol is kezdjem...
Hónapok teltek el azóta, hogy utoljára "önmagam" lehettem.
Éltem a mindennapjaimat, tettem, amit tennem kellett; közben egyetlen, és leghőbb vágyamat, a szolgálatot mellőznöm kellett.
Nem találtam senkit, akit boldoggá tehettem volna, és ezáltal én is boldog lehettem volna.
Egy szombati nap reggelén kezdődött minden.
Elmentem bevásárolni a közeli szupermarketbe. Elgondolkodva sétáltam a sorok között; nem figyeltem semmire sem. Meg is lett a eredménye: egyszer csak egy csattanásra lettem figyelmes...
A mellettem álló barna hajú, kellemes arcú fiatalember kezéből kivertem egy nagy halom papírt...
Sűrű elnézést-kérés közepette lehajoltam, és elkezdtem összeszedegetni az iratokat.
Nem hajolt le, hogy segítsen. Gondoltam, mekkora egy tuskó, hagyja, hadd szenvedjek... Na jó, erre a gondolatra azért én is elmosolyodtam :) .
Mikor végeztem, a kezébe adtam a papírokat, és még egyszer bocsánatot kértem tőle, majd se szó, se beszéd, hátat fordítottam, és indultam tovább.
Vagyis indultam volna, mert hogy gyengéden megragadta a karom, és csak ennyit kérdezett:
- Azért illene kiengesztelnie, nem?
Belenéztem barna, ellenállhatatlan szemeibe. Azok a szemek... Annyira magával ragadtak, hogy eszemben sem volt ellent mondani neki, pedig azt se tudtam, ki Ő.
- Mégis, hogyan szeretné? - érdeklődtem, miközben kacér mosolyra húzódott a szám.
- Hogyan tudna? - kérdezett vissza, és már Ő is mosolygott.
Nem tudom, akkor mi ütött belém, talán a sub énem szólalt meg, talán csak vicceltem; már magam sem tudom, de csak ennyit feleltem:
- Rendelkezzen velem...
Egy hosszú, végtelenségnek tűnő percig csak néztük egymást. Akkor még fogalmam sem volt róla, mit akar, mik a tervei velem, de talán ez izgatott a legjobban az egészben, a bizonytalanság... Mindig szerettem...
- Ma este 19 órakor legyen a H. kávézó előtt. Megfelel az időpont és a hely? - tudakolta.
- Igen - válaszoltam röviden.
- Rendben. A nevem egyébként Márk.
- Tímea vagyok - mutatkoztam be én is.
- Örvendek, Tímea. Akkor este találkozunk - mondta, majd megfordult, és elment.
Az érzések csak úgy kavarogtak bennem... Nem lehet, hogy Ő is ugyanazt akarja... Nem, az életben, erre kevés az esély. A Bdsm más világ. Ez nincs kiírva az emberek homlokára. Vagy mégis?
Hamar befejeztem ezután a vásárlást. Nem tudtam kiverni a fejemből Márkot egész nap.
17 órakor aztán elkezdtem készülődni. Popsi-mosás (mindenre felkészülve), fürdés, haj-mosás, a kedvenc parfümömből fújtam magamra egy keveset és elkezdtem ruhákat nézni. Szokásos női dilemma: mit vegyek fel...? Azt se tudtam, mire készül, mit akar, hogyan is öltözzek fel?
Végül egy fekete, testhez álló miniszoknyámat választottam, hozzá egy tűzpiros, mélyen dekoltált, de elegáns blúzomat. Nyakamba kötöttem fekete szatén kendőmet. Vörös fehérnemű-szettem is felkerült, pluszba a kedvenc tűsarkú csizmám :) .
Hajamat lófarokba kötöttem.
Fél 7 után 5 perccel beültem az autómba, és elindultam.
Nem volt hosszú az út, de mivel nem szeretek késni, inkább hamarabb odaérek mindig.
Várnom is kellett egy kicsit még.
7 előtt 5 perccel kiszálltam a kocsiból, és a kávézó bejárata elé álltam.
Pontosan 7 kor megjelent.
Észvesztően jóképű - gondoltam magamban, miközben végigmértem a szemeimmel: laza farmernadrág, egyszerű szabású fekete ing. Azt hiszem, Neki minden jól állhat... Nálam talán 4-5 évvel, ha idősebb lehetett.
Kezet fogtunk.
- Bemenjünk? - kérdezte.
Nem válaszoltam rögtön. Meg akartam ismerni, meg is kellett volna, de volt valami, valami más, ami abban a pillanatban sokkal erősebbnek bizonyult, mint a józan eszem...
- Bemenjünk? - kérdezte ismét.
- Ha szeretné... - feleltem lesütött szemmel.
- Nézzen rám! - utasított.
Rápillantottam. Azt hiszem, abban a pillanatban már mindketten tudtuk, hogy nem kávézni szeretnénk valójában...
- Jöjjön.
Elindult. Követtem az autójához. Beültem mellé. Elindultunk.
- Azért merész egy hölgy, ön, tudja-e? - kérdezte mosolyogva.
Nem feleltem. Féltem. Egy ismeretlen autójában ülök, te jó ég... Bármit megtehet. Ne tisztáztunk le semmit sem előre, nem tudunk semmit sem egymásról, a határainkról, stb...
A gondolataimba merülve, szótlanul tettük meg a körülbelül negyed órás utat.
Odaértünk a házához. Szép, nagy családi ház, nagy kerttel.
Mögötte haladva követtem a bejáratig, majd megálltunk az előszobában.
- Miért van itt? - kérdezte.
Hirtelen azt sem tudtam, mit feleljek.
- Nem egyértelmű? - tértem ki a válaszadás alól.
Elmosolyodott megint.
- Furcsa egy hölgy ön... Játszik... De tudja, mit? Tegye egyértelművé! - felelte.
Nem gondolkodtam sokáig. Levettem a kendőt a nyakamból és a kezébe adtam, majd összekulcsoltam a kezem a hátam mögött, és letérdeltem.
- Akkor hát jól sejtettem... - mondta, majd a hátam mögé lépett, megkötötte a kezeimet, és a hajamnál fogva hátrahúzta a fejemet.
- Kezdjük, kisasszony.
Nem tudtam mit akar tenni. Féltem is, de akkorra a félelmemnél az izgalmam már erősebbnek bizonyult. Éreztem, hogy nedves vagyok, nem is kicsit, pedig szinte még semmi sem történt.
A hajamnál fogva felemelt, és felvezetett a hálószobába.
Kevés berendezés alkotta a szobát: az ajtótól balra egy szekrény, rajta óriási tükörrel. Szemben egy franciaágy, oldalán két éjjeliszekrénnyel.
Az az ágy... Hatalmas volt. Rácsos támlával, vad egyszerűségével letaglózott. A matracon csak egy fehér lepedő volt. Semmi más.
De tovább nem jutottam a gondolkodásban, mert hirtelen eloldotta a kendőmet, majd rám parancsolt, hogy vetkőzzek meztelenre. Addig ledőlt az ágyra, és onnan nézte, mit szerencsétlenkedek. Mert igen, bénáztam izgalmamban... Egyszer majdnem elestem, ki is nevetett.
Ezután négykézlábra kellett ereszkednem. Akkor odajött hozzám, és megparancsolta, hogy ne nézzek rá, bármit is csinál.
Engedelmeskedtem.
Mögém állt ismét. Csak annyit éreztem, vadul bedugta az ujját a hüvelyembe, és elkezdett ujjazni. Élveztem...
De nem sokáig adhattam át magam az örömömnek, mert a következő pillanatban már ismét előttem állt, kigombolta a nadrágját, és ráhúzta a fejem hatalmas szerszámjára.
Durva volt... Vadul és erőszakosan dugta a számat, nem egyszer öklendeznem kellett, de olyankor mindig visszavett egy kicsit a tempón. A könnyek csak úgy folytak a szemeimből...
Nem tudom, meddig csinálta. Egyszer csak ismét megragadta a hajamat, és felhúzott az ágyra. A hasamra fektetett. Kezeimet, lábaimat hozzábilincselte az ágy támlájához, majd az éjjeliszekrényhez lépett. Nem láttam, mit vesz ki, nem mertem odanézni.
- Ha bármi sok lenne, szóljon - mondta.
Ezzel kicsit megnyugtatott, de ismét nem volt időm sokáig töprengeni, mert a következő amit éreztem, egy iszonyatos nagy ütés a fenekemen... Pálcával.
- Áhhh... - nyögtem fel, de csak akkor az egyszer.
A többi ütés, amit el kellett viselnem, már nem ért teljesen váratlanul. Én pedig csendben tűrtem, hagytam, hadd tegyen velem azt, amit csak akar, elvégre ez jó volt neki. És nekem is. Élveztem, ahogyan újra és újra lecsapott, majd megsimogatta sajgó fenekemet, és folytatta. Számolnom kellett. 30-nál állt meg.
Kicsit hagyott megpihenni. Levette a bilincseket, majd utasított, hogy térdeljek le a földre.
Rám került egy nyakörv. Nem valami csili-vili, hanem igazi, fém nyakörv, fém lánccal párosítva.
Kikötött az ágyhoz, majd ismét négykézlábra kellett állnom.
A fenekem következett... Először egy ujjal, majd kettővel, majd hárommal tágított. Aztán egyszer csak azt éreztem, egy nagy vibrátort tol belém...
Azzal dugta meg a seggemet. Eleinte még feszített egy kicsit, de aztán élveztem.
- Nem élvezhet el! - adta ki az utasítást.
Csalódott voltam, de nem mondtam ellent neki.
Ezután, úgy, ahogy voltam, az ágyhoz láncolva, vibrátorral a seggemben, a puncimat kezdte tágítani. Feszített, ó nem is kicsit... De nem kímélt. Fokozatosan minden ujja belém került, majd az egész ökle. Azt hittem, szétszakadok... Akkor szólaltam először meg:
- Kérem...
Több hang nem hagyta el a számat, hisz' beszélni is alig bírtam.
Abbahagyta. Az öklét kivette a puncimból, de a vibrátort a helyén maradt.
- Üljön úgy, hogy ne csússzon ki - parancsolt rám.
Így tettem. Mivel a lánc elég hosszú volt, volt némi mozgásterem.
Ismét elém állt, és a kemény farkát a számba rakta.
Nem sokáig szopatott. Kínzásom megtette hatását, pár perc alatt a torkomon érezhettem kínom gyümölcsét. Én pedig csak nyeltem és nyeltem...
Mikor végzett, kivette a vibrátort a seggemből, levette a nyakörvet, és önelégült mosollyal csak ennyit mondott:
- Ügyes kislány vagy. De most nem engedem, hogy te is elélvezz. Ha azt akarod, hogy neked is jó legyen, jövő héten ugyanott, ugyanakkor várlak, mint ma. Benne vagy?

Nem feleltem semmit sem. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, mert bár volt már részem ilyenben, ez most más volt... Felöltöztem, és elköszöntem tőle.
Az ajtóhoz lépve még egyszer hozzám szólt:
- Én ott leszek, és várlak.

Ránéztem, még egyszer, aznap utoljára, majd kiléptem az ajtón, és hívtam egy taxit.

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.