Menekülőszó

Leállítottam a motort, felhúztam az ablakot, lekapcsoltam a rádiót.
Kiszálltam, megkerültem az autót és kinyitottam az ajtókat a lányoknak. A duci szemüveges a tájat fürkészte.
- Hol akarod? - Kérdezte.
A távoli liget felé intettem.
- Ott, két napja megnéztem, tetszett. Jó helynek tűnik.
Közben a magas szőke is kikászálódott az első ülésről. Elém lépett és pofon ütött.
- Ki kellett volna segítened a kocsiból- mondta durcásan, búgó hangon. Nagyon nem passzolt a pofonhoz.
Levetkőztem, a ruháimat a kocsi ülésére tettem és becsuktam az ajtót. A lányok meglepetten néztek.
- Itt akarod kezdeni? – Kérdezte a szemüveges.
Felnevettem.
- Ti csak babszemre mertek játszani?
Elővettem a csomagtartóból a farúdat amire a bőrszíjakat erősítettem és a szőke kezébe adtam. Bezártam a kocsit, a kulcsot a fényképezőgépem szíjára csatoltam és a szemüveges nyakába akasztottam.
- Kérem, Úrnő, ha meg nem sértem , szeretnék néhány emléket. Azt mondta ért a fotózáshoz.
- Igen, de nekem nem ilyen komoly gépem van.
- Be van állítva, csak a távolságot kell figyelni.
Megmutattam az objektíven.
A szőke közben vékony kötelet vett elő és az arcomba hajította.
- Kösd a végét a piercing-edre.
Ráhurkoltam a péniszemben lévő pc.-re , a kötél másik végét a kezébe adtam. Megkaptam a második pofont is.
- Csupa kosz és nincs összehajtva, így kell ideadnod?
Leporoltam róla a leveleket összehajtottam szépen és lehajtott fejjel felé nyújtottam.
Csattant a hangja:
- Figyelj arra hogy viselkedsz. Nem szeretem a trehányságot.
A vállamra vettem a farúdat. Mögém lépett, a rúd két végéhez kötötte a két kezemet, a közepén lévő szíjat pedig a nyakamba akasztotta. Durván megfordított, megpaskolta az arcomat.
- Lehet hogy kifogtad életed legpocsékabb napját?
Mosolyogva lapogatták a derekamon és a hasamon lévő súlyfelesleget. A szőke a fenekembe markolt.
- Nna, itt legalább jó izmos vagy.
Megmarkolászta a mellemet és a vállaimat is.
- Hm, csak a derekadról kellene leadni pár kilót és még beléd is szerethetnék.
Pajkos, helyes pofija volt, csak teltebb volt mint amit szerettem.
- Bagoly mondja verébnek?
Megmarkolta a heréimet.
- Nem szemtelenkedik és csak akkor beszél ,ha kérdezik.
A szőke megrántotta a kötelet.
- Elindulunk, vagy megvárjuk itt az őszi szántást? Majd akkor romantikázzatok, ha kikötöttük a fákhoz.
Megálltak és gunyorosan méregették az erekciómat.
- Ennyi az egész, vagy lesz belőle még valami?
- Még nem volt rá panasz – Válaszoltam.
Egyszerre jött a rántás a kötéllel és a pofon.
- Nem kérdezett senki. Megmondtam hogy akkor beszélj,ha megengedtük!
Kiléptünk az út melletti fák közötti ösvényről a szántóföldön vezető kis csapásra.
A szemüveges hozzám fordult, a nyakörvemnél fogva a földre kényszerített.
- Térden fogsz utánunk jönni az erdőig! – Parancsolt rám és formás lábszárával gyengén megrúgta a tökömet.
- Egy hangot sem, világos?
Néhány lépés után a szőke levette a sportcipőjét és a zokniját, amikor elhaladtam mellette a lábfejét bedugta a két combom közé és finoman herén rúgott.
Hasra estem, az arcomat beütöttem egy göröngybe, a kötél megfeszült, felnyögtem a fájdalomtól.
- Szerinted ki fogja bírni a délutánt?
A nyakörvnél fogva térdre rángattak. A szőke a kötéllel tovább húzott maga után, a szemüveges pedig a hegyes orrú csizmájával a fenekembe rúgott. Szerencsére meg tudtam tartani az egyensúlyomat.
Beértünk a ligetbe, itt már magas volt a gaz, csípte a combomat és a lábam szárát. Sajgott a térdem és a lábfejem. A szőke hozzám lépett, a hajamnál fogva talpra rángatott. Kötéllel a farkamnál fogva kikötött egy fához, mint egy lovat.
- Itt marad és csendben vár. Kiválasztjuk a megfelelő fákat.
Én már két napja találtam jó helyet, de nem szóltam. Nem kaptam rá engedélyt.
Visszajött, a földre dobott cipőjéhez vezetett és ismét a földre kényszerített.
- Hozd utánam! - parancsolt rám.
- Nem tudom felvenni, szét vannak feszítve a karjaim - válaszoltam. Tökön rúgott a csupasz lábfejével. Megint összeestem, arcom a cipője mellett feküdt a fűben.
- Akkor a száddal hozzad. Muszáj mindent nekem megmutatni?
Egyesével odavittem a kiválasztott fákhoz a cipőit és a zoknijait. Közben a szemüveges két vékony ágat tépett egy cserjéről és a kipakolta a hátizsákját is. Volt egy bőrtok ami nagyon nem tetszett.
Beállítottak a két fa közé, kezeimet és lábaimat a kötelekkel kifeszítették hozzájuk.
Úgy álltam ott mint Szent András, csak neki nem volt iránytű a lábai között.
A két lány megállt velem szemben, mosolyogva pusmogtak valamit, néha felkacagtak.
A bogarak és a legyek már megtaláltak, kezdtem magam kényelmetlenül érezni.
- Meséltek nekem is valami vicceset, vagy elkezdjük a játékot? – Kérdeztem.
A szemüvegesnek villant a szeme, közelebb lépett és alám rúgott. Nem kímélt annyira mint a szántóföldön de nem volt túl erős sem. Udvariasan felnyögtem. A szőke is hozzám lépett az arcomba markolt és belesziszegte a fülembe:
- Csak nehogy bekakilj a végére, vannak ám még dolgok abban a hátizsákban.
Csipeszeket varázsolt elő és nagy gonddal elkezdte rám aggatni őket. Közben a szemüveges a pálcájával csapkodta a fenekemet. Amikor a rángatózástól a szőrös mellkasomról lepattant egy-egy csipesz még pofont is kaptam. Letérdelt elém és megszorította a heréimet. Ez már fájt, komolyan felszisszentem. Aggódva néztem a meztelen talpa alatt lévő kötélre. Ha egy rossz lépéstől megfeszül és kiszakad a vékony húsból, tényleg be fogok tojni a fájdalomtól. Erre azért nem vagyok felkészülve.
Felállt, hátrább lépett. Ezt egyenlőre megúsztam.
A szemüveges lány rövidebb kötelet hozott, most ő guggolt elém, a zacskóm köré kezdte tekerni, majd szorosra húzta és elégedetten szemlélte. Odaszólt a szőkének:
- Hozod a súlyokat?
A szőke nehéznek látszó vászonzsákot hozott a hátizsákból. Kiborította elém. Piaci mérleg súlyok voltak, volt köztük kétkilós is. Aggódni kezdtem megint.
- Ezeket képesek voltatok idáig cipelni a kocsitól? - kérdeztem mosolyogva. Újabb tökönrúgás, eddig a legerősebb. Már nem mosolyogtam, bólogatva vettem tudomásul hogy itt nem én kérdezek.
A szemüveges vissza guggolt elém, durván megfogta a rövidebb kötelet és rákötött egy kilós súlyt. Felemelte ameddig engedett, mosolyogva néztünk farkasszemet egymással. Vártam a villanást a szemében. Nem volt. Elengedte a súlyt és én megint felnyögtem a fájdalomtól.
Megint a szőke következett. A piercing-emben lévő kötelet elhúzta az előttünk álló fához és enyhén feszítve hozzákötötte. Felvette a földről a pálcáját és ütögetni kezdte a kötelet. Kapkodtam a levegőt, ilyen erős fájdalmat nem éreztem még ma, ugyanakkor féltem a kiszakadástól is.
A homlokomon elkezdett az izzadság gyöngyöződni.
A szöszi észrevette a félelmet a szememben, ránézett a meredező fütyimre és finom mozdulatokkal kivette a kötelet a piercing-ből.
- Nyugi , kasztrálni azért nem akarunk. – Mondta, és kevésbé finoman ráhurkolta
a makkom aljára, meghúzta jó alaposan, azután mosolyogva nyugtázta a vergődésemet.
Megpaskolta az arcomat. – Kemény fiú, jobban bírod mint gondoltam.
Odébb sétáltak, kotorásztak a cserjésben, egyre távolodtak, kértek a látókörömből és már a hangjukat sem hallottam. Álltam csendben a három fa között és arra gondoltam hogy miért is kell ez nekem. Lepillantottam, még mindig erekcióm volt. Hát ezért kell. Élvezem. Mosolyogtam, pedig a hangyák már megszállták a fenekemet és deréktájon kezdtek el kalandozni. Legyek meg más bogarak
repkedtek az arcom körül, néha rám is szálltak, ez nem tetszett annyira. Kezdtem szomjas is lenni.
Hangokat és lépéseket hallottam a hátam mögül. Törtem a fejemet hogy tudnák a lányoktól udvariasan inni kérni amikor rájöttem hogy ezek férfihangok. Ismét kivert a víz, nem erre számítottam, bár nem tudom miért gondoltam hogy csinos hölgyek fognak a szántóföldön sétálni
szeptember végén, kedden délután. Aztán a hangok halkulni kezdtek, végül teljesen elhaltak.
A szám már olyan belülről mint a tapló, a hangyák már a karomon is sétafikáltak és a lányok sehol.
Az erekcióm kezd múlni, viszont zsibbad a vállam meg a két karom. Szar lehetett a középkorban fogolynak lenni.
Újra lépéseket hallok, megint mögöttem. Halkan fohászkodok, hogy ne a gazdák legyenek kapákkal, kaszákkal. Hallom ahogy félrehajtja valaki az ágakat, belép a ligetbe, a lábai alatt zizeg az avar.
Már mögöttem jár, sőt járnak, meg lehet különböztetni több ember lépteit. A hátam mögött állnak meg, kicsit megnyugszom. Ha idegenek lennének, már biztos lenne valami komment. Így is van, a lányok jöttek vissza. A heréimet kezdi el szorítani az egyik, átnyúlva a lábam között. A szőke az, a szemüveges közben megkerül, elém lép.
- Az egyik kezedet el kellett volna oldozni- Mondja – Amíg el voltunk kiverhetted volna magadnak.
Nevetnek.
- Sebaj, ha jó leszel, akkor csinálhatod előttünk is.
Komoly, égő fájdalom hasít a hátamba. A szemüveges lány egy csokor csalánnal csapott rám. Sziszegek, vonaglok, csikorgatom a fogaimat és megint kezd erekcióm lenni.
Kuncogás.
- Ugye mondtam hogy fog neki tetszeni!
Mellém lép, a fenekemre és a combomra csap a csalánnal. Jó hogy ki vagyok kötve, ha nem vakarom el akkor pár perc alatt elmúlik. Közben teljesen elém kerül és a farkamat és a zacskómat is megcsapkodja. Nagyon ég de a pokol még hátra van. A szőke elkapja a csomagomat és szépen módszeresen belemasszírozza a csalánt. Vergődök, csíp már mindenhol, a szemüveges közben csapkodja a vállamat, nyakamat, mellemet. Szakad rólam a víz, a szívem ki akar ugrani a helyéről.
Tekergek mint egy kígyó. Abbahagyják a kínzást, szemben velem állnak és mosolyogva nézik a szenvedésemet.
Lassan múlik az égő fájdalom, csak a heréim és a makkom lángol még.
A szemüveges eldobja a csalánt, a kiborított hátizsákhoz lép. Felveszi a gyanús bőrtokot, és kivesz belőle egy felcsatolható, fekete műpéniszt és elkezdi magára venni.
- Lányok, azt ne… - szakad ki belőlem a rémült kiáltás. A szőke megrántja a farkamra kötött kötelet.
Elfelejtkeztél a megszólításról! – és már csattan is csupasz lábfeje a heréimen. Lendületből, erővel.
Az agyamban robban a fájdalom, csak a kötelek tartanak meg, de a pokoli érzés elnyomja a kicsavart karom és a péniszemre kötött kötél okozta másik fájdalmat.
A két lány mosolyogva szánakozik rajtam, megjegyzéseket tesznek rám, de nem jut el a tudatomig.
Próbálok kimászni a vörös labdák közül amik a szemem előtt kavarognak. Nem nagyon sikerül.
Lassan múlik a kín, közben a szemüveges már mögöttem áll, keze a csípőmön, dildója a lábam között.
Vár.
A szőke elém lép, nézegeti a körmeit és halkan megjegyzi:
- Elfelejtettél menekülőszót mondani. Lehet hogy nagy hiba volt?
Összenevetnek. Már érzem a farpofáim között a dildón lévő síkositót.
Most komolyan könyörgőre fogom.
- Kérem, hölgyeim, úrnőim, ezt ne, nagyon kérem, ne, neee…
Túl vagyok rajta. Nem fájt, de ennyire megalázva, megtörve még nem éreztem magam.
Kezd a düh elhatalmasodni rajtam. A sub összeomlott és feláll a helyén az agresszív dom.
- Ezt nem volt jó ötlet, lányok, nem lett volna szabad.
A szőke hozzám lép, lehúzza a kötelet a szánalmasra zsugorodott makkomról, hátralép és újra lendül a csupasz lábfej.
Ez most nem robban akkorát, megint kezd ágaskodni a kiskakas.
Komolyan és dühösen magyarázom nekik, hogy ez az egy dolog volt amit nem akartam, ezt viszont nagyon nem!
Még mindig a két fa között lógok, de a lányok kicsit meg vannak szeppenve. Gondolom eszükbe jutott hogy nem hagyhatnak itt, egyszer el kell hogy oldozzanak.
Nagy levegő, kifúj, nagy levegő, kifúj. Kezdek megnyugodni.
Komoly a helyzet, nem tudom mit kellene tennem, mit akarok tenni ha kiszabadultam.
A szemüveges a megoldás. Elém térdel, finom elkezdi a mogyoróimat masszírozni és amikor újra teljes pompájában feszít Vilike, megnyalja a feje búbját. Közben jár a kis ügyes keze is, már bent vagyok a szájában.
Jólesik, még mindig érzem a csalánt. Nem is tartok ki sokáig, megint egy robbanás, megint az agyamban, és megint kiszalad a lábam alól a talaj. Remegnek a térdeim, ilyen franciát még nem kaptam soha.
Közben a szőke veszi kezelésbe a nagyfiút, gondolom a csalántól meg a kalandoktól, még mindig ágaskodik, csak a végén van egy két csepp amit a szemüveges lány benne hagyott.
Simogatja, húzogatja, érzem hogy lesz belőle valami, bár száraz, feszül de jó ez a fájdalom. Kicsit tovább bírom, a szőke érzi hogy kínlódok a kéjben, húzza, tekergeti és amikor a másik kezével megpaskolja a heréimet akkor lelövöm.
Csend van. Újra kapok levegőt.
- Ok, Hölgyeim. Meg van bocsájtva minden. Eloldozhattok.
Csendben lépkedünk a kocsi felé, nincsenek kötelek, a farúd a bőrökkel a vállamon, csak a póráz van a nyakamban, most a szemüveges lány vezet.
Visszakérem a kulcsot, kiveszem a ruháimat, felöltözök.
Kinyitom a lányoknak az ajtót, beülök én is. Elindítom a motort, ablak le, rádió bekapcsol.
Mosolyogva ránézek a mellettem ülő szőkére.
- Menekülőszó.