Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kérem a láncokat Uram! 23.

Törölt felhasználó
2012. 09. 09. 19:33 | Megjelent: 835x
András a dolgozó szobájába ment. Leült a íróasztalhoz, s a jövő heti programbeosztását nézte.
Lesz 2 nap, amikor délelőtt, Emmát egyedül kell hagynia. Már tudja, hogy mivel fogja lekötni
a nő idejét, de ahhoz, hogy megfelelő nehézségű feladatot adjon, meg kell győződnie Emma jelenlegi készségeiről.
Már biztos alszik, - gondolta - felállt, és elindult a nő szobája felé.
Megállt az ajtóban, s nézte a nőt. A kezeit, melyek lazán, széttárva puha tenyere felfelé nézve, ujjai kissé behajlítva, csuklóit körül ölelő láncokkal megadóan nyúltak el a párnán, a szétterülő hajkoronától
nem túl messzire.
Szépen ívelő gömbölyded vállai csak imitt-amott villantak ki a ráomló mogyoróbarna hajrengetegtől.
A férfi közelebb lépett. Kissé megemelte a takarót, s elvette a nő combjai között lévő műpéniszt.
A rögzítő láncokat is óvatosan lekapcsolta Emma kéz és bokaláncairól. Majd amilyen halkan és észrevétlenül jött, úgy távozott is. Nem sok ideje maradt hátra, hogy előkészüljön a délutáni programhoz.

Emma felébredt, s az első gondolata az volt, hogy vajon mikor járhatott nála a férfi, mert a kezei és a lábai is szabadok, s eltűnt a műpénisz is.
Oldalra fordult, miközben össze vissza cikáztak a gondolatai: – Mennyit aludhattam? S mennyivel kényelmesebb ez az ágy, mint az otthoni! – Ó, vajon mi lesz a büntetésem?.....

Nyújtózott egyet, majd kiült az ágy szélére, s azon gondolkozott, hogy körülbelül 24 órája találkozott először Andrással, mégis olyan, mintha évek óta ismerné.

Belebújt a kis puha bársony papucsába, s elindult a mosdó felé, hogy kissé felfrissítse magát, majd elindult megkeresni a férfit.
Meglátta, a nyitott ajtón halkan kopogtatott, mire a férfi felemelte a fejét.
- Jöjjön csak – intett, majd az egyik székre mutatott – fogja azt a párnát a székről, és legyen szíves tegye ide le mellém, s térdeljen rá.
Emma úgy tett, ahogy a férfi kérte, odatette a párnát a férfi mellé, rátérdelt, majd ráült a sarkaira. Látta, hogy a férfi nagyon bele van merülve valamilyen dokumentumokba. Szerette volna megkérdezni, hogy haragszik-e rá a műpénisz miatt, de nem akarta zavarni. Ezért csak csendesen ült.
- Jól aludt? – kérdezte a férfi, miközben a papírjait nézte.
- Igen, köszönöm, jól aludtam.
- Emelje fel a fenekét, azt mondtam térdeljen! – mondta határozottan András.
A nő felemelte a fenekét, lehajtotta a fejét, s azon gondolkozott, honnan tudja a férfi, hogy leült, hisz rá sem néz. Úgy érezte eljött a pillanat, most megkérdezheti…
- Haragszik rám?

A férfi nem válaszolt, csak felemelte a mutató ujját, mintha azt mondta volna – pszt, ne zavarjon… majd fogott egy tollat, és írt.
Emma jobbnak látta, ha nem szólal meg. Megpróbált egyenes gerinccel térdelni a párnán, úgy mintha nem
lenne annyira fárasztó.
Körülbelül negyed óra telhetett el, amikor a férfi összepakolta a papírjait.
Amint ezt észre vette a nő, megfeledkezve önmagáról hangosan felsóhajtott.
- Csak nem elfáradt? - kérdezte a férfi, miközben felállt.
A nő a térdelő pozíciójából felnézett a férfire, míg az megfogta az állát.
- Azt kérdezte, haragszom-e? Miért kellene haragudnom? Feleljen kedves Emma!
- Azért, mert nem tudtam uralkodni az érzéseim felett, s kitaszítottam magamból a műpéniszt.
- Nem haragszom. – mondta a férfi, miközben a kezét nyújtotta – álljon fel!
A férfi odalépett ahhoz a székhez, ahonnan a párnát az előbb elvetette. Még mindig fogta a nő kezét. Érintése kellemesen meleg volt és száraz. Ebből tudta, hogy a nő, még nem izgul.
- Ha nem teszi meg azt, amire kérem, megbüntetem. Haragnak helye nincs! De időnként akkor is meg fogom büntetni, ha úgy tartja kedvem. S tudja miért? – kérdezte a férfi
- Nem. – felelte a nő, miközben rázta a fejét
- Azért, mert élvezem. – kis szünetet tartott, majd folytatta – tudja, én ilyen perverz állat vagyok. – mondta kissé mosolyogva.
- Kedves Emma, fenekelték már el?

A nő nem válaszolt, csak nézte András tekintetét, próbálta megfejteni, hogy most viccel, vagy komolyan beszél.
András nem várta meg a választ, elengedte a nő kezét ( ami még mindig kellemes meleg volt de mintha egy kicsit el kezdene nyirkosodni.) és megsimogatta a haját, majd leült a székre.
- Álljon ide oldalra, és hasaljon rá a térdemre! – szólította fel a nőt.
Emma lelke tiltakozott, de a testét, mintha valamilyen külső erők mozgatnák, engedelmeskedett.

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.