A lány a szomszédból V. rész

Végre átaludhattam az éjszakát. Reggel hatalmas reggelit készítettem magamnak. Sok energiára van szükségem a helytálláshoz. Napközben sikeresen koncentráltam munkámra. Míg nem kaptam egy sms-t:
- Munka után egyenesen Izáékhoz mész! - tömör utasítás, semmi fogalmazás. Ahogy elolvastam, rögtön felizgultam. Ott lesz Enikő is? Mit kell csinálnom? Előbb azonban válaszoltam:
- Megértettem Tamara, ott leszek!
Alig vártam a munkaidő végét. Úton odafelé kedvenc zenémet hallgattam szinte maximumon. Útba ejtettem egy virágboltot és vettem egy csokor virágot. Becsengettem és szó nélkül nyílt a kapu. Lehajtott fejjel fordultam be a sarkon a lugas felé. Iza és Enikő ültek az árnyékban.
- Kézcsók hölgyeim! Fogadják e csokor virágot odaadásom jeléül.
- Vidd be és tedd egy vázába - hangzott a fagyos utasítás Izától. Szerintem egy veszekedés közben érhettem oda. Ismét előttük álltam, alázattal, lehajtott fejjel. Nem mertem még lopva sem felnézni. Iza szólalt meg egy idő után:
- Összeírtam a tennivalókat. Vetkőzz le és láss hozzá. Találd fel magad, lehetőleg ne zavarj. Éjfélig maradsz, ma a mienk vagy.
- Igenis Iza!
Átvettem a kockás papírt. Tele volt írva. Megnéztem az órám, hat óra alig múlt. Úgy tűnik, mai estém csak kőkemény házi munkáról szól. Mit is reméltem tulajdonképpen? Ébresztő, szolga vagyok! A listát nézd. Átfutottam: függönymosás, ablakpucolás, alapos takarítás ágyak alatt, szekrények mögött. Virágok locsolása, fű locsolása. Kocsi mosás és takarítás.
Tyű a mindenit. Ezt mind ma? Kissé megrémültem, de azonnal hozzáláttam. Csak a munkára összpontosítva, minden gondolattól megszabadulva, kellő energiával elkezdtem. Szépen haladtam. Száraz rabszolga munka, semmi élvezet. Ez volt a részem.
Mígnem Enikő szobájához értem. Bekopogtam de nem jött válasz, így beléptem. Enikő az ágyon feküdt és laptopján chattelt valakivel. Mikor meglátott, odaszólt: - várj egy kicsit... Majd felugrott, hozzám lépett és két nagy pofont lekevert.
- Mondtam, hogy bejöhetsz? Te féreg. Mars ki és térdelj le az ajtóm elé. Majd szólok amikor bejöhetsz.
- Igenis Enikő, bocsásson meg.
Rémülten hátráltam ki. Térden állva vártam és zakatolt az agyam. A függönyöket még nem kezdtem kimosni. Szerencsére az eddigi ablakok pucolásán túl vagyok. Mi lesz, ha sokáig kell itt térdeljek? Nem fogom befejezni a munkát. Megint elszúrtam, ismerős érzés. A katasztrófa mindig megtörténik. Íme ki vagyok szolgáltatva egy szeszélyes lány kénye-kedvének. Valahogy megint szenvedés vár rám, ezt éreztem. Lassan teltek a percek. Időnként nevetés szűrődött ki a szobából. Most már úgyis mindegy, nem tudom befejezni a munkát, lesz ami lesz. Talán félóra is eltelhetett, mikor végre nyílt az ajtó.
- Gyere be! Négykézláb! - engedelmesen követtem. Leült asztalához a forgószékre, szétterpesztett lábakkal. Csak egy tanga volt rajta és egy áttetsző top. Mellbimbói kidudorodtak és éreztem, hogy merevedek. Gyorsan leszegtem fejemet és ajkamba haraptam.
- Na ide figyelj nagyfiú. Tudom, hogy sok dolgod van, de nem érdekel. Ha nem készülsz el, anyával gyűlik meg a bajod és nagynénémmel. Kikapsz tőlük, az biztos. Engem az érdekel, én mit kapok tőled. A takarítást én leszarom. Nekem pénzre van szükségem és egy csicskára néha, aki elvisz vásárolni, ide-oda. A pasim egy bunkó, most rúgtam ki. És dühös vagyok minden férfire. Ott teszek keresztbe neked, ahol tudok. Ha akarod, hogy végezhesd a dolgod, az én igényeimet is ki kell elégítened. Méghozzá titokban érted?
- Igenis Enikő, parancsoljon, megteszem.
- Oké. Megadod a telefonszámodat. Holnap reggel feltöltöd a telefonomat mondjuk ötezerrel. És elküldöm a bankszámlaszámomat, átutalsz nekem mondjuk egy tízest. Ezt a pénzt magadon kell megspóroljad. Mostantól titokban beszámolsz nekem, mire szoktál költeni, majd én megszabom mit szabad és mit nem. Amikor hazaérsz, bejelentkezel a chatten, akkor kezdjük. Most pedig állj fel. Terpeszállás, kezeket hátra. Ezt a pasim miatt kapod.
- Igenis. - fel sem tudtam készülni. Mezítlábas tökön rúgása villámként csapott le, pontosabban fel. Nyögve lerogytam. Enikő átlépett rajtam és kiment.
- Most már dolgozhatsz.
- Igenis, értettem! - mondtam elhaló hangon.
Kettőzött erőfeszítéssel folytattam a munkát. Iza egyszer ellenőrzött, majd vacsorát kellett készítenem és felszolgálnom. Nyilvánvaló volt, hogy nem készülök el mindennel. Az ablakok legalább tiszták és a függönyök is kiteregetve. Éjfél körül Iza ellenőrzött.
- Lusta disznó! A felével sem készültél el!
- Bocsásson meg Iza, igyekeztem ahogy tudtam. Holnap folytatom.
- Persze, hogy folytatod. És be is fejezed. Most kapsz egy kis büntetést.
És már kaptam is a pofonokat. Majd rám parancsolt:
- Terpeszállás, kezeket hátra!
Jött a tökön rúgás, amit férfiasan próbáltam elviselni, de mégis összeestem, nem tudtam felállni sem. Iza még leköpött néhányszor, majd elküldött:
- Menj, ne lássalak. Holnap hasonló időben it legyél!
- Megértettem Iza!
Összeszedtem magam és elsomfordáltam. Enikő kuncogását hallottam valahonnan a közelből, szerintem tanúja volt büntetésemnek. Micsoda este, micsoda nők, micsoda élet. Szolga lettem igazából

Folyt. köv...