Zita első látogatása

- Mikor jön pontosan?
Próbálta leplezni, de egyre nagyobb izgatottságal várta már.
Már egy hete megbeszéltük, hogy a ma esti vacsoránál új ismerősünk is csatlakozni fog.
Zita érett 30-as nő, szemében kíváncsi vágy ült, amikor meghívtam. Ismert bennünket (engem talán jobban), csak mosolygott mikor magunkról meséltem.
Lili nem hagyta abba.
- Itt kellene már lennie. És mit fog csinálni?
Lili persze időben átöltözött, vékony szinte átlátszó blúzt vett fel, ami fölé fűzőt vett. Szoknyája térd felett ért véget. Rózsaszín combfiksz volt rajta csak. Magassarkú cipője kiemelte husszú lábát. Ezen kívül csak a bőr nyakdíszét viselte.
Szépen kiöltözött.
Lili kezdett már türelmetlen lenni.
Meguntam - Most már elég!
Magamhoz húztam a nyakörvénél és adtam egy csókot. Beleborzongott, tudta hogy mi fog következni. Az aztalra mutattam és ráhajolt.
Felhajtottam szoknyáját és feneke sóvárogott előttem.
Nem tudom soha sem megállni. Combja belső felét simítottam meg, ujjam csak megérintette meleg punciját és megmarkoltam a fenekét. Élesen csattant az első.
- Egy.
Ütöttem megint. Mielőtt számolhatott volna csengettek. Dühös voltam, hogy pont most zavartak meg.
Zita volt itt. Fekete poló és fekete nadrág volt rajta.
- Gyere be. Épp benne voltunk valamiben.
Ekkor lépett ki a szobából Lili, köszönt. Zita nem tudta levenni a szemét róla, Lili elbűvőlő volt a titokzatos mosolyával, a ruhájával.
- Lili, ki mondta hogy befejeztük? Menj vissza és várj meg.
- Mit csináltatok? - Kérdezte Zita
- Játszottunk. Szeretném, ha segítenél nekem.
- Szívesen. Csak mondd meg mit csináljak. - csak sejtette, hogy mi fog következni.
- Csak csináld azt, amit mondok. Ma csak figyelj és tapasztalj.
Izgalmas bizsergéssel lépett be a szobába. Nem mutatta, de meglepődött ahogy meglátta Lilit.
- Zita, légy szíves hozd ide a barna vesszőt. Ott van a szekrényben.
Zita kinyitotta a szekrényt és megdermedt. Ahogy egyenként nézte a tárgyakat beleborzongott. Melléálltam és kizökkentettem a merengéséből.
- Azt, ott. - mondtam, én a karpereceket és a kötelet hoztam.
- Állj meg itt.
Felraktam a karperecet, és átvezettem rajta a kötelet. Átvettem az asztalon és kívülről Lili lábához kötöttem. Mozdulni sem tudott.
- Újra kezdjük. Kérem a vesszőt.
Felhajtottam a szoknyáját. Még mindig piros volt feneke, megsimogattam. Zitának is tetszett a látvány. Csak nézte ahogy simogatom a combját, fenekét, punciját.
A hajlékony bot végén vastag bőrdarab lógott. Így teljesen más hanga volt, amikor ütöttem. Piros csík villant a fenekén.
- Egy.
Még egyszer ütöttem. Nyögött egyet.
- Kettő.
A combját megsimogattam a vesszővel, érezte punciján ugyanazt a bőrt, ami ez előbb a fenekén csattant.
Zita nem csak nézte. Odalépett mellém és kezét az ágaskodó nadrágomra tette.
- Ezt még nem - és a kezére csaptam.
- Simogasd meg a fenekét.
Zita megsimogatta. Fejemmel intettem és csattant is a vessző.
- Három.
A negyediket már halkabban mondta. Az ötödiknél egy könnycsepp volt Lili szemében.
Abbahagytam.
- Hozd be a testkrémet.
Zita már hozta is és finoman bekente a fenekét.
- Masszírozd be.
Lil hálásan domborított, ahogy a krém hűsítette. Felizgult, ahogy Zita ujjai el-elkalandoztak. Könnyedén csúsztak a fenekén, combján. Piros csíkokat egyenként kente be óvatosan.
Egy mozdulattal eloldoztam és kivezettem a kötelet.
Magamhoz húztam Lilit és megcsókoltam.
- Köszönöm - mondta. Az ölembe ültettem és mindketten Zitához fordultunk.