Az Úrnő karmai közt 5.

A nyakkendődre fog és a szoba közepére húz. Arcodra simít, vetkőztetni kezd. Csinosan rendezi egy székre a ruháidat. Nem veszi figyelembe a hörcsögként dagadó arcod, a keményen szorított szád. Feladja rád a nyakörvet és a pántokat. Már nem bírod tovább, szemedből könnyek gördülnek ki. Ő meglepetten néz rád. Artikulátlan dünnyögsz valamit. Ő csak fejet csóvál és karcsú ujjaival kihúzza szádból a bugyit.
Térdre rogysz, a lábait öleled.
- Miért? Miért tetted ezt velem? – vádolod fájón.

Ő lenyúl és a nyakörvednél fogva felránt, szigorúan néz rád.
- Csak nem azt feltételezed hogy a kocsidban szeretkeztem valakivel? – kérdezi metsző éllel a hangjában.
Te beharapott szájszéllel bólintasz. Úrnőd felnevet.
- Akkor most megtanítalak, hogy a feltétlen bizalom alapkövetelmény. – mondja higgadtan.

Az ágyhoz húz. Hanyatt dob rá s kezed lábad négyfelé kiköti. Majd a bugyit visszatömi a szádba. Leszedi rólad az erényövet. Egy letakart tálcát tesz le melléd és a lábaid közé ül.
Félig felhajtja a kendőt a tálcáról. Erőlködve, felemelt fejjel meglátod a fecskendők sorát. Vinnyogva homorítasz, de heréidre mért csattanós pofon nyugalomra késztet.
Úrnőd kíméletlen. Egyik adagot a másik után fecskendezi beléd, míg már nyüszítve jelzed tán elég. Még egy adag érkezik és a dugó a helyére kerül.
- Szokjad csak az érzést kicsim! – simít a farkadra. Majd előkerül egy vastag hosszú cipőfűző, amit a farkadra teker módszeresen és szorosan.
- Csak semmi élvezkedés! Büntetésben vagy emlékszel? – mondja szinte kedvesen.
- S lássuk mit érdemelsz azért amiért meggyanúsítottál, hogy másik férfival töltöttem az időm a kocsidban. – mondja komor hangon.

Keményen szorító ujjai heréidre fognak. Szétválasztják majd összefogva szorítják meg őket. Úgy érzed diót fog törni menten. Ha hánykolódsz akkor csípősen rácsap. Morzsolgatja helyezgeti a zacsiban a golyókat, majd keményen elköti őket elkülönítve. S mikor már tűzben égnek, akkor jégkockákat olvaszt szét rajtuk.
Könnyeid a hajad nedvesítik.
Megkönnyebbülsz amint látszólag megunja tán a játékot. Leszedi golyóid béklyóját. Letekeri elgyötört farkadról a gúzst. S megkönnyebbülten csorgatod ki magadból a feszítő folyadékot.
Kiszedi szádból a bugyiját és mély levegőt vehetsz. Pár pillanatnyi jótékony pihenés…

Későn csap orrodba az illat..kellemes, csípős, mentholos kámfor. Kínai balzsam! Áll benned össze a megfelelő megnevezés. S már érkezik is a tűz, mi farkadba mar. Puha gondoskodó tenyerek dörzsölik zacsid bőrébe és a farkad minden pontjára.
Levegőt veszel, hogy felordíts, ám Úrnőd pináját rezgeti meg a hang. Beléd fojtva a kín megnyilvánulását.
- Nyalj ki szárazra, vagy megismétlem a műveletet! – fenyeget meg és tudod, nem tréfál.
A szád máris rászívod, nyelved minél mélyebbre hatolna. Úrnőd arcodon mozog, az ágy támlájába kapaszkodik.
Szorgoskodásod gyorsan hoz eredményt. Szádba élvez. Az oly annyira kívánt nektár most a tied. Még kétszer élvez el ily módon, mire elégségesnek ítéli a szolgálatod.

Majd melléd lendül és visszacsatolja rád az övet.
Leold az ágyról s maga elé térdepeltet. Pórázt rak rád.
- Azt gondoltad mással voltam! Éreztél férfi arcszeszt vagy dohányfüstöt vagy sörszagot a kocsidban? – kérdezi kíméletlenül.
- Nem Úrnőm! – vallod meg elgondolkodva.
- Könnyű téged megvezetni kicsim! Belemaszturbáltam a bugyiba és a saját spermáddal kentem össze, azzal amit tegnap oly szűkmarkúan hagytál itt…. – közli felnevetve.
- Most pedig, amiért szépen tűrted, hogy eljátszadozzam veled, te is játszhatsz velem! – heveredik fel az asztalra. Magához von. Pórázod a karjára tekeri, hogy ne mehess messzire.
Széttárt lábai közt nedvesen csillogva cseppen el a pinája. Melleinek bimbója hegyesen mered, vágyva érintésedet.

folyt. köv.