Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Vera és András 3. (az évforduló)

Törölt felhasználó
2012. 06. 03. 20:32 | Megjelent: 732x
Vera eloldozta a fiút, lehajolt és szájon csókolta. Forrón, szenvedélyesen. A fiú orgazmusának látványa őt magát is kimondhatatlanul boldoggá tette...

András felült a kanapéra és percekig csukott szemmel pihegett. Vera ült mellette és csak gyönyörködött benne. Olyan békésnek, szépnek látta az arcát, akár egy angyalét. Egy gyönyörű kan-angyalét.:)

András érezte magán a lány tekintetét. Nem nyitotta ki a szemét, csak kezét nyújtotta felé. Vera erősen szorította magához azt a kezet, majd hirtelen önkéntelenül csókolt a tenyerébe.
Andrást villámcsapásként érte az a csók. Szinte sokkolta: azonnal merevedése támadt tőle. A lány szeretete, gondoskodása...mind-mind benne voltak abban a csókban - oda a tenyerébe.

András egészen meghatódott ettől a megnyilvánulástól. Kinyitotta a szemét és csak ennyit szólt:
- Bármit kész vagyok neked megtenni. A Tiéd vagyok. - és akkor ő csókolta meg Vera kézfejét.


Gyönyörű hetek következtek. Kapcsolatuk napról-napra mélyült, bizalmuk egymás felé egyre erősebb lett.
Mire elérkezett az első évfordulójuk napja, Vera úgy érezte: itt az ideje, hogy végre megajándékozza Andrást (és önmagát is persze) valami különlegessel, ami hatalmas előrelépés lehet kapcsolatukban. Legalábbis ami a bizalmat illeti, mindenképpen.

Már késő délután volt, mikor András munka után megérkezett Vera lakásába. Út közben betért egy virágárushoz, ő sem felejtette az évfordulót. Úgy tervezte, este elviszi Verát kedvenc éttermébe.

Vera viszont másként tervezte.

A hazaérkező András azonnal érezte, hogy ez az este nem pont olyan lesz, ahogyan ő képzelte. Mikor a lakásba lépett, Vera valami szédítő fehérneműben fogadta. András önkéntelenül is elmosolyodott és tudta, hogy most valami nagyon izgalmas következik. Vera átvette a virágcsokrot és csak ennyit mondott:
- Menj zuhanyozni és aztán ne öltözz fel. Várj, míg nem hívlak.

András elindult a fürdőszoba felé és mikor a víz csobogásának hangjától bizonyosan nem hallhatott semmit, Vera a bejárati ajtóhoz sietett, amelyen egy kedves régi ismerős lépett be. Megölelték egymást, a régi ismerős pedig egy csöndes mosollyal köszönte meg Verának, hogy épp őt hívta el ezen a napon, hogy segítségére legyen abban, hogy Andrást meglepje.

- Most már bejöhetsz! - szólt Vera ki a fürdőszobába, kissé felemelve hangját.

A meztelen fiú mosolyogva lépett a nappaliba, de majdnem elájult, mikor hirtelen ott magasodott előtte egy közel 2 méteres, izmos férfi.

Kezét önkéntelenül kapta maga elé, a mosoly pedig azonnal az arcára fagyott. Értetlen szemekkel nézett Verára...
A lány mellé lépett, megcsókolta és a füléhez hajolva így szólt:
- Bízz bennem. Semmi baj nem lesz. De hogy könnyebb legyen, a szemed most bekötöm. Hátha segít legyőzni a gátlásaidat, ha kezdetben nem látod, mi történik...

András egy cseppet sem lett nyugodtabb ezektől a mondatoktól, de hitt Verának. Szerette őt és bízott benne annyira, hogy tudja: nem fog olyasmi történni, amit ő végképp ne akarna.

Mikor a kendő a szemére került, Vera hangja hirtelen megváltozott:
- Térdre! - mondta szigorúan. András beleremegett ebbe az egyetlen szóba.
De mikor megérezte arcán a férfi farkának simogatását, úgy érezte, hogy azonnal kifut a világból is. "Nem, ezt nem teheted velem, Vera!" - mondta kétségbeesett hangon.

Vera kedvesen lehajolt és megcsókolta a nyöszörgő fiú homlokát.
- "Ne félj! Csak arra gondolj, hogy milyen mérhetetlenül boldoggá teszel azzal, ha végignézhetem ezt itt most. Tudod, milyen régóta vágyom rá... Csak rám gondolj közben. Arra, hogy értem teszed." - azzal a fiú mögé lépett, kezeit hátrabilincselte, de ott maradt szorosan mögötte, a fiú hátához simulva...hogy az érezze gondoskodását, testének melegét.
A következő pillanatban viszont a hatalmas férfi kezei már András fejét tartották, ő pedig úgy érezte, menten megfullad az óriási faroktól, ami betöltötte száját...

Hozzászólások (3)

A hozzászólások belépés után olvashatók.