Szerintem ilyen a BDSM a hetkoznapi eletben

Szep par voltak. Amikor beleptek az etterembe, a hostessnek megakadt a szeme a ferfin. Magas, szeles vallu, vekony ferfi volt, egesz lenye erot, tekintelyt sugarzott, arcvonasai megis inkabb lagyak, semmint markansak voltak. Szigoru kek szemeivel ranezett a rajuk koszono hostessre, akinek elkezdett remegni a laba.
-Kovacs nevre foglaltunk asztalt-mondta kellemes, lagy hangjan, s latva a lany zavarat, husos ajkat mosolyra huzta.
-Igen, keresem-mondta a lany. Ekozben a ferfi a mogotte jovo hoz fordult, s lagyan megsimitotta arcat.
A hostess eszrevette a mozdulatot, s arra gondolt, mennyire szerencses ez a no ezzel a kemenynek tuno, megis gyenged, igen jokepu ferfival.
A no ekkor mondhatott valami vicceset, mert a ferfi elnevette magat, kivillantva tokeletes fogsorat.
A hostess szeme belefurodott a no tekintetebe, s meg nagyobb zavarba jott, mint azelott. Egy pillantasbol is megertette, soha nem tudna versenyezni vele. A no tekinteteben volt valami athato, valami elbizonytalanito, ami miatt az egyebkent bombanonek szamito fiatal lany hirtelen kevesnek erezte magat. A jatszma ezzel eldolt, nem fog flortolni a jokepu idegennel.
Odakiserte oket az asztalukhoz, ami pont az etterem kozepen volt, ahogy kertek.
A ferfi ekkor lesegitette parja kabatjat, udvariasan kihuzta a szeket, a no pedig helyet foglalt.
Most az erkezo pincer jott zavarba, amikor a no hatarozottan rendelt mindkettojuknek, a ferfit meg sem kerdezve.
-Nagyon ehes vagy?-kerdezte a no a ferfit, amint a pincer elsietett.
-Farkasehes vagyok. Valaki egy napja eheztet...
-Valaki?
-Akarom mondani, az Urnom! Az Urnom!
-Na azert. A kedvenc eteledet rendeltem.
-Halaszlet?
-Igen, magamnak meg tengeri herkentyuket.
-Nagyon kegyes hozzam az Urno.
-Mert megerdemled.
-Es a desszert?
-Varj, mindjart felmerem a terepet.
A no ezzel felallt, s a mosdo fele indult. A hostess duhosen nezte magabiztos lepteit, hatarozott jarasat.
-Mondd, mitol ilyen gogos? Sokkal jobb nok vannak nala! - fordult a hostess a pincerhez.
-Az igaz, de van valami a kisugarzasaban.
-Neked tetszik?!
-Szep arca van...
-Osszejonnel vele?
-Egy alkalomra talan igen, de azt hiszem, felnek tole...
A no ekozben megnezte a mosdokat, a ferfit, noit egyarant. Kulturaltnak talalta a helyet, alkalmasnak a kesobbiekhez. Megnezte magat a tukorben, s immar sokadszorra megallapitotta, hogy ezzel a tekintettel, ami neki van, elete vegeig nem lesz gondja, ha uj partnert kellene talalnia. Voros ruzzsal kihuzta csabos ajkait, majd visszament az asztalhoz.
-O, elpirulok-mondta a ferfi, amint eszrevette a valtozast, s valoban, pupillai kitagultak, ahogy a no szepsegeben gyonyorkodott.
-Nem neked festettem ki magam!
-Hat kinek?
-A fess pincernek!
-Tessek?
-Te csak egy szolga vagy...elfelejtetted?
-Nem, dehogyis, hogy is felejthetnem, egyfolytaban emlekeztetsz ra...
Ekkor nagyot kordult a ferfi hasa. Varta mar, hogy ehessen vegre. Nehez volt egy napig csak vizen es levegon elnie. Persze suttyomban falatozhatott volna a munkahelyen, de parja ugyis rajott volna, hogy megszegte az utasitasat. Egyszeruen nem lehetett neki ellent mondani, ot kijatszani, mindig, mindenre rajott. S a legveszelyesebb az volt, hogy nem arulta el rogton, ha rajott valamire. Soha nem tudhatta a ferfi, mikor rukkol elo valamivel a no. Belatta az evek alatt, nem megy ez a jatek maskent, csak teljes oszinteseggel, maskulonben o jar porul. Ez az ehezes is buntetes volt, mert kesett 5 percet a legutobbi randevujukrol. Alig varta, hogy vegre megkaphassa melto jutalmat, a tanyer levest, es azt a bizonyos desszertet.
Kihoztak az etelt. A ferfi szajahoz emelte a kanalat, de ekkor a no rautott a kezere.
A piros le rafroccsent a ferfi ingere. Szegyenet novelte, hogy korulottuk mindenki odanezett.
-Hogy kepzeled? Elobb engem! -parancsolta a no, s a ferfi tudta a dolgat. Felvagta a no tanyerjan a nagyobb herkentyuket, s egyenkent, lassan elkezdte ot etetni.
Mindenki meghokkenve nezte oket. Egyszeruen nem ertettek, egy ilyen hatarozott kiallasu ferfi miert etet egy vervoros szaju not, mikozben neki meg egyfolytaban korog a gyomra.
A no szandekosan lassan, elnyujtva, elvezettel evett.
-Ha tudnad, milyen finom!-nyalta meg a szajat tobbszor is.
A ferfi egyre nehezebben birta a nyilvanos megalaztatast. Az eltette, hogy nemsokara boseges jutalomban lesz resze. Csak a desszertre tudott gondolni.
A no vegre befejezte.
-Engedelyezem, hogy te is ehess!-mondta neki, s o nekikezdett az idokozben jocskan kihult levesnek.
Ekkor azonban valami mas terelte el a figyelmet. A no kibujt cipojebol, s labaval a ferfi agyekat kezdte izgatni. Azonnal felizgult tole. A no egyre erosebben dorzsolte, mar-mar rugta a farkat, ami a ferfit csak egyre jobban ingerelte. A heves mozdulatokra a korulottuk vacsorazok is felfigyeltek.
-Ne csinald, kerlek, hadd egyek! -konyorgott a ferfi.-Tudod, hogy izgalmi allapotban nem tudok az etkezesre koncentralni.
-Dontsd el, mi a fontosabb-mondta a no, majd visszabujva cipojebe felallt, s elsietett a mosdo iranyaba, egy utolso, kihivo pilllantast vetve a ferfira.
A ferfi azonnal kapcsolt. Tudta, mi a tet. Tudta, hogy egyszeruen nem mondhat nemet, mert annak sulyos kovetkezmenye lesz. A no utan sietett, hogy megkapja a desszeret, ami idokozben foetelle avanzsalt. (folyt.kov.)