A kezdet

A vonatállomás egyik padján egy lány ül, a lámpák halvány fényénél sziluettje határozottan rajzolódik ki..lábai keresztbe rakva...kezében egy szál cigaretta füstölög..láthatóan vár valakire. Nem tűnik idevalósinak hmm vajon ki lehet ez?
A combján pattanásig feszülő tűzpiros bőrnadrág feltűnő külsőt kölcsönöz az egyébként egészen szelíd arcú teremtésnek...térdig érő fekete csizmája a lábujjaitól a térdéig vastag fűzővel kifejezetten félelmetessé teszi. Az angyalarcú lány vajon hová megy kit vár, mint aki csatába készül hideg nyugalommal oltja el a cigarettáját egy a padról lecsöppenni készülő vízcseppel. A távolból autó moraja kezd egyre erősödni..érte jöttek, ezt ö is tudja lehetne millió egy idegen de már az autó hangjából tudja hogy a Gazdája az..hirtelen feláll és mire az autó az állomás bejáratához ér, a lány már ott áll mint aki egész este azon a talpalatnyi kis helyen várta hogy végre érte jöjjenek.
A lány határozott mozdulattal beül az autóba, a kocsi ajtajának záródásával tartása és kisugárzása hirtelen egészen megváltozik, fejét lehajtja...kezeit ölébe rakva félszemmel bámul ki az ablakon ahogyan lassan távolodnak az állomás komor épületétől.
A volánnál ülő férfi alakja karakteres, arca határozott szigorú..de mégis valami egészen megmagyarázhatatlan nyugalmat áraszt magából, tekintete átható a lány nem is mer a szemébe nézni csak lehajtott fejjel várja az első egészen kellemetlen kérdést..furcsa bizsergés kezd elterjedni egész testén..tudja mi következik tudja hogy nem kerülheti el a büntetést...
-Szolga, vetkőzz!- hangzott el a mondat a lány zavarában nem tudja mit csináljon nem érti a helyzetet. Tétován kezdi magáról levenni a kabátját...keze bizonytalan olyan nehezen húzza le a kis fekete zipzárt mintha a bőrét kéne magáról levennie..
A kocsi leparkol egy tó partján a lány még mindig remeg de nem a félelemtől valami egészen más tölti el egész lényét...
-Mintha mondtam volna valamit, nem hallasz???- ekkor váratlanul a lány hajába túrt gazdája majd erős kézzel húzni kezdi azt, a lány felszisszen feje hátra bicsaklik és ártatlan tekintettel Gazdája mély zöld szemeibe néz..
-Hűtlen kutya, hálátlan dög.- és mire a férfi ajkát elhagyja a g betű a lány arcán már csattant is egy józanító pofon...
-Uram ne bánts kérlek- hangzik el a mondata lány szájából.
Pár pillanatnyi néma csend a lány tudja ez a csend a vesztét hozza...
-Szállj ki ribanc a ruhákat hagyd a kocsiban.
A lány kiszáll testét simogatja az esti hűvös szél, talpa alatt a fű vizes a lány nem bánja, tetszik neki, élvezi ahogyan a hűvös szél melleihez ér, simítja teste minden apró porcikáját, szája szélén láthatatlan mosoly ül. Hosszú percek telnek így el a lány csak áll és vár..várja Gazdája rá szabott jogos büntetését.
A férfi kiszáll a kocsiból, a lány hallja ahogyan a nadrágszíj csatja halkan kattan egyet, becsukja szemét egészen erősen mintha hinne benne, hogy ha nem lát semmit akkor nem is érez majd...
A férfi a remegő testű lány háta mögé áll, a vastag bőrszíjat a lány nyakára fűzi lassan...térdre kényszeríti szolgáját a szíjat lassan elengedi..a lány mögé guggol haját húzva súgja fülébe határozott hangon...
-Hogy gondoltad ezt te hálátlan..ezért nevellek ezért vigyázok rád?
-Mégis szerinted mihez kezdjek egy ilyen mihaszna semmire kellő szolgával?
A férfi jobb kezével a lány torkát szorította, a ballal pedig kellően fájdalmas csapásokat mért annak kerek hátsójára, a lány izgett-mozgott, fájdalmában fel fel szisszent ám rövid időn belül a szisszenések helyett bizonytalan ám annál kéjesebb nyögések hagyták el ajkait. Nem értette hiszen ez fáj, mégis élvezte nem félt, izgatott volt ám izgatottságát alázattal palástolta, a férfi elengedte a lány torkát aki kihasználva ezt egy hatalmas levegőt vett és határozott ám halk hangon ennyit mondott csak.
-Köszönöm Uram.
A férfi a lány elé állt, tekintete pásztázott az előtte térdeplő, lehajtott fejjel egész testében remegő szolgáján, a lány nyakában logó szíj egészen hasonlított egy kutya pórázára és ezt a lány is eképp érezte. A férfi beült a kocsiba az ajtót nyitva hagyva füttyentett egyet,a lány lábaihoz sietett, a férfi bal kezének mutató ujjával a lány állához ért, majd óvatosan felemelte a lány fejét.
-Megkaptad a büntetésed azért amiért megszegted az adott parancsomat...remélem tanultál a hibádból...és jó szolgám leszel...kidobni nem foglak...de a következő szabály szegést már nem úszod meg ennyivel ugye tudod??-
A lány szemében csodálat csillogott...szikrája sem volt félelemnek vagy bizalmatlanságnak. Fejét lassan lentebb és lentebb engedte még nem arca, gazdájának tenyerében pihent meg. A férfi így szólt: -Szolgám most öltözz, innen gyalog kell haza jutnod.-
A lány pillanatok alatt összeszedte magát mintha misem történt volna, sajgó hátsója emlékeztette egyedül gazdájának erős tenyerére. A lány behajolt a kocsi ablakán, a férfi megsimogatta arcát..a lány testén fura borzongás futott végig "Hmm milyen finom keze van" gondolta magában, a kéz ami nem oly régen izzó vörösre paskolta a fenekét most gyengéden simítja arcát..
-Jó éjt szolga!- köszönt el határozott hangon a lassan guruló autóból kitekintő férfi.
A lány állt.. és nézte a távolodó autó hátsó lámpáinak fényeit...nem szólt semmit..nem is gondolt semmire...egy könnycsepp futott végig kipirosodott arcán, tenyerével gyorsan letörölte az árulkodó jelet és lassan hazaindult....