Az Úrnő karmai közt 3.

Ujjai a heréiddel játszanak s ha elhallgatsz beléd marnak a karmok lágyan, figyelmeztetőn.
- Megkértem hadd kössem ki…- Úrnőd szemöldöke az egekbe szalad, meglepve simít végig meggyötört farkadon, talán öntudatlanul, majd körmei a golyóidra kapnak, fel kell szisszenned. Észbe kapva folytatod.
- Megdugtam a lukát, majd leszopattam magam és végül seggbe dugtam és a mellére élveztem! – hadarod, reménykedve abban, hogy kínjaid véget érnek.
- Nocsak! Hát ennyit ér a szavad! – fog rá keményen a farkadra hogy felüvöltesz, ám nem törődik vele.

Már bánod hogy megtörtént, nem mered elmondani hogy Őt képzelted a nő helyébe és szinte mindegy is, hogy kivolt a kezeid közt tegnap éjjel.
- Nos meglátjuk a jövő hét jobb belátásra bír e! – mondja elgondolkodva s felállva terpeszbe áll feletted, karcsú ujjai az arcod felett juttatják a csúcsra. Száddal el nem érheted, ízét nem kóstolhatod, csak az illat mi rettenetesen ingerel. Mikor a csúcsra jut, az édes nektárt testeden csurgatja végig. Érzed, ennyit érsz csupán. Majd magadra hagy megalázottságodban. Percek múlva egy vödörrel tér vissza.
Leoldoz a padról, segít felállni. Lábad remeg, szédülsz, de érzed, vigyáz rád még így is. Farkadból kikerül a katéter. A feszítő folyadék a vödörben végzi. Majd segglukad is szabaddá lesz, s robbanva jön ki a felkavarodott tartalom. Még kétszer átöblíti a bensőd, immáron kíméletesen. Már alig állsz a lábadon. A szégyen, az önvád, az összetört lelked és a meggyötört tested a semmibe kívánkozik, végre pihenést áhít.

Ám nincs vége a napnak.
Úrnőd az asztalra egy nagypárnát tesz és arra dönti felső tested. Így valamivel könnyebben vagy.
Lábaid terpeszbe rakja. Ujjai a lukadnál simítanak, s végül besiklanak. A prosztatádat érintik ingerlőn. Felnyögsz, de ez már csak a test létrehozta hang. Végigszenveded, ahogy testedből kinyeri a spermát. A kéj még megérint, de a fáradtság, a kimerültség erősebb.
Csak épp felfogod hogy a fehéres váladék egy tégelybe került.
- Többet vártam! – csap a seggedre Úrnőd, hangja becsmérlő. Leoldja rólad a pántokat, de nem veszi le a nyakörvet.
- Eredj fürödj meg! – utasít keményen, s tudod vége a gyötrelemnek …mára. Mintha tudná érezné, hatalmas pohár teát nyújt feléd s segít meginni. Úgy szívod magadba, mint száraz szivacs a vizet. Csak utóbb érzed az aromás ízt. Egyszerre édes és keserű, ám nem számít, mert szomjad a múlté.
Kínlódva jutsz el a fürdőig. A váltott, hideg meleg víz épp csak lelket ver beléd. Arcod nyúzott, szemed vörös a sírástól. Mintha épp lábadoznál egy halálos kórból.

Kijövet a szoba már tiszta rendezett újra. Kínjaid nyomai eltűntetve.
Testeden jól látszanak a szántott karmolások. Lábad rogyadozik még kissé.
A nyakörvednél fogva az asztalhoz húz és az otthagyott párnára fektet hanyatt. Két kezed a nyakörvedre fogatja.
- El ne engedd! – parancsol rád és tudod, míg az örv rajtad van, engedelmeskedni vagy köteles.
- Igen Úrnőm! – mondod fáradtan.
Farkadra fog, immáron gyorsabban jön és megy a fájdalom. Valami rád feszül, farkad hideg fémhez ér. Felállít. Lenézve látod, hogy altested erényöv tartja rabságban és a katéter is visszakerült. A cső végén kis dugó.
Arcodon rémület cikázik át.
- Segítek megtartani a szavad! – simít arcodra puhán Úrnőd keze.
- A katéter maradós! Csak hogy ne kelljen szenvedned minden nap, mikor elém járulsz a jövő héten és gyakorlunk kicsit, hogy mind többet elviselj! – zeng a gondoskodás a hangjából. Akaratlan is rémülten nyögsz fel.
- Úgy van! Lilian! – mondja ki a nevet s gyomrod görcsbe rándul.
- Meddig büntetsz még Úrnőm? – kérded bátran és dacosan immár.
- Míg úgy nem érzem, hogy megtanultad a leckét! Egy évre eladtad a lelked nekem! – emlékeztet mosolyogva.
S tán most bántad meg ezredszerre is amit ellene tettél....

folyt.köv.