Tom Úr kisbabája 8.

Greta jobban félt Tom haragjától, mint amennyire megalázó volt ez a helyzet.
Nem volt választása, hát megadóan bólintott. Fred elengedte a kezét. Greta fájósan masszírozta a csuklóját, mialatt Fred gondolkodás nélkül letolta a nadrágját, ami alatt nem volt alsó. Farka mereven ágaskodott a lány felé. Greta megragadta s keményen rászorított, a férfi csak felnevetett. Aztán megragadta Greta haját s már nem volt visszaút, használta a szájat. Mélyen keményen meghágta. Nem is kellett sok idő hangosan hörögve élvezett a forró nedves ajkak közé. Mikor végzett kihúzta a szerszámát, majd a pirosan lángoló arc bőrébe törölte a maradékot. Greta nem nyelte le a magját, de kiköpni se merte.

A férfi látta kínját és nevetve adta oda az újságlapot, majd eltette a farkát, felhúzva rá a nadrágot. Elsietett a ház háta mögé, nyilván a dolgára.
Greta dühösen sietett a ház felé. Dühe és szégyene jobban lángolt, mint kertje a csipeszek miatt. A konyhába ment, Tom elé rakta a lapot és magára hagyva a meghökkent férfit, a fürdőbe sietett.
A csapba köpte ajkainak tartalmát. Bő vízben, szappannal mosott arcot. Száját többször is kiöblítette, de nem lelt megnyugvást. A törölközőért nyúlt még csukott szemmel, ám keze előbb ért az anyaghoz, mint várta volna. Pislogva nézett fel. Ura ott állt a csap mellett. Ő volt aki odanyújtotta a vágyott frotírt.
- Mi történt? – kérdezte összehúzott szemmel.
- Megdolgoztam az újságért! – vágta oda Greta, rossz irányba küldve dühét. Ám most nem volt megtorlás.
- Fred? – kérdezte a férfi érezhetően elfojtott dühvel.
Greta csak bólintott. Tom mély levegőt szívott be, ajka elkeskenyült, szeme villámot szórt, de nem szólt semmit csak bólintott.

- Tedd rendbe a konyhát, zuhanyozz le és várj alapállásban a szobában! – adta ki az utasítást s sietős léptekkel magára hagyta. Szinte kézzel fogható volt a düh, ami kiviharoztatta a házból. Az ajtó azonban csukódott és nem csapódott mögötte.
Greta kitakarította a konyhát. Lemosta az asztalt, elmosogatott, felmosott. Aztán lezuhanyozott. A csipeszekhez nem nyúlt.
Nem sietett, hiszen nem kapott időhatárt. Mikor végzett, beállt a szoba közepére, terpeszben, két keze a tarkóján. Várt és várt…már épp le akarta ereszteni a kezét, mikor meghallotta az ajtónyitást. Kiegyenesedett és leellenőrizte minden úgy van e ahogy kell. Terpesz rendben, testtartás rendben. A férfi elé lépett és végignézett rajta. Tom elégedett pillantása jó érzéssel töltötte el.

- Állj ide! – jött az utasítás a következő pillanatban. Az ide, az egyik fotelt jelentette, pontosabban a fotel hátulját.
Két bokájának pántját a két hátsólábhoz rögzítette a férfi. Majd rádöntötte a testét a támlára és két csuklójának pántja a két első lábhoz lett rögzítve szoros kötelekkel. Nem ellenkezett, de nem értett semmit.
A férfi keze finoman megsimította kidomborodó fenekét. Greta ajkát remegős sóhaj hagyta el.
- Ma olyat hibáztál, amit soha soha többé nem fogsz elkövetni! – mondta halkan szinte sajnálkozón Tom.
- Mindent elviselek..mindent! Ám a hazugságot s az ügyeskedős mismásolást… NEM!!!! – dörrent a hangja.
- Ha akkor és ott bevallod hogy kint maradt egy lap, s megindoklod a miértet, hogy nem hoztad be…nos akkor lehet meg sem történik amit Fred megtett veled! Ám te azt hazudtad, hogy minden kintlevő lapot behoztál! Ezt egyszer és mindenkorra megakadályozzuk! A kis hazugság egyre nagyobbakra sarkall, ha időben gátat nem szabunk a dolognak. Tudnod kell, hogy sajnálom, amit tennem kell, de úgy látom szükséges! – hangja valóban szánakozóan csengett, keze újból végigsimított a gömbölyödő, de immáron összeránduló félgömbökön.
- Számolnod sem kell! Csak emlékezz arra, amit tettél, amit elvárok! – szólt és a következő pillanatban a pálca érintette finoman a puha bőrét.
A következő percek elhozták a poklot. Egyik ütés csattant a másik után. Nem volt szünet és két csapás sem érkezett egymás után ugyanoda, ám minden fájdalmas érintés olyan volt, hogy szinte látta amint belehasít a húsába. Sírt, kiáltott, ordított, könyörgött, sikoltozott, de nem volt kegyelem. Egy darabig számolt. A tizenkettő után elvesztette a fonalat és már csak a remény maradt, hogy egyszer vége lesz.

Félájultan hevert a fotelre borulva, mikor a gazda keze kioldotta a kötelékeit.
Tom az ölébe vette és az ágyra vitte. Leheveredett mellé és megához húzva, óvatosan leszedte róla a csipeszeket. Szinte nem is érezte a fájdalmat. A feneke égett, izzott, lángolt és pokolian fájt.
Tom magához húzta és ő belé kapaszkodva fúrta arcát a férfi nyakába, hangosan felzokogott.
- Soha..soha többé… - nyöszörögte kínlódva.
Tom csak sóhajtott. Keze a derekát, a hátát simogatta csitítón.
- Tudom kicsim tudom..- dünnyögte neki. Greta lelkében valami megnyílt, valami utat talált a férfihoz. Óvatosan csókolt annak a fülére, ujjai a hajába túrtak lassan. Tapogatva a lehetőségét valaminek. Combja, mely Tom lábai közt pihent, érezte a gazda farkának merevségét és remegősen sóhajtott fel.
Keze lefejtette a férfi válláról a zakót. Ügyesen kioldotta a nyakkendőt, Tom nem ellenkezett, nem állította meg.

Öle nedvesen lüktetett, mikor a kemény farokra markolva, szabadon érinthette a férfi lényegét. Már nem akart mást csak hogy magában érezhesse. A következő pillanatban tökéletes valójában nyelhette el barlangja a kívánt tagot. Tom hirtelen szaladt benne tövig, úgy is maradt, míg Greta elhomályosuló tekintete fel nem tisztult. Majd átfogta nő testét és határozott mozdulatokkal avatta fel a tulajdonát.

Greta átadta magát a kéjnek. Tom ajka a mellek meggyötört bimbóit szívták harapták, de már nem érdekelte a fájdalom. A két érzés egymásra csavarodva, űzte, hajtotta tudatát a kielégülés felé. Mikor már azt hitte nem lehet se jobb se rosszabb, akkor az utolsó pillanatban a robbanás apró tizedmásodpercében Tom keményen megragadta a fenekét, egy utolsó lökéssel mindkettejüket a csúcsra vitte. Greta sikoltott, kiáltott, hörgött. Tudata kikapcsolt, a hirtelen ért fájdalom és kéj kioltva egymást, a mélybe taszította az eszméletét.

Mire magához tért egyedül volt. Mélyeket sóhajtva próbált úrrá lenni a káoszon, mi a fejében uralkodott. Teste sajgott, fájt, de még ott rezgett minden sejtjében a hihetetlen kielégülés is. A mérleg egyensúlyban látszott, bár mindkét serpenyőjében tetemes súly pihent.
Két keze a takaróba mart, lehunyt szemmel elmosolyodott. Ha így maradhatna, ha nem kéne moccannia, akkor talán maradna a kellemes bizsergés csupán.
Ám nem volt szerencséje. Tom lépett be. Épp a tiszta inget gyűrte a kifogástalan nadrágjának derekába. Haja nedvesen csillogott. Tusfürdő és arcvíz illata keveredett a levegőben körötte, felőle.
- Menj tusolj le! Moss hajat! Sminkelj! Kimegyünk az utcára, nekem légy gyönyörű! – adta ki utasításba.
Greta lekászálódott az ágyról Tagjai még remegtek a szeretkezés utóhatásaként, ha mozdult akkor feneke is iszonyatosan fájt, de nem panaszkodott.
- Várj! – szólt utána Tom. Mikor megállt hozzálépett és levette róla a bőrpántokat és a nyakörvet.

folyt.