Gizella úrnő 2

- Hozzátok Piroskát és Máriát! Parancsolta Gizella.
A lányokat kiszedték a ketrecekből, szegények az egész napos kuporgás után úgy el voltak zsibbadva, hogy nem bírtak lábra állni. De ez nem érdekelte a segédeket, mert hajuknál fogva húzták őket. Mire a terem közepére értek úrnőjük már várta őket.
- Na mi van? Már lábra se tudtok állni! Akkor térdeljetek előttem!
Az inasok ekkor térdre kényszerítették a két lányt, akik szemlesütve remegtek félelmükben.
- Mivel először vagytok itt, kegyes leszek hozzátok. A sorsra fogjuk bízni a büntetéseteket. Mivel ketten vagytok úgy fer, ha mindegyikőtök mond egy számot, egy és húsz között. A büntetések kártyákra vannak, irva ha szerencsétek lesz egész jól megúszhatjátok. Na Piroska mondj egy számot.
A lányremegő hangon megszólalt.
- Tizenöt.
Az úrnő odalépett az asztalhoz és a kiterített kártyák közül felvette a tizenötös számút.
- Hát úgy látom a szerencse ma nem a ti oldalatokon áll.
Majd olvasni kezdett.
- huszonöt csapás a puncira három centi széles keményfa lappa.
Mária sírva könyörgött.
- Úrnőm kegyelmezzen, ezt nem lehet kibírni.
- Dehogy nem.
Válaszolt mosolyogva Gizella.
- Különben a lógás helyett dolgoztatok volna, akkor most nem lennétek itt. Mária mondj egy
Számot!
- Hét.
Válaszolt szipogva Mária. Az úrnő felvette a hetes kártyát és olvasani kezdte.
- Ötven ütés meztelen fenékre tetszőleges eszközzel.
A lányok már nem mertek megszólalni csak térdelve csendben sirdogáltak.
- Hozzátok Piroskát és vetkőztessétek meztelenre parancsolta.
A lányról pillanatok alatt leszedték a ruhát a segédek. Odavezették egy andráskereszthez, amire jó erősen lekötözték, bokáit, két kezét, hasánál, és a combok tövénél.
- Erre azért van szükség kedvesem, nehogy eltudj, mozdulni az ütések elől.
Közben már suhogtatta is a levegőben a hatvan centis keményfa pálcát. Aminek a végétől számított tíz centi lapos volt csak azért, hogy jobban csattanjon, közben az andráskeresztet elfektették így Piroska hanyatt feküdt rajta kitárulkozva, lekötözve.
- Az első tizenötöt én adom, számold hangosan, ha tévesztesz, elölről kezdem.
A lánynak a bal oldalára állt s a pálcával lágyan végigsimított a puncin. A következő pillanatban azonban rávágott egy hatalmasat. Piroskának a szeme rögtön könnybe lábadt, de mire feleszmélt mér kapta is a következő hatalmas ütést. Amire kimondta, hogy egy már ötöt kapott.
- Na végre megszólaltál, már azt hittem megvárod a végét. Na most akkor elölről kezdjük.
Szólt az úrnő. A puncira rendesen záporoztak az ütések, Piroskának hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ne tévesszen. Az úrnő kimérte a tizenötöt és szólt a mesternek.
- Most te jössz!
Majd átadta a pálcát. A mester Piroska mellé lépett és rászólt.
- Tizenöttől számold4
Majd ráhúzott a vörösre vert puncira akkorát, hogy Piroska azt hitte itt a vég. Az úrnő is nagyokat ütött de ez kegyetlen volt. A mester nem sietett, kivárt minden ütés között, míg Piroska egy picit lenyugszik. Aztán ütötte a következőt. Harmadik ütésnél a szeméremajkak felrepedtek, Piroska próbált volna vergődni, kitérni az ütések elől de kötelei nagyon szorosan tartották. Nagy nehezen kibírta a büntetések második részét. Puncija lángolt, közben leszedték az andráskeresztről, lábra állították, majd elszörnyedve látta, hogy csupa vér a combja, és a puncija duplájára van dagadva. Mikor Mária meglátta felugrott a földről és fejvesztve menekült kifelé.
- Kapjátok el! Idióták.
Szólt a Mester. A segédek rögtön utána vetették magukat és még a folyosón sikerült elkapni a menekülő lányt. Aki úgy védekezett, mint egy őrült, rúgott, karmolt, a segédek alig bírtak vele. Mikor vissza, vezették, az úrnő elélépett és két hatalmas pofonnal, térítette magához az örjöngő lányt.
- Még egy ilyen és ti kerültök a helyére. Vetkőztessétek le és fel a keresztre.
Mikor Máriát is lekötözték elég szorosan, az úrnő odalépett.
- Kedvesem a műsor, hatásos volt csak hiába való, annyit értél el vele, hogy nem huszonötöt henem harmincötöt kapsz.
- Kérem, ne bántson, mindent megteszek, amit csak kér.
- Már késő kedvesem, az első huszonötöt én adom, nem kell számolnod.
Közben ütemesen, elkezdte verni Mária punciját. A lány már az első ütésektől kezdve rángatózott, sikoltozott, ahogy a száján kifért. Mikor az úrnő a huszonötödiket kimérte Mária elájult.
- Hozzatok egy vödör hideg vizet!
Az inasok ugrottak és már borították is a lány izzadt testére a vizet, aki aztán rögtön magához tért.
- Szerencséd volt, mert ha egyetlen ütéssel előbb ájulsz el megismételtem, volna az egészet.
Szolt Gizella úrnő, és átadta a pálcát a mesternek, aki aztán szép komótosan, elkezdte kimérni a maradék tizest. De ez Máriának maga volt a pokol, az ütések ereje és pontossága. Minden ütés között várt egy picit, hogy a lánynak legyen ideje észhez térni. A puncija már a harmadik ütésnél felrepedt, de azért Mária kibírta eszmélet vesztés nélkül. Csak akkor ájult el mikor lábra állították.