Újra együtt

Feleségül vettem azt a lányt, akivel együtt jártam éppen. Szép volt és okos, ráadásul ragaszkodott hozzám. Megvolt mindenünk amire szükségünk volt, tehát úgy tűnt, hogy ásó-kapa nagyharang…
Aztán jött a fekete leves. Sokat dolgoztam akkoriban, időnként éjszakába nyúlóan. Ő pedig unatkozott. A vége az lett, hogy egy kis félrelépéssel ütötte el az unalmas estéket. Amikor rájöttem, hogy mi történt, elhagytam majd el is váltam tőle. Sebaj – gondoltam -, majd élünk egy picit a mának és kiéljük az időközben kicsit felgyűlt perverz vágyakat. Az ötlet jó lett volna, csak a kivitelezéssel volt annyi probléma, hogy nehéz volt elfelejteni az exemet. Teltek a napok, a hetek és már azért sem haragudtam, amiért mással bújt ágyba.
- Nem lett volna szabad elengednem!
Már-már teherként nehezedett rám a nyomás, ami az utána érzett vágyamat illeti, amikor egy este megcsörrent a telefonom. Ő volt a vonal túlsó végén.
- Egy kicsit hosszúra nyúlt az estém – mondta. Értem tudnál jönni?
- Hogyne, várj egy néhány percet és ott vagyok.
Bemondta a címet, ami kb. 5 percnyire volt tőlem. Még le sem telt az 5 perc, amikor fékeztem a bejárati ajtónál. Már kint várt, és ahogy kinyitottam az ajtót, huncut mosollyal az ajkán beült mellém.
- Hazaviszel?
- Szívesen. Hol laksz most?
Bemondta a címet, ami éppen annyira volt, hogy ha akarom elhiszem, hogy fáradt volt hazasétálni, ha akarom nem. Jobbnak láttam elhinni és csendben maradtam. Legközelebb akkor törtük meg a csendet, amikor a ház elé értünk.
- Feljössz egy italra? – kérdezte.
Úgy láttam, hogy neki már lehet, hogy nem annyira hiányzik, én pedig ha iszok egy pohárral, akkor kutyagolhatok haza.
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e?
- Mi történhet veled, legfeljebb megerőszakolnak – kacagott fel.
- Na ettől aztán nem félek, hiszen sikerült kiismernem Téged a 6 év alatt. Bár az utóbbi időben elég rámenős voltál.
- Na ha nem félsz, akkor zárd le az autót és gyerünk. Ne húzzuk az időt!
- Hoppá! – gondoltam, ennek a fele sem tréfa.
Beléptem a lakásba, ahol éppen úgy volt minden berendezve, ahogy egy szinglinél kell lennie.
Franciaágy, bárszekrény, bárpult és néhány szék. Amíg kimentem a mosdóba, italt töltött. Valamilyen kellemes száraz fehér bor volt.
- Ízlik? – kérdezte.
- Nagyon finom. Mi ez?
- Tulajdonképpen saját készítésű félig-meddig. Csak neked csináltam.
- No csak! Kíváncsivá tettél. Szeretem az extrém helyzetekben a meglepetéseket.
- Ennek igazán örülök. Tudod ez most éppen egy ilyen kicsit extrém helyzet. Amíg a mosdóban voltál – ugyanis – rám jött a pisilés, és mivel foglalt volt a helyiség, egy kicsit belecsorgattam a poharadba. Aztán bort töltöttem rá. Azért ízlik ugye?
A megdöbbenéstől tátva maradt a szám. De csak kisebb részben azért amit tett, nagyobb részben pedig azért, amennyire felizgatott. Éreztem, ahogy megy fel a vérnyomásom és az izgalomtól kicsit remegni kezd a kezem és a lábam. Majd nyeltem egyet és azt mondtam:
- Esetleg valami töményebbet kaphatnék?
- Mit szeretnél töményebben,ha belepisikélnék a poharadba, vagy ha kapnál egy kis Whiskyt? Vigyázz, hogy jól válaszolj!
- Mindkettőt nagyon szeretném – válaszoltam.
- Helyes akkor térdelj elém és tartsd ide a poharad – mutatott a combjai közé.
Láttam már sokszor azt ami elém tárult, de ilyen izgató még soha sem volt. Oda illesztette a popsiját a pohár fölé, félrehúzta az áttetszően selymes alsót és óvatosan telecsorgatta, ügyelve, hogy ne menjen mellé egy csepp sem.
- Egészségedre! Ha megiszod fenékig, akkor utána kapsz egy pohár Whiskyt is. Ennyi jár neked!
- Lassan kortyolgatva megittam, majd – talán valami dicséretet remélve – ránéztem és vártam a folytatást.
Magát hátradobva az ágyon kacagott és láthatóan nagyon jól érezte magát.
- Lehet, hogy nem is kell Nekem más, hiszen olyan jól elszórakoztatsz te is. Idd ki a Whiskyt! – mutatott a pisis pohárra, amit közben színültig töltött itallal.
Kiittam egy hajtásra. Egy-két percen belül meg is szédültem tőle. Ekkor már csak sodródtam az árral. Leszedette velem az ingemet, majd csattant a bilincs a bokámon és a csuklómon. Vízszintesen feküdtem a franciaágy közepén és csak azt láttam, ahogy egy ismerős popsi ereszkedik rám. Belemarkolt a hajamba, magára húzott és így parancsolt:
- Most pedig kinyitod a szád és nyeled gyorsan amit beleengedek. Aztán lenyalod róla mind egy cseppig a maradékot és addig nyalod a puncimat és az popsimat, amíg nem szólok, hogy állj. Megértetted?
- Igent bólintottam.
Ami aztán történt, azt érezni vagy még inkább élvezni kell, mert leírhatatlan. Búcsúzáskor ezt mondta:
- Ha legközelebb látni akarsz, előtte meg kell kérned a kezem! Értetted? Én pedig majd eldöntöm, hogy mire kellesz nekem. Most pedig menj!