Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Cs. története IV.

Törölt felhasználó
2011. 06. 12. 11:03 | Megjelent: 883x
A háború megnyerését egy fontos hírszerzési információ tette lehetővé.
Nagyjából úgy, ahogy az amerikaiak nyertek a japánok ellen Midway-nél: előre tudták, hogy a japánok jönni fognak, hogy éppen oda jönnek és nem máshová abban a nagy kék löttyben – és persze várták őket mindennel, amit Pearl Harbor után egyáltalán össze tudtak szedni.

Az én győzelmemet az a fontos értesülés alapozta meg, hogy rájöttem, Cs.-t úgy tudom irányítani a mellbimbói segítségével, ahogy a rádiót a „tuning” gomb elforgatásával.
Szinte bármilyen helyzetből ki lehetett billenteni és „tüzelő szuka” állapotba hozni az említett alkatrészek segítségével.
Az elsöprő győzelemhez már csak egyetlen egy dolog hiányzott, feltétlenül ismernem kellett az orgazmus-
-képességét, méghozzá minél alaposabban.
Hamar hozzá is kezdtem a terep ezen részének felderítéséhez. Viszonylag könnyű dolgom volt, hiszen azt már a tuningolásból kiderítettem, hogy hangos és egyértelmű jelzésekre számíthatok, most már csak az áhított célhoz vezető utak megismerése maradt hátra.
Mint hamarosan kiderült, minden út Rómába vezetett nála is. A legnagyobb ellenállást a belső ellenség jelentette, Kis Barátom és szövetségesei ugyanis hangosan üvöltve követelték a maguk jussát és eszükbe sem jutott a magasabb szempontokat figyelembe venni. Az ordításuk valóságos hangorkánná fokozódott, amikor Cs. ujjai átkarolták a Kis Barátom derekát és gyengéden masszírozni kezdték.

- Az ajkait akarom! Most! – ezt Kis Barátom üvöltötte a fülembe némi tam-tam dob szóló közepette, amit a vérnyomásom produkált a dobhártyámon.

- A kéznyomomat a seggén! – ez a másik hangoskodó a Vadista Szandál volt, aki most, miután szabad volt a terep, természetesen úgy tett, mintha a kezdetektől az első sorokban harcolt volna.

- Kuss! – ezt a talán kissé kevésbé jól nevelt, de nagyon hatékony felszólamlást viszont az öltönyös technokrata üvöltötte bele a hangzavarba, némileg lecsendesítve ezzel a kedélyeket.

Az ujjaim finoman szólva akadálytalanul hatoltak előre az ellenséges védműveken keresztül, hacsak nem számítjuk akadálynak azt a rövid közjátékot, ami a ruhadarabok teljes eltávolítását megelőzte.

- Nem vetkőztethet meztelenre ITT!

- De. Akarom! – dördültem rá ellentmondást nem tűrően és persze azonnal bevetettem a csodafegyvert is, ami ezúttal is tökéletesen működött. Cs. megadta magát a sorsának és kutató ujjaimnak.

Mámorító érzés volt, amint az ujjaim egymás után csusszantak be abba a forró és síkos kéjbarlangba, amit Cs. a bugyija alatt hordott. Ahogy kivettem a reakcióiból, neki sem volt ellenére az események effajta kimenetele, különösen azért nem, mert a bal kezem ujjaival folyamatosan hangoltam a „tuning” gombot.
Amikor aztán végképp nem bírtam magammal és a számba vettem a kis mohók egyikét, Cs. az összeomlás félreérthetetlen jeleit kezdte mutatni.

Bevallom, a korábbi bátorságommal ellentétben ezúttal nem mertem megkockáztatni, hogy tizenkilencre még lapot kérjek. Inkább gyönyörködtem az orgazmusában.
Volt is miben. Kétségbeesetten harapta az öklét, hogy ne legyenek túl nyilvánvalóak, esetleg egyenesen fülsértőek a kihallatszó hangok, ám a teste így is a viharos óceán hullámzását adta elő.

És ez csak a felszín volt. A puncija olyan szivattyú-munkába kezdett, hogy majdnem kihúztam a kezemet ijedtemben. Izomszakadásig érő kitágulások és összehúzódások követték egymást, ki tudja, hány hullámban.
Ez volt az a pillanat, amikor nem bírtam tovább, újfent belemarkoltam a hajába és Kis Barátomat ellentmondást nem tűrő mozdulattal az ajkaihoz illesztettem. (folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.