úrnő

Bemegyek a szobába, ahol te ülsz egy nagy tónon, keresztbe tett lábbal, és egyből megígézel földöntúli szépségeddel,rögtön tudom hogy életemnek egyetlen célja, hogy téged szolgáljalak.
te halkan annyit szólsz " térdelj le" ekkor átfüt rajtam a gyönyör szikrája amiért engedelmeskedhetek neked, és nyomban eléd térdelek. Te a vállamra teszed az egyik lábad, a másikkal kicsit megsimogatod az arcom, én úgy érzem, minden érintésed a világot jelenti nekem,mindenre képes vagyok érted.Annyitt mondasz, hogy "add a
cipőm", én meg a széked lábánál lévő tűsarkúdat fölsegítem a gyönyörű lábadra.A cipőddel lassan végigsimítod a testem,közben bársony angyal hangon megkérdezed, hogy"tudtam- e, hogy a tűsarkat azért találták ki hogy a fférfinak könnyebben okozzanak fájdalmat a nők?", és közben a fájdalom szónál a mellembe szórod a cipőd sarkát.
"nem tudtam úrnőm" válaszolom, közben a lábad a farkamra támasztod, mely már olyan merev hogy simán megtartja a lábad súlyát.Fölálsz és egyik lábadat a nyakamon átemelve a nyakamba ülsz, te megszúrsz a sarkaddal,és az mondod hogy menjünk a szoba egyik falához, ott egy sámli van , és a falon egy nyakörv lóg.én fölállok veled a nyakamban, te a hajamba kapaszkodsz.majd amikor odaérünk, azt mondod,hogy térdelj, én letérdelek,úgy hogy a farkam a sámlira feküdjön, te meg leszállsz a nyakamból úgy hogy közben a sámlin fekvő farkamra taposol,de nem azálsz még le róla, a hajamba markolsz hátrahajtod a fejem, én hálásan nézek rád te meg hatalmas mosolyt eresztesz felém,miközben öszetaposod a farkam, és szótlanul könnyezek a fájdalomtól. Leakasztod a nyakörvet a falról, és a nykamra rakod, kicsit szorít,én megköszönöm, te annyit mondasz,hogy örökké a rabszolgám leszel, én meg hogy igen úrnőm,és lábat csókolok neked, csodálatos érzéssel tölt el ezt kimondani.Azt mondod"földre, én háttal a földre fekszem, te meg kecses léptekkel végig sétálsz rajtam,látom ahogy élvezed, ahogy látod a fájdalmat a szememben. egy idő után, amikor meguntad, leszálsz rólam és azt mondod "állj föl", én fölállok veled szemben, , azt mondod maradj így, és a gyönyörű cipőddel tökönrúgsz. nagyon fáj, és a harmadiknál térdre rogyok. te megragadod a hajam és mérgesen azt mondod "azt parancsoltam hogy maradj állva te féreg! Állj föl!"
én fölállok, te meg elkezdesz megint rugdosni, ismét a földre rogyok,te meg tovább rúgsz, én nem zárom ösze a lábam mert minden rúgás a legszebb gyönyör érzését adja, ugyanakkor borzalmasan fáj, rúgsz még néhányat mmiközben térdelek majd hassal a földre esem, pont a cipőd elé, iszonyatos fájdalmamban egy dolgot érzek még, hálát, ésegy dologra vágyom, megcsókolni a cipőd.Te erre annyit mondasz"Szánalmas vagy, arra sem vagy érdemes hogy engem szolgálj",ekkor érzem a legnagyobb fájdalmat amit eddig tőled kaptam, majd kimész a szobából, miközben a tűsarkad minden koppanása a szívembe hasít.