A Szép Tanárnő

Este kongó tanteremben
ül székén a Szép Tanárnő,
nagylábujján klumpa táncol,
míg a Rossz Diákra vár ő.

Favonalzót tart kezében,
ujjbegyével simogatja,
derekán a neonfényben
bőrövének csillan csatja.

Asztal alatt egy pár csizma
szigorúan feketéllik,
lenéz rá a Szép Tanárnő,
mosolyogva méri végig.

Megnyikordul most az ajtó,
a Rossz Diák lép be rajta,
a tanárnő asztalához
odajárul fejlehajtva.

"Elnézést kérek, Tanárnő..."
jéghideg hang erre rászól,
favonalzó nyakra rávág:
"Nem kérdezlek, nem pofázol."

"Nadrágot le! Négykézlábra!
Nem kérdezlek, nem pofázol."
A Rossz Diák odatérdel,
segge pucér, háta zsámoly.

Klumpa lábról földre koppan,
háton pihen formás talpa,
nyelvével a Szép Tanárnő
a vonalzót végignyalja.

"Nesze, kis pöcs! Nesze, féreg!
Hány percet is késtél reggel?"
"Huszonhármat, Szép Tanárnő"
nyög a diák sajgó seggel.

"Huszonkettő, huszonhárom..."
minden ütés után jajszó.
Rávág egyet ráadásként,
eltörik a favonalzó.

"Le az inget! Mától mindig
pontosan légy az órámon!"
Már a bőröv van kezében:
"huszonkettő, huszonhárom..."

A diák a földre roskad,
összefolyik taknya, nyála,
formás lábfej szájba rúgja:
"Aztán hol marad a hála?"

"Köszönöm szépen, Tanárnő!"
lábát buzgón csókolgatja.
Kettőt húz rá ráadásként
nem a bőrszíj, de a csatja.

Nyög a Rossz Diák a földön,
összeverve segge, háta,
felnevet a Szép Tanárnő,
a legjobb rész van még hátra.

Odanyúl az asztal alá,
lábra csizmát húz fel lassan:
"Nézz rám, kis pöcs! A félelmet
szemeidben hadd láthassam."

Meztelen test ráng a padlón,
csattog oldalán a csizma,
két rúgás közt kérdi tőle:
"Fogsz-e késni még, te csicska?"

Este kongó tanteremben
ül székén a Szép Tanárnő,
csizmájának orra véres,
újabb rossz diákra vár ő...