Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Airbus XXXVII.

Törölt felhasználó
2011. 04. 16. 09:17 | Megjelent: 743x
A flagrum ősi római találmány. Nagyon hatékony, de – lássuk be - nem igazán emberbarát eszköz. Lényegében egy három- vagy többágú korbács, amelynek ágaiba ólom golyócskákat vagy lapokat, esetenként éles állati csont-darabokat erősítettek.
A rómaiak a kedvenc kivégzési módjuk, a keresztre feszítés előjátékaként alkalmazták. Az áldozatot egy függőlegesen álló cölöphöz kötözték, a kezek a fej fölé kerültek. Ezután egy vagy két lelkes jelentkező végezte el a korbácsolást, aminek a végén a páciens kb. úgy festett, mint egy beirdalt oldalas … Érdekes módon a nőket nem korbácsolták meg kivégzés előtt … hiába, még egy ilyen nagy civilizáció sem tévedhetetlen!
Vandát ezzel a kedves eszközzel készült gondjaiba venni a film férfi főszereplője, akihez képest Hasfelmetsző Jack joviális mikulásnak látszott volna.
Kedvesem nagy szerencséjére annyira azért nem bővelkedtek jelentkezőkben, hogy minden egyes korbácsolással nullára amortizáljanak egy női szereplőt, a flagrum ólomgolyónak látszó betétei valójában könnyű műanyag habból készültek és inkább csökkentették a bőrszíjak hatását, mintsem hogy felszabdalták volna a bőrt a hátán. Az „irdalást” így aztán a sminkesek állították elő.
A korbácsolás még így is kegyetlenül fájdalmas volt, ugyanis a sminkesek minden egyes ütés után működésbe léptek és épp annyi ideig tartották fel a Jacket, amíg a Kedves megkínzott bőre némiképp megnyugodott, hogy a következő ütés aztán ismét az első csapás fájdalmával sújtson le rá.
A másik probléma a Drágám nyelvtudásával volt, a nyelvstúdióban ugyanis – minő bűnös hanyagság! - elfelejtették megtanítani angolul sikoltozni. Így aztán jobb híján magyarul sikoltozott, rendkívül szexin, ami Jacket plafonig érő erekcióra – a rendezőt és a producert viszont idegrohamra ingerelte a várható szinkronizálási többletköltség miatt.
Eleinte megpróbálkoztak némi rögtönzött nyelvtanfolyammal, a kamera látószögén kívül még egy táblára is felírták, mit sikoltozzon, ha már mindenáron nyavalyognia kell, de mindhiába, Kedvesem még ezt a mindössze három soros szöveget sem volt képes hiánytalanul reprodukálni korbácsolás közben.
- Silly bitch! (Ostoba ringyó!) – legyintett a rendező és intett, hogy vigyék ki a képből.
A Drágámat Jack vágyakozó pillantásainak kereszttüzében leszedték az andráskeresztről és nem foglalkoztak vele tovább – kivéve a bérbeadóját, akit felettébb felbosszantott, hogy selejtes árura tett szert kétezer dolláros befektetéssel, de jobb üzletember volt annál, hogy az első kudarc miatt leírja a befektetést.
Emberünk észrevette Jack nyálcsorgató tekintetét, amit Vandára vetett és elhatározta, hogy ha mást nem, diszkont áron, de áruba bocsátja. Emellett neki magának sem lett volna ellenére némi játszadozás a Kedvessel, az előzmények, főleg a korbácsolás, határozottan felcsigázták.
A forgatás szünetében odasündörgött Jackhez és szorgalmasan duruzsolt valamit a fülébe, amire az egyetértően bólogatott és sokatmondó pillantásokat vetett Vandára.
Kölcsönvett a kellékek közül egy bőr bilincset és a Drágám kezét a háta mögött összebilincselte.
Nemcsak a napszemüveg öltöztet, a bőr bilincs is, Kedvesemet kíváncsi pillantások kíséretében taszigálta vissza a műhelybe.
Nem mentek messzire, a satupad mellett letérdeltette az Édest, aztán, hogy biztosra menjen, a haját jó szorosan befogta a satuba.
Ha mozdulatlanná akarta tenni Vandát, tökéletes munkát végzett. Ha a fejét mozdította volna, égető fájdalom hasított a fejbőrébe a satuba fogott hajától, a térde kegyetlenül sajgott a műhely érdes beton padlójától, kezei pedig a háta mögött összebilincselve, teljesen mozdulatlanná tették. Cicijei viszont a karjai helyzete miatt ingerlően meredeztek előre. Annyira ingerlően, hogy kínzója nem is bírta megállni, hogy ne csináljon velük valamit.
Két állítható csipeszt vett a kezébe – valószínűleg apró alkatrészek rögzítésére szolgálhattak – és rátette őket a két kíváncsi cicire, majd jó alaposan megszorította mindkettőt. Annyira, hogy a Kedves hangos sikoltással jutalmazta fáradozását. A cicijei annyira fájtak, hogy a két hatalmas pofont, amit ezután kapott, alig érezte.
Mire el tudta dönteni, hogy a fejbőre, vagy a cicije sajog-e jobban, kínzója már a száját is használatba vette. A kemény hímtag dárdaként nyársalta fel és mélyen, egészen a torkáig hatolva, ütemesen járt ki-be teljes hosszában. (folyt. köv.)



Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.