vihar
behunyom a szemem és látom újra a fákat. pedig akkor sem láttam soha igazán őket. csak pillanatra, amikor villám cikázott át rést hasítva az esőfüggönybe. fűzfák. a szél cibálta az egyre rendezetlenebbé váló ágaikat. jajongtak, a süvítésből is kifehérlett a szavuk. aztán valamiféle rend alakult ki, s már a karmester intésére hajladoztak. szürke. sötét. szilajság. mind-mind ott lebegett a levegőben. szemközt szipogtak a dombok. vakuvillanásnyi pislantásokban a házak ablakai esőt sírdogáltak....

Megjelent: 2010. 05. 04. | Utolsó hozzászólás: 2010. 05. 05. | Hozzászólások száma: 2