Trubadur daltöredékek a XX. századból (ismeretlen szerző, fordította : Eibert...
elbarangoltam, hazátlan kutyaként, keresem az otthonom, ugye megért, nincs maradásom már a bőrömben, szegény, nemesnek előjoga leszek, aki megkér, amikor megnyúz, hogy most ne vonyítsak, olyan nagyon, amikor csontomig hatol, behúz a hideg a húsomba fájón, nem ettem a boldogságot, csak amikor a mámort önmagamnak is hazudtam, sosem volt ilyen hideg, de magamnak csináltam, hivatásom a szenvedés, és a nyűg, most legalább értelme lenne annak, hogy ez a bunda miért tűrt eddig annyi...

Megjelent: 2010. 10. 11. | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0