Trubadur daltöredékek a XX. századból (ismeretlen szerző, fordította : Eibert...
elbarangoltam, hazátlan kutyaként,
keresem az otthonom, ugye megért,
nincs maradásom már a bőrömben,
szegény, nemesnek előjoga leszek,
aki megkér, amikor megnyúz, hogy
most ne vonyítsak, olyan nagyon,
amikor csontomig hatol, behúz a
hideg a húsomba fájón, nem ettem
a boldogságot, csak amikor a mámort
önmagamnak is hazudtam, sosem
volt ilyen hideg, de magamnak csináltam,
hivatásom a szenvedés, és a nyűg, most
legalább értelme lenne annak, hogy ez a
bunda miért tűrt eddig annyi...
Megjelent: 2010. 10. 11. | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0