Vers
Lánc szemek
Vasláncra verve állok előtted,
Kezem tarkón,
Szemem fedve,
Arra várva, hogy végre elkezd.
Elém lépsz,
Testem remeg, lelkem fél,
De tudom, hogy egyszer véget ér.
Meg ragadod láncom,
Megfeszül a testem,
Érzem a pálcád,
A hideg ráz tőle.
Remegve várom hogy lesúlyts vele,
De te az időt húzod.
Kezed a kezemre teszed,
Érintésed meleg és kedves,
Tudom végig ott leszel majd velem.
Újra feszül a lánc,
Jeges az érintése,
Magasba emeled a pálcád,
Majd rám...
Megjelent: 2011. 09. 09. | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0