A tükörben
Tudod, néha undorodom magunktól.
Attól, ahogy egymás és önmagunk testi és lelki sanyargatását valamiféle bizarr totemként tiszteljük. Ahogy áhítattal gondolunk magunkra, és csak magunkra. Azt képzeljük, hogy valami különlegeset csinálunk, mert mi, mi bizony tudjuk azt, amit mások nem tudnak. Nevetünk rajtuk, mert nincs fantáziájuk, nincs bennük szenvedély. Bezzeg mennyi fantázia kell ahhoz, amit mi csinálunk! Bántani, gyötörni, alázni, eltaposni, bántva-, gyötörve-, megalázva és eltaposva...