A csókfa megremeg
Csapdába ejtett fázó gondolat, Delejes árnyak, málló bűntudat, Lüktet az éj, a Hold vörös karéj, A meztelen csendnek sóhaj szárnya kél. A fénysugárban ázó végtelen Körbe ölel szög füvű réteken. A múlt füledbe súg, s hátad mögé oson, Kigáncsol, felnevet, meglep egy torz pofon. A jövő felsegít, leporol, megtorol Szél szavú alkonyon pironkodó mosoly. Rakodd le szépen már a terheket, Szökik az éj, a csókfa megremeg. Steril csodák közt vágtató, konok, Remete szívű remény...

Megjelent: 2010. 07. 08. | Utolsó hozzászólás: 2011. 02. 06. | Hozzászólások száma: 1

Cím nélkül
Gőgös dacod vagyok, konok vadócod, befogni való szeled, Ordító csended, perzselő hideged, lila alkonyod, Hétköznapi csodád, lángoló hidad, alvó gyanúd, ébresztő álmod, Lázadó Madonnád, békés harcosod, bölcs gyermeked, vesztes bajnokod. Csak a fülemmel, a bőrömmel látlak, Egy folyton figyelő, lüktető árny vagy. Hol hozzád, hol előled futok. Marionett babád vagyok, belém bújsz, mozgatsz, gyötörsz, feszítessz. Az iszonyat bénít, a félelem zsibbaszt, A lélek meg egy közeli balkonon...

Megjelent: 2010. 04. 06. | Utolsó hozzászólás: 2010. 04. 09. | Hozzászólások száma: 2

Korcs szerelmek...
- Üdvözöljük a Szívügyek Hivatalában. Jézus Isten már megint maga… Nem elég, hogy hetente érdeklődik, hogy hogy áll már az a megigényelt szerencsétlen szerelem és hogy kézen-közön kieszközlöm, hogy előre vegyék a listán, most megint itt van? Azt hittem, hogy végre megszabadulok magától és hosszú ideig nem látom… Mit szorongat a kezében? - Kezit csókolom. Tudom, tudom, ne tessék haragudni, de valami végzetes hiba történt, rossz szerelmet kaptam. Visszahoztam, szeretném kicserélni, nem tudok...

Megjelent: 2010. 03. 30. | Utolsó hozzászólás: 2011. 02. 19. | Hozzászólások száma: 11