Könnycsepp
Egy pici könycsepp, amit senki nem vesz észre Lehullik, s a földre érve Eltűnik Így érzek most... vajon milyen, mikor a Nap könnyezik? http://www.youtube.com/watch?v=4Xe2Rft62Kg

Megjelent: 2011. 03. 04. | Utolsó hozzászólás: 2011. 03. 04. | Hozzászólások száma: 2

Szerelmes akarok lenni!
Szerelmes akarok lenni! Hiszen ilyenkor vagyok leginkáb önmagam! Ez a létállapot nekem a legtermészetesebb, mert ilyenkor tudom a legtisztábban és a legőszintébben megélni azt, aki vagyok. Azt hiszem, így létezem igazán, és ragyogok a magam teljességében. Minden más állapot nekem csak fájó hiány, a világ pedig beteg, és én már soha többé nem leszek szerelmes.

Megjelent: 2010. 09. 24. | Utolsó hozzászólás: 2010. 09. 26. | Hozzászólások száma: 7

Miért sírsz?
Miért sírsz? - Kérdeztem. Ő a szemembe nézett, és ezt mondta: Emlékszem, hogy milyen voltál. Hogy mindig fáztál a hidegben, amikor átöleltelek. Falfehér voltál, annyira érzékeny, annyira elveszett. Emlékszem, ahogy vízbe fúltál. Angyal voltál, sokkal több mindennél. Én pedig átöleltem, de éreztem, hogy kezeim a semmibe markolnak. Olyan távoli, olyan távoli volt minden..

Megjelent: 2010. 09. 13. | Utolsó hozzászólás: 2010. 09. 15. | Hozzászólások száma: 5

Tűnődés...
Ejjj.. De nehéz az élet! Hiába magyarázom, hogy a teknősnek hat lába van, mégsem hiszi el senki! Olyan furák az emberek... Na mindegy.

Megjelent: 2010. 08. 29. | Utolsó hozzászólás: 2010. 08. 30. | Hozzászólások száma: 3

Nyáron...
Nyáron, alkonyatkor nagyon szeretek úszni a tóban. És annyira szeretem azt is, amikor átjárja a bőröm a hajnali napsugár! És olyan jó sétálni a virágok közt, délután a réten... Mégis... Mindezt feladnám, ha élhetnék bezárva, egy gyönyörű aranykalitkában. Örökre elrejtve a világ elől, élnék egyvalakinek, egyvalakiért a csodaszép falak közt, boldog rabságban. Talán valaki egyszer majd rám teszi a lakatot. Nem kell többé a világ hazug szabadsága. Nyáron, alkonyatkor, millió szemetet...

Megjelent: 2010. 08. 16. | Utolsó hozzászólás: 2010. 08. 16. | Hozzászólások száma: 2