Bejegyzések idő szerint
2011. 06. (1)
2011. 05. (2)
2011. 03. (2)
2011. 01. (1)
2010. 11. (3)
2010. 10. (2)
2010. 09. (3)
2010. 08. (5)
2010. 07. (2)
2010. 06. (3)
2010. 05. (6)
2010. 04. (6)
2010. 03. (10)
2010. 02. (4)
2011. 05. (2)
2011. 03. (2)
2011. 01. (1)
2010. 11. (3)
2010. 10. (2)
2010. 09. (3)
2010. 08. (5)
2010. 07. (2)
2010. 06. (3)
2010. 05. (6)
2010. 04. (6)
2010. 03. (10)
2010. 02. (4)
borzongás ..folytatás
Megjelent: 2010. 04. 28.
Szótlanul léptek a cipők közelebb. Ezüst tálca csörren, rajta gőzölgő kakaó és péksütemény.
- Jó reggelt Hölgyem!- Remélem éhes!
Közelebb hajol és a fülembe suttogta. - Ne féljen!
Szabaddá teszi a szám, párnát tesz a fejem alá, tép egy darabot a kuglófból és a pecek helyett azt gyömöszöli belém.
Az álarc mögött még most is ott bujkál a mosoly.
** Miért nem félek? Hihetetlen, fogva tart egy ismeretlen és én csak kíváncsian figyelek, csodálkozva érzékelem a belső hangokat. Az ujjai hozzám érnek, miközben etet. Véletlen is lehetne, de nem az.
Az ágyon fekszem kikötve változatlan, elegáns mozdulattal leül a szemben lévő fotelba. Perzsel a tekintete. Zavaromban lehunyom a szemem.
- Ne nyissa ki!
Finom férfikéz simogat...a homlokom, szemem, ajkaimat szétnyitja, a nyakam hajlatán kalandozik tovább.
Rég éreztem hasonló izgalmat.
Elveszek a várakozásban, feladtam, hogy bármit is tegyek. Csendben tűröm, megrezzenek, amikor a blúzomon lévő kedves virágokat formáló gombok engednek és apró koppanásokkal földet érnek, mintha versenyeznének, melyikük repül messzebb.
Sosem hordtam melltartót, büszke kedveseimnek szabadságot adtam. Most bántam ezt a szokásom, elárulnak. A mellkasom túl gyors tempóban emelkedik és süllyed, mellbimbóim, mintha jéggel cirógatták volna meg őket, égnek merednek.
Minden pillanat fokozza a vágyam, mégis szenvedés és szégyen. Lassan teljesen meztelenül fekszem egy olyan férfi előtt, akinek még az arcát sem látom.
Kés pengéje villan, más a villanás színe, mint legutóbb, az apró szemérmet takaró csipkedarab sem véd a kíváncsi tekintet elől többet.
- Jó reggelt Hölgyem!- Remélem éhes!
Közelebb hajol és a fülembe suttogta. - Ne féljen!
Szabaddá teszi a szám, párnát tesz a fejem alá, tép egy darabot a kuglófból és a pecek helyett azt gyömöszöli belém.
Az álarc mögött még most is ott bujkál a mosoly.
** Miért nem félek? Hihetetlen, fogva tart egy ismeretlen és én csak kíváncsian figyelek, csodálkozva érzékelem a belső hangokat. Az ujjai hozzám érnek, miközben etet. Véletlen is lehetne, de nem az.
Az ágyon fekszem kikötve változatlan, elegáns mozdulattal leül a szemben lévő fotelba. Perzsel a tekintete. Zavaromban lehunyom a szemem.
- Ne nyissa ki!
Finom férfikéz simogat...a homlokom, szemem, ajkaimat szétnyitja, a nyakam hajlatán kalandozik tovább.
Rég éreztem hasonló izgalmat.
Elveszek a várakozásban, feladtam, hogy bármit is tegyek. Csendben tűröm, megrezzenek, amikor a blúzomon lévő kedves virágokat formáló gombok engednek és apró koppanásokkal földet érnek, mintha versenyeznének, melyikük repül messzebb.
Sosem hordtam melltartót, büszke kedveseimnek szabadságot adtam. Most bántam ezt a szokásom, elárulnak. A mellkasom túl gyors tempóban emelkedik és süllyed, mellbimbóim, mintha jéggel cirógatták volna meg őket, égnek merednek.
Minden pillanat fokozza a vágyam, mégis szenvedés és szégyen. Lassan teljesen meztelenül fekszem egy olyan férfi előtt, akinek még az arcát sem látom.
Kés pengéje villan, más a villanás színe, mint legutóbb, az apró szemérmet takaró csipkedarab sem véd a kíváncsi tekintet elől többet.
Hozzászólások