együtt
Megjelent: 2010. 04. 14.
kucorgunk a kanapén. Két napja érzem, hogy valami nyomasztja, s látom, hogy most is a szavakat keresi.
-Mert neki nem jó velem, Anya!- fakad ki belőle. A szeretett nagy szemek először csak homályosak lesznek, majd lassan utat keresnek belőle a könnyek.
Érzem, hogy fáj, hogy tehetetlen, hogy valamiért egy helyben toporog. Apránként szivárognak a szavak, rajzolnak képet a lélek görcseiről. Mert jó azzal a fiúval. Mert hiányzik nagyon, amikor nincsen itt. S jaj, annyira bizsergető, amikor hozzáér! S mikor lesz már holnap, hogy újra belefeledkezhessen a létébe?!
... de ezt hogyan mutathatná, hogyan mondhatná el neki?
15 évesen lehet félni attól, hogy az érzelmekkel visszaélhetnek? 15 évesen le kell borítani a szeretést álcával? 15 évesen lehet nyúlni a fékhez, mert nem mutathatja meg önmagát?
- Nem nevet ki, Anya, ha puszit adok neki?- arcul csapnak a szavai.
Mert a szeretést is lehet tanulni. Szemérmesen titkoljuk a gyerekeink elől. Titkoljuk a férfi és nő egymás felé lövellt buja tekintetét. A kézfej simítását az arcon. A csattanó tenyeret a popsin. A hozzánk simuló ágyékot, miközben a répát szeleteljük a konyhában. A szempillára lehelt csókot. A fizikai érintés meghitt pillanatait. Ó, nem a hálószoba titkaira gondolok! Csak az összetartozás cinkos jeleire. Mert ha már bennünket megégettek, óvatosabban bánunk vele. A magam páncélját megtanítottam.
-Mert neki nem jó velem, Anya!- fakad ki belőle. A szeretett nagy szemek először csak homályosak lesznek, majd lassan utat keresnek belőle a könnyek.
Érzem, hogy fáj, hogy tehetetlen, hogy valamiért egy helyben toporog. Apránként szivárognak a szavak, rajzolnak képet a lélek görcseiről. Mert jó azzal a fiúval. Mert hiányzik nagyon, amikor nincsen itt. S jaj, annyira bizsergető, amikor hozzáér! S mikor lesz már holnap, hogy újra belefeledkezhessen a létébe?!
... de ezt hogyan mutathatná, hogyan mondhatná el neki?
15 évesen lehet félni attól, hogy az érzelmekkel visszaélhetnek? 15 évesen le kell borítani a szeretést álcával? 15 évesen lehet nyúlni a fékhez, mert nem mutathatja meg önmagát?
- Nem nevet ki, Anya, ha puszit adok neki?- arcul csapnak a szavai.
Mert a szeretést is lehet tanulni. Szemérmesen titkoljuk a gyerekeink elől. Titkoljuk a férfi és nő egymás felé lövellt buja tekintetét. A kézfej simítását az arcon. A csattanó tenyeret a popsin. A hozzánk simuló ágyékot, miközben a répát szeleteljük a konyhában. A szempillára lehelt csókot. A fizikai érintés meghitt pillanatait. Ó, nem a hálószoba titkaira gondolok! Csak az összetartozás cinkos jeleire. Mert ha már bennünket megégettek, óvatosabban bánunk vele. A magam páncélját megtanítottam.
Hozzászólások