Bejegyzések idő szerint
2011. 06. (1)
2011. 05. (2)
2011. 03. (2)
2011. 01. (1)
2010. 11. (3)
2010. 10. (2)
2010. 09. (3)
2010. 08. (5)
2010. 07. (2)
2010. 06. (3)
2010. 05. (6)
2010. 04. (6)
2010. 03. (10)
2010. 02. (4)
2011. 05. (2)
2011. 03. (2)
2011. 01. (1)
2010. 11. (3)
2010. 10. (2)
2010. 09. (3)
2010. 08. (5)
2010. 07. (2)
2010. 06. (3)
2010. 05. (6)
2010. 04. (6)
2010. 03. (10)
2010. 02. (4)
borzongás....még
Megjelent: 2010. 04. 08.
Ólom súllyal nehezednek a szemhéjaim, mintha örök álomból ébrednék. Lassan próbálom nyitni a pilláim, vakító fénytől tartva. Félhomály, nehezen kivehető körvonalak.
** Hol vagyok? ** Mi történt velem? ** Mennyi lehet az idő?
** Az Úr! ** A tea!!!!
Felülök....felülnék, moccanni sem tudok. ** Mi a bánat?
Vastag kötél köti gúzsba a kezem, a lábaim szétfeszítve, szintén béklyókban. Meggörbül a testem az erőlködéstől, reménytelen. Megnedvesíteném az ajkam, hogy a hangomba beleremegjenek a falak, ez meg mi a franc? A szám is tehetetlen.
** Hogy az a....!!!!! Hát, ez nagyszerű! Megúsztam egy utcai perpatvart, ott legalább tudtam, mi vár rám, legalábbis annyi képzelőerőm van. De ez! Ez nem álom, és Hollywood is messze van.
Az ablakot vastag drapéria fedi, a kinti zajt kizárva, a napsugár is messzire kerüli. Kandalló, melyben hamvadó parázs pislákol. A szoba többi részét nem éri a tekintetem. Végignézek magamon, a ruhám érintetlen, a szoknyám ráncai is elrendezve.
Halk léptek, a feketére suvickolt cipők koppanása, melyek az ajtó előtt állnak meg. Érzem a légzésem felgyorsul, zihálva veszem a levegőt. Lassan, mintha hatásvadász film kockái peregnének, kitárul a bejárat. Ott magasodik, a folyosóról betörő fényesség körbeöleli. Áll némán. Az Úr.
** Hol vagyok? ** Mi történt velem? ** Mennyi lehet az idő?
** Az Úr! ** A tea!!!!
Felülök....felülnék, moccanni sem tudok. ** Mi a bánat?
Vastag kötél köti gúzsba a kezem, a lábaim szétfeszítve, szintén béklyókban. Meggörbül a testem az erőlködéstől, reménytelen. Megnedvesíteném az ajkam, hogy a hangomba beleremegjenek a falak, ez meg mi a franc? A szám is tehetetlen.
** Hogy az a....!!!!! Hát, ez nagyszerű! Megúsztam egy utcai perpatvart, ott legalább tudtam, mi vár rám, legalábbis annyi képzelőerőm van. De ez! Ez nem álom, és Hollywood is messze van.
Az ablakot vastag drapéria fedi, a kinti zajt kizárva, a napsugár is messzire kerüli. Kandalló, melyben hamvadó parázs pislákol. A szoba többi részét nem éri a tekintetem. Végignézek magamon, a ruhám érintetlen, a szoknyám ráncai is elrendezve.
Halk léptek, a feketére suvickolt cipők koppanása, melyek az ajtó előtt állnak meg. Érzem a légzésem felgyorsul, zihálva veszem a levegőt. Lassan, mintha hatásvadász film kockái peregnének, kitárul a bejárat. Ott magasodik, a folyosóról betörő fényesség körbeöleli. Áll némán. Az Úr.
Hozzászólások