Elfelejtett jelszó | Regisztrálj most |

Összes bejegyzés

Bejegyzések idő szerint 2010. 05. (1)
2010. 04. (4)
2010. 03. (6)
2010. 02. (5)

Megjelent: 2010. 03. 15.

Kulcsszavak:

Érinteni szeretnélek. Szeretni. Ha dalolni lehetne, akkor mélyről zengene hozzád. Ha festmény, akkor bezárt szemhéjam mögött libbenő fényeket villantanám. Ha illat, akkor a mezőre heverednék fogaim között fűszálat ropogtatva. Ha ölelés, a vízben ringatózás élményét bólintgatnám. Nem merem átadni magam annak, ami bugyborékol bennem.
Mert jön az örvény. Csak a peremét érzem előbb. Most kellene kapálózni, s igyekezni messzire. Tudom, minél jobban kapálózok, annál inkább beszippant. Hagyjam hát a sodort? Minden tagom uralja. Megbénultam. Lebegek torokszorítón. S mintha sejtjeimre hullanék. Megszűnök, s nincs más csak az örvény. Egy vagyok vele. Majd összerak, s felbukkanok. Majd....

Tornai József

Pillanatnyi

És ha szerelmeid közül egyik sem szeretett?
És nem voltál ember soha, csak álca,
csak indulat, csak félelem,
vagy valamilyen földre dobott szentkép-roncs,
eltaposott bogáncs a többi között?

Ha meggyőződsz: csak félig létezel,
véletlen lihegés vagy, az évszakok fintora,
hogy bármeddig élsz, a biológia dühe elér,
anélkül, hogy haragudna, külön, rád:
annyi vagy neki, mint aki számít is,
meg nem is? Végül is mit jelent,
hogy ismer-e valaki, szeret-e vagy legalább
egyszer fejébe fogad ezen a pillanatnyi földön?

Tweet

Hozzászólások