Szadista vagy?
Megjelent: 2012. 02. 03.
Kulcsszavak:
szadizmus
Mit gondolsz magadról? Szadistának tartod magad? Miért? Mitől?
Mert szeretsz fájdalmat okozni? Mikor? Kinek? Mekkora fájdalmat?
Mit érzel olyankor? Izgatottságot? Örömöt? Boldogságot? Gerjedelmet? Gyönyört? Vagy kiteljesedést?
És mi okozta ezt benned? Az, hogy a másik szenved vagy az, hogy a másik élvezi a fájdalmat és ezt te adod meg neki? Vagy pedig az, hogy végre fájdalmat okozhatsz?
Vonaglottak már a fájdalomtól a kezed által? Nyöszörögtek? Sírtak? Sikítottak? És üvöltöttek már rekedtségig? Addig, hogy a hangjuk is elment tőle?
És a szeme sarkából kicsorduló első könnycsepp szebben csillogott és nagyobb kéjt okozott, mint az első kibuggyanó gyönyörnedve? Zokogtak a fájdalomtól annyit, hogy a könnyük sótlanná váljon?
Mondd, serkent már vér az ütésed nyomán? És mi futott végig a hátadon mikor megláttad? Rémület? Ijedtség? Borzongás? Öröm? Kéj? És milyen íze volt a vérének? Megízleltetted vele is saját vérét?
És folytattad kiszabva azt, amit elterveztél vagy meghátráltál? És megrészegített a vérmaszatos bőr látványa, hogy még kegyetlenebb legyél? És meghágtad utána hátulról úgy, hogy a saját verejtékével keveredő vére tette síkossá?
Gyötörted addig, míg megszédült? És folytattad, amíg el nem ájult? És miután magához térítetted, kimérted rá a maradékot, ami elől az öntudatlanságba elmenekült?
Rezzentek már össze egy parancsodtól, tudván mennyire fog fájni? Remegtek már a szemedben lobogó vad tűztől, mert tudták mire vagy képes?
Öltél már? Vágtad már el egy állat nyakát? Érezted már kezeden a vérének melegét? Haláltusájának vergődését, majd azt, ahogy elcsendesedik és kimúlik a kezeid között? Ahogy a vergődés elerőtlenedik, előbb vonaglásba, majd remegésbe megy át és végül elernyed? Mit éreztél akkor? Ugyanazt, mint amikor valakit kínzol, gyötörsz? Érezted a bőrbe hatoló kés súlyát? A friss hús melegét? Nyúztad már le egy állat bőrét?
Okoztál már kínt késsel?
És amikor autóval elütöttél egy állatot, akkor mit tettél? Megálltál megnézni vagy sorsára hagytad? Ha nem döglött meg csak agonizált, megadtad neki a kegyelemdöfést vagy hagytad kínok közt vergődve kimúlni? Élvezeted a látványt?
Mit gondolsz magadról? Szadistának tartod magad?...
Mert szeretsz fájdalmat okozni? Mikor? Kinek? Mekkora fájdalmat?
Mit érzel olyankor? Izgatottságot? Örömöt? Boldogságot? Gerjedelmet? Gyönyört? Vagy kiteljesedést?
És mi okozta ezt benned? Az, hogy a másik szenved vagy az, hogy a másik élvezi a fájdalmat és ezt te adod meg neki? Vagy pedig az, hogy végre fájdalmat okozhatsz?
Vonaglottak már a fájdalomtól a kezed által? Nyöszörögtek? Sírtak? Sikítottak? És üvöltöttek már rekedtségig? Addig, hogy a hangjuk is elment tőle?
És a szeme sarkából kicsorduló első könnycsepp szebben csillogott és nagyobb kéjt okozott, mint az első kibuggyanó gyönyörnedve? Zokogtak a fájdalomtól annyit, hogy a könnyük sótlanná váljon?
Mondd, serkent már vér az ütésed nyomán? És mi futott végig a hátadon mikor megláttad? Rémület? Ijedtség? Borzongás? Öröm? Kéj? És milyen íze volt a vérének? Megízleltetted vele is saját vérét?
És folytattad kiszabva azt, amit elterveztél vagy meghátráltál? És megrészegített a vérmaszatos bőr látványa, hogy még kegyetlenebb legyél? És meghágtad utána hátulról úgy, hogy a saját verejtékével keveredő vére tette síkossá?
Gyötörted addig, míg megszédült? És folytattad, amíg el nem ájult? És miután magához térítetted, kimérted rá a maradékot, ami elől az öntudatlanságba elmenekült?
Rezzentek már össze egy parancsodtól, tudván mennyire fog fájni? Remegtek már a szemedben lobogó vad tűztől, mert tudták mire vagy képes?
Öltél már? Vágtad már el egy állat nyakát? Érezted már kezeden a vérének melegét? Haláltusájának vergődését, majd azt, ahogy elcsendesedik és kimúlik a kezeid között? Ahogy a vergődés elerőtlenedik, előbb vonaglásba, majd remegésbe megy át és végül elernyed? Mit éreztél akkor? Ugyanazt, mint amikor valakit kínzol, gyötörsz? Érezted a bőrbe hatoló kés súlyát? A friss hús melegét? Nyúztad már le egy állat bőrét?
Okoztál már kínt késsel?
És amikor autóval elütöttél egy állatot, akkor mit tettél? Megálltál megnézni vagy sorsára hagytad? Ha nem döglött meg csak agonizált, megadtad neki a kegyelemdöfést vagy hagytad kínok közt vergődve kimúlni? Élvezeted a látványt?
Mit gondolsz magadról? Szadistának tartod magad?...
Hozzászólások
Itt a "győzelem" érzése, a totális leigázás szavakba nehezen önthető formájáról van szó. Ahogy felülkerekedtél egy másik élőlényen, egy nemes vadon. A zsákmányoddá vált, ura vagy mindenének, az életének is. Amit elvehetsz és el is veszel tőle. Elveszed visszavonhatatlanul. Itt arról a rövid időről van szó amikor ezt megteszed és érzed ahogy távozik belőle az élet, amit te vettél el tőle. És ez nem szadizmus, bármit mondjanak is róla.
Nem véletlenül írtam az autós példát. Ott is más a helyzet. Van-e bátorságod megtenni, hogy gyorsan és relatíve fájdalom mentesen megöld az agonizáló jószágot? Vagy csak nézed és töprengsz, de gyáva vagy megtenni ami ott és akkor helyes. Vagy már annyira közönyös vagy, hogy meg sem állsz, tudomást sem veszel róla és sorsára hagyod.
Ez az írás nem a szadisták jellemrajza. Csak egy sor kérdés amit aki akar feltehet magának őszintén. És a válaszokon elgondolkozva következtetéseket vonhat le magáról. És ha úgy gondolja megoszthatja ezeket vagy akár a saját kérdéseit.
Annyira jó lenne szerintem, ha a témában érdekeltek elolvasnák ezeket a kérdéseket. Valamint ha látnák, hogy lehet ezt uralni. Esetleg az érzelemmel átszövés lenne a kulcs?
De jól hangzik a szadista switch" kifejezés. Mondjuk a mazo- switch még jobban hangzik. A mazo-dominasággal is elszórakoztam egy darabig, amolyan " én vagyok a főnök, és jól azt akarom, hogy érezzem hogy uralsz és elvered a seggem" módon.
csak kicsit úgy érzem, elcsúsztunk a részletek irányába az eredeti témától. Vagy csak engem mozgatott meg ennyire?
A szadizmus nem tanulható, a fájdalom okozásának mestersége igen. Ha valaki saját öröméért csinálja az szadizmus, és akkor nem érdekli, hogy a másik mit és mennyire akarja, élvezi. Bár ez a formája jelenleg bűncselekmény.
Én kicsit kétkedve fogadom azokat a szadistákat akiknek a fájdalomokozás a másikról szól. Szerintem egy szadista saját gyönyöréért okoz fájdalmat. Az, hogy a másik élvezi az számára mellékes.
Az érzelmek nélküli, ipari szadizmus szakma, a hóhér. No nem a a mostani ítélet végrehajtók, hanem a történelmi hóhérok, a kín és a fájdalom mesteremberei szakmája. De az egy másik történet. Igen szép történet.
A kivel mit és hogy most más kérdés. Az már kapcsolat, érzelem, jó esetben legalábbis :)))
Még azt is érezni vélem, hol a "helyük" a testben: a hasban, hátul, gyomor mögött, kicsit lejjebb. Hideg, tiszta érzés. Bennünk van. Igen, bennem is.
De a kérdésem nem is erről szólt.
Legyen az egy kiterített állat vagy egy fájdalomtól és kéjtől pihegve fekvő nő(/férfi).
Vagy az udvaron kapirgáló kendermagos tyúk, amiből az aranysárga színű falusi tyúkhúsleves lesz? Hány kakas nyakát vágják el egy tányér herepörköltért?
Ők nem kérnek a szadizmusodból és soha nem élvezik azt:(
Ne haragudj a véleményemért de harcos állatvédő vagyok:)