Bejegyzések idő szerint
2012. 05. (1)
2012. 03. (1)
2012. 01. (1)
2011. 12. (3)
2011. 11. (2)
2011. 10. (1)
2011. 09. (3)
2011. 08. (1)
2011. 06. (1)
2011. 05. (5)
2011. 04. (2)
2011. 03. (1)
2011. 02. (1)
2010. 12. (1)
2010. 07. (1)
2010. 05. (1)
2010. 04. (1)
2010. 03. (2)
2010. 02. (4)
2010. 01. (1)
2009. 12. (2)
2009. 11. (1)
2012. 03. (1)
2012. 01. (1)
2011. 12. (3)
2011. 11. (2)
2011. 10. (1)
2011. 09. (3)
2011. 08. (1)
2011. 06. (1)
2011. 05. (5)
2011. 04. (2)
2011. 03. (1)
2011. 02. (1)
2010. 12. (1)
2010. 07. (1)
2010. 05. (1)
2010. 04. (1)
2010. 03. (2)
2010. 02. (4)
2010. 01. (1)
2009. 12. (2)
2009. 11. (1)
Kriszta, befejezés
Megjelent: 2011. 05. 12.
Küzdöttem, próbáltam pihentetni felváltva a lábamat, féltem a folytatástól, féltem az éjszakától, most komolyan megpróbáltam kilazítani köteleimet, de nem sok sikerrel. Körülbelül tíz-tizenöt perc telhetett el, amikor nyílt az ajtó. Kriszta robbant be rajta egy szál bugyiban, maga után rángatva a meztelen, hátrakötött kezű Dórát. Amikor meglátta helyzetemet, Dórát belökte a sarokba és a szekrényből kis híján az ajtóval együtt kikapott barkácsszikével vagdalta le rólam a köteleket. Nekem felülni nem volt erőm, nemhogy támadni. Kriszta villámló szemekkel fordult a sarokban kucorgó Dórához.
- Nem erről volt szó. Azt beszéltük, hogy játsszunk vele egy jót. Mi az isten pékvörös valagát képzelsz?
- Hát nem veszed magad észre. Neked kell ez a srác, bazdmeg! Mit keresek én itt. Te hülye szerelmes tyúk.
- Kriszta! – szóltam közbe. – Nem akarok beleszólni nagyon, de jó alaposan összekevertél mindent. –Értetlen képpel fordult hozzám. – Dóra szerelmes beléd. Ezekszerint te meg belém szerettél. – Kezdett elpirulni, ami táncoló melleihez annyira jól passzolt, hogy újfent belecsodálkoztam szépségébe. Ezt nem kellett volna. Dóra csipeszei még rajtam voltak. Nyögésemre aggodalmas képpel ugrott oda. A csipeszek levétele sem volt fájdalommentes, de a végeredmény megérte. Közben Dóra elsírta magát a sarokban. Olyan ázott kisveréb formát öltött, hogy megsajnáltam. Mindazok ellenére, amit velem tett, nem tudtam haragudni rá, vették el tőlem is életem szerelmét. De Kriszta nem adta ilyen könnyen
- Amilyen hülye vagy, még tényleg orvosi esetet csináltál volna belőle. Gyere! – elindult felfelé a nappaliba. Odabotorkáltam Dórához, felsegítettem, majd követtük Krisztát. Ő már a kanapé mellett állt, kezében a nyakörv és a póráz. Rácsatolta Dórára és elindult a lépcső felé. – Ma éjszaka itt alszol! István, gyere. – Gyorsan ráterítettem egy plédet Dórára és követtem Krisztát. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, Kriszta összeomlott. Zokogva borult az ágyra. Zavartan ültem mellé, elkezdtem simogatni a haját.
- N-ne h-h-haragudj – hüppögte. – Nem ezt akartam, nem így, nem akartam, hogy fájjon. Csak játszani akartam, téged akartalak. Túl régóta vártam rád, nem tudtam elszalasztani az alkalmat. Nem gondoltam, hogy Dóra ezt fogja csinálni.
- Nyugodj meg. – simogattam tovább a haját. – Nem számíthattál rá, hogy ez lesz.
- Hagyj itt, nem érdemlem meg, hogy pont TE vigasztalj.
- Hagyd már abba, - csattantam fel. – nekem sem volt olyan rossz.
- Tényleg? – emelkedett fel könnytől csatakos arccal. – Neked is jó volt.
- Hát nem mindig, de meglepően jól viseltem. Ha megígéred, hogy csak ketten leszünk, akkor még játszhatsz velem ilyet. – végre már mosolygott is egy picit.
- Na jó. De ne mondd, hogy nem akartál néha bosszút állni.
- NEM mondom.
- Mert ha te ilyen rendes vagy, akkor adok rá majd lehetőséget.
- Krisztaaa, most inkább aludjunk. Jó éjt.
Elvackolódtam, végre tudtam használni a kezem, de félálomban még láttam, ahogy Kriszta felkönyökölve vigyázza álmomat.
Reggel néhol még elgémberedve, de frissen ébredtem, Kriszta már nem volt velem az ágyban. Mikor lementem a nappaliba, Dóra már nem volt ott. Kriszta üdén, kislányosan felöltözve fogadott, én meg pólóban, alsógatyában.
A konyhából reggeli illata lopakodott elő, felébresztve éhségemet. Gyorsan el is indultam a forrás felé.
Tea gőzölgött a csészékben, szalámi, zsömle, paradicsom vonzotta az éhes szemet.
- Dóra? – kérdeztem Krisztát.
- Elment. Beszélgettünk, megbeszéltük, hogyy itt a vége és hogy ne haragudjunk egymásra és hogy marad a barátság…
- Szóval szakítottatok.
- Tulajdonképpen igen. Azt hiszem, hogy inkább Dórának kellett ez a kapcsolat, én amiatt mentem bele, mert nem voltam képes megszerezni azt a férfit akit akartam. –Na tessék, ebben is én vagyok a hibás.
- De kérdeznék én is valamit. Te ezekután hogy érzel irántam?
- Most még nem tudom. –kezdett felhősödni a tekintete. – De úgy érzem, van jövő a kapcsolatunkban. –tettem hozzá vigyorogva.
Volt jövő. Béla elől még egy fél évig titkoltuk a dolgot, aztán szépen lassan beadtuk neki. Három éve együtt vagyunk, felderítettük egymás testét, Kriszta megismertette velem saját domináns oldalamat is, ezzel engem is meglepve, de ez már egy másik történet.
- Nem erről volt szó. Azt beszéltük, hogy játsszunk vele egy jót. Mi az isten pékvörös valagát képzelsz?
- Hát nem veszed magad észre. Neked kell ez a srác, bazdmeg! Mit keresek én itt. Te hülye szerelmes tyúk.
- Kriszta! – szóltam közbe. – Nem akarok beleszólni nagyon, de jó alaposan összekevertél mindent. –Értetlen képpel fordult hozzám. – Dóra szerelmes beléd. Ezekszerint te meg belém szerettél. – Kezdett elpirulni, ami táncoló melleihez annyira jól passzolt, hogy újfent belecsodálkoztam szépségébe. Ezt nem kellett volna. Dóra csipeszei még rajtam voltak. Nyögésemre aggodalmas képpel ugrott oda. A csipeszek levétele sem volt fájdalommentes, de a végeredmény megérte. Közben Dóra elsírta magát a sarokban. Olyan ázott kisveréb formát öltött, hogy megsajnáltam. Mindazok ellenére, amit velem tett, nem tudtam haragudni rá, vették el tőlem is életem szerelmét. De Kriszta nem adta ilyen könnyen
- Amilyen hülye vagy, még tényleg orvosi esetet csináltál volna belőle. Gyere! – elindult felfelé a nappaliba. Odabotorkáltam Dórához, felsegítettem, majd követtük Krisztát. Ő már a kanapé mellett állt, kezében a nyakörv és a póráz. Rácsatolta Dórára és elindult a lépcső felé. – Ma éjszaka itt alszol! István, gyere. – Gyorsan ráterítettem egy plédet Dórára és követtem Krisztát. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, Kriszta összeomlott. Zokogva borult az ágyra. Zavartan ültem mellé, elkezdtem simogatni a haját.
- N-ne h-h-haragudj – hüppögte. – Nem ezt akartam, nem így, nem akartam, hogy fájjon. Csak játszani akartam, téged akartalak. Túl régóta vártam rád, nem tudtam elszalasztani az alkalmat. Nem gondoltam, hogy Dóra ezt fogja csinálni.
- Nyugodj meg. – simogattam tovább a haját. – Nem számíthattál rá, hogy ez lesz.
- Hagyj itt, nem érdemlem meg, hogy pont TE vigasztalj.
- Hagyd már abba, - csattantam fel. – nekem sem volt olyan rossz.
- Tényleg? – emelkedett fel könnytől csatakos arccal. – Neked is jó volt.
- Hát nem mindig, de meglepően jól viseltem. Ha megígéred, hogy csak ketten leszünk, akkor még játszhatsz velem ilyet. – végre már mosolygott is egy picit.
- Na jó. De ne mondd, hogy nem akartál néha bosszút állni.
- NEM mondom.
- Mert ha te ilyen rendes vagy, akkor adok rá majd lehetőséget.
- Krisztaaa, most inkább aludjunk. Jó éjt.
Elvackolódtam, végre tudtam használni a kezem, de félálomban még láttam, ahogy Kriszta felkönyökölve vigyázza álmomat.
Reggel néhol még elgémberedve, de frissen ébredtem, Kriszta már nem volt velem az ágyban. Mikor lementem a nappaliba, Dóra már nem volt ott. Kriszta üdén, kislányosan felöltözve fogadott, én meg pólóban, alsógatyában.
A konyhából reggeli illata lopakodott elő, felébresztve éhségemet. Gyorsan el is indultam a forrás felé.
Tea gőzölgött a csészékben, szalámi, zsömle, paradicsom vonzotta az éhes szemet.
- Dóra? – kérdeztem Krisztát.
- Elment. Beszélgettünk, megbeszéltük, hogyy itt a vége és hogy ne haragudjunk egymásra és hogy marad a barátság…
- Szóval szakítottatok.
- Tulajdonképpen igen. Azt hiszem, hogy inkább Dórának kellett ez a kapcsolat, én amiatt mentem bele, mert nem voltam képes megszerezni azt a férfit akit akartam. –Na tessék, ebben is én vagyok a hibás.
- De kérdeznék én is valamit. Te ezekután hogy érzel irántam?
- Most még nem tudom. –kezdett felhősödni a tekintete. – De úgy érzem, van jövő a kapcsolatunkban. –tettem hozzá vigyorogva.
Volt jövő. Béla elől még egy fél évig titkoltuk a dolgot, aztán szépen lassan beadtuk neki. Három éve együtt vagyunk, felderítettük egymás testét, Kriszta megismertette velem saját domináns oldalamat is, ezzel engem is meglepve, de ez már egy másik történet.
Hozzászólások