mély
Megjelent: 2011. 05. 07.
Mozdulatlan, csak a szája formálja a szavakat, bánt, dac...mozdulatlan csak az elmém erejével lökök rajta. Láthatatlan csata, hangulatok harca, neveltetés, körülmények, életfilozófia. Vicsorogni, morogni, az utolsó másodperc a robbanás előtt....egy érintés, és a két káosz kioltja egymást. Összefonódik, érzelemlián módján kúszik az ég felé.
A nyakamon a keze, szikrázik a tekintete..én már nem látom, őt sem, semmit sem. Elmerülök, újszülött módján lélegzem a víz alatt. Kiemel. Ő ad, én elveszem, felkínálom magam, ő táplálkozik belőlem.
- Nem jó ez így, nem tudlak annyira bántani, amennyire bántani akarlak....szeretlek.
- Köszönöm kedvesem.
Két test, két szellem, az ablakon bekukucskáló csillagok fényében, a hold egyetértésével, marcangolja egymást, finoman, érzékiséggel.
Hozzászólások
Tudva, hogy igaz is, még inkább.