Feketerigó
Megjelent: 2010. 02. 06.
érdeklődött ma reggel. Szemben, itt az ágon. Mondta ezerrel, néha elhallgatott, tollászkodott. Jót mosolyogtam rajta. Aztán ő is rajtam. Kommunikáltunk a szemünkkel. Vicces volt. :)) Nem volt benne semmi gyanakvás.
Ha madár lennék.... Jó! Tudom, max. Gombóc Artúr.... de mégis. Énekes madár lennék, az tuti- milyen hangja van Gombóc Artúrnak? :) ... De azt hiszem, hamar vadászok csempésznék az én lenyúzott tetememet is a határon, mert megpróbálnék bízni. Úgy, ahogyan ez a reggeli rigó is. S Gombóc Artúrként nem tudnék repülni. Muszáj lenne bízni... óhatatlan a pusztulás? Ha madár lennék, csak olyan madár, ami az esőerdő mélyén magának van. Olyan madár, aki azt sem tudja, mi az az ember, egy felfedezetlen faj. Addig, amíg ... Így azt sem tudnám, mi az, hogy bízni. Mert ösztönös és természetes dolog lenne. De ha már kérhetném, akkor valami láthatatlan, kicsi és gyors madár lennék. Olyan erővel, ami... És akkor körötted is lehetnék. :) Láthatatlanul, mindig akkor amikor szükséged van rá. Talán te sem tudnád, hogy most mire van szükség... láthatatlanul adhatnám azt a valamit. A megfogalmazhatatlant. Mert láthatatlan, kicsi és erős madárként csak ez jelentené a van-t.
Hozzászólások