Zagyva gondolatok (vol.9)
Megjelent: 2010. 10. 20.
Sokan sokféleképp nyilatkoztak arról, hogy mi is a szerelem, milyen szerelmesnek lenni.
Azt hiszem mindenki másképp éli meg ezt, hisz különbözőek vagyunk…másképp de mégis egyformán.
Van, aki mindent elsöprő szenvedélyt érez, van, aki határtalan erőt és önbizalmat…
Van, aki nagyképű és fölényeskedő lesz másokkal, s negatívba fordul, fene jó dolgában…
Olyat is tapasztaltam, hogy az illető magába az érzésbe volt szerelmes, nem a párjába.
Sokan sokfélék vagyunk. Mindenkinél máshogy jelentkeznek a „tünetek”…de vajon hányan tudunk erről őszintén beszélni, ha kérdeznek…egyszerűen és lényegre törően…érthetően, röviden, de mégis mindent átadva, fennköltséget, túlmisztifikálást mellőzve…
(hiába gondoltál magadra, nem biztos, hogy így van…de ez kedved ne szegje ;oD )
Nemrég – némi segédlettel - ráleltem egy linkre, ami alatt lapuló beszélgetés elgondolkodtatott… Kedves ismerősöm, ki a segédletet adta ennyit mondott ezt hallva:
„sohasoha ilyen önbizalmat még nem hallottam...pedig talán csak így lehetne”
De jó is lenne…nem? :o)
http://www.youtube.com/watch?v=UgOIvQvqrNQ&feature
Hozzászólások
Kedves amit halottam.
"Szeretem az ártatlanságot, mert ott még nincs hazugság"
h76
Jó alaposan odalett.:P
Azóta már csak én választok bokrot:P:))