Ma este sem lesz szex...?
Megjelent: 2010. 09. 14.
(humor bon-bon)
Én igazán soha nem értettem meg, miért különböznek annyira a férfi és női szexuális szükségletek. És soha nem értettem meg azokat a Vénusszal és Marssal kapcsolatos dolgokat. Ugyanúgy nem értettem, hogy a férfiak miért gondolkodnak fejjel, a nők viszont szívvel. És a végén, soha nem értettem, hogy miért csökken a női szexuális vágy a nagy Igen kimondása után.
Például: Egyik este, múlt héten, feleségemmel feküdtünk az ágyban. Már lángolt a vágy és a hormonok, amikor mondta:
- Nem tudok most, nincsen kedvem... Csak akartam, hogy megölelj egy kicsit.
- Miii??? - mondtam - ez most mit jelentsen?
És akkor kimondta a mondatot, amelytől fél minden férj a bolygón:
- Te egyszerűen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre szükségem van, mint nőnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet.
Furcsa arckifejezésemre csak azt mondta:
- Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azért, amit az ágyban csinálok veled?
Rájöttem, hogy nem lesz semmi, elfordultam és elaludtam.
A következő nap felhívtam a főnököm és kivettem egy szabadnapot, hogy egész nap a feleségemmel legyek. Elmentünk ebédelni, aztán elvittem egy nagy bevásárlóközpontba ahol egy fél emeletnyi női ruha üzlet volt.
Körbe mentem vele, amíg kiválasztott néhány drága ruhát. Nem tudta eldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam, hogy megvesszük az összeset. Cipőt is akart, amelyik illik a ruhához, mondtam hogy vegyünk mindegyik ruhához valót.
Elérkeztünk az ékszerboltig, ahol választottam gyémánt fülbevalókat. Mondhatom, hogy itt már naaagyooon izgatott volt. Biztos arra gondolt, hogy a csőd szélén vagyok.
Arra gondoltam, hogy próbára tesz, amikor kérte a tenisz csuklópántot, mert még soha életében nem fogott teniszütőt.
Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor így válaszoltam:
- Persze, drágám.
Szerintem már közel volt a szexuális csúcshoz az óriási izgalomtól. Végre mosolyogva szólt:
- Azt hiszem, hogy ennyi lesz. Menjünk a pénztárhoz.
Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek, amikor válaszoltam:
- Nem tudok most, nincsen kedvem.
Az arca eltorzult és teljesen elsápadt:
- Miii???
Akkor elmondtam:
- Csak azt akartam, hogy az öledben tartsd egy kicsit ezeket a ruhákat... Te egyszerűen nem érted az én pénzügyi gondjaimat, amelyekkel meg kell küzdenem, mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási vágyadat, mint nőnek.
És amikor rám nézett, úgy, mintha ölni akarna, hozzátettem:
- Hát nem tudsz szeretni egyszerűen magam miatt, és nem csak azokért a ruhákért, amiket veszek neked?
Szóval, ma este sem lesz szex...
Hozzászólások
Azért a teoretikus feltevéssel vitatkoznék. Nem feltétlen különböznek a szükségletek, csak a figyelem és fontosság megnyilvánulásai terén másak az igények nő kontra férfi esetén.
(..már azon gondolkodtam kezdjek-e aggódni érted..)
De a történet nagyon szórakoztató volt ... :D hasonlót már olvastam régebben - akkor is tetszett.
Mielőtt bárki bármit rám vetítene, gondolna...:
- A fentebb említett történet a képzelet szüleménye, minden valósághoz hasonló történése, magukra ismert szereplők, stb...csupán a véletlen műve.
- Nincs és nem is volt feleségem, és a hölgyem önmagam miatt szeret...legalábbis erre gyanakodom, mert nem vásároltam még neki semmi olyasmit, ami a történetben szerepel...tehát nincs tőlem származó teniszes csuklópántja sem...
- Köszönöm a ma estével kapcsolatos aggodalmakat is. Megnyugtatásul közlöm: szex van, volt, lesz...
Valamint nagyon tetszik...
Nagyon tetszik, sokan tanulhatnának ebből :)
Igen, az első gondolatom nekem is az volt, kicsit aljas... de jogos! Empátia híján szemebesítés a legjobb módszer.
Szerintem nem beállítódás függő az ölelés iránti igény. Emberi dolog. Én nagyon szeretem, amikor az együttléteink után szorosan hozzám bújik a partnerem. Olyankor kicsit én is bújok...:) És nem szégyellem....
Én elgondolkodtam; tapasztalatom szerint vannak férfiak, /akár domináns férfiak is :)/ akik néha - a nőkhöz hasonlóan - csak egy ölelésre vágynak...
Szerintem nem csak ma este nem lesz..:)
De elgondolkodtató is....
No, hölgyeim, lehet agyalni....
h76
Jó írás! köszönjük satopapa :)