Elfelejtett jelszó | Regisztrálj most |

Összes bejegyzés

Bejegyzések idő szerint 2011. 06. (1)
2011. 05. (2)
2011. 03. (2)
2011. 01. (1)
2010. 11. (3)
2010. 10. (2)
2010. 09. (3)
2010. 08. (5)
2010. 07. (2)
2010. 06. (3)
2010. 05. (6)
2010. 04. (6)
2010. 03. (10)
2010. 02. (4)

Megjelent: 2010. 08. 18.

Kulcsszavak:

Felidézni, hol elme megszűnik gondolkodni, elmosódott történések, melyeket a belém nyilalló érzések jellemeznek.

Beléptünk, megtervezett szeánsz, az ismerős várakozás, éltet, újjá születek általa.

A férfi látja a szépet, fókuszál, villanások, ártatlan játék, megörökíteni a pillanatot, lassan kúszik a vágy, ahogy lekerülnek a ruhák.

Sosem hajtottam kalodába a fejem, sosem béklyózott fa és szegecs, hatalmába kerít.

Kölcsönözném híres tollforgató képességét, hogy visszaadjam percről-percre. Most csak hátradőlök a székemben, csukott szemhéjaim mögött peregnek a kockák. Érzem az olvadó viasz illatát, hallom a kötél egymáshoz dörzsölődő neszezését, ismét szisszenek, mintha hátrafeszítenék a fejem, a férfiasság mely a torkomig nyomakodik, nyelek most is, mintha az ajkaim közt lenne. Megfeszítem magam az emlékképre, pedig most nem érzem a kéz, a pálca és az ostor csapásait. A csipeszek is békében pihennek,......mégis minden itt van velem. :)

Tweet

Hozzászólások