Elfelejtett jelszó | Regisztrálj most |

Összes bejegyzés

Bejegyzések idő szerint 2011. 06. (1)
2011. 05. (2)
2011. 03. (2)
2011. 01. (1)
2010. 11. (3)
2010. 10. (2)
2010. 09. (3)
2010. 08. (5)
2010. 07. (2)
2010. 06. (3)
2010. 05. (6)
2010. 04. (6)
2010. 03. (10)
2010. 02. (4)

Megjelent: 2010. 08. 01.

Kulcsszavak:

Félhomály, félkörívben imbolygó gyertyalángok, mind a középpont felé mutat. A nő ott áll és remegve vár. Szemén sötét, a tűsarok miatt ő is imbolyog, mintha az apró fényekkel táncolna. Végtagjai köré kötél tekeredik. Sóhaj hagyja el ajkait. Pillanatról- pillanatra más helyzetet teremt az Úr. Lágyan végigsimítja az apró melleket, majd nem kímélve, csipeszekkel díszíti őket.
Jéghideg, zsibbaszt, szinte fáj, megtartani az ágyéknál, amit ösztönszerűen eldobna.
Teljes kiszolgáltatottság, villan az Úr szeme, de a nő nem látja, csak az ostor csapásait tűri védtelen.
Gyönyörű érzéki test, mely mindezért áhítozik. Kínjaiból az imádott kéz felemeli, magasra, ott képtelen uralkodni önmagán. Kitör a kéj nedve, mint csöpp szökőkút permetez.
Guggolásba kényszeríti a férfi, mélyre, még. Köszönet és a tudat: A nő varázsol most. Ajkai közt a robbanás maga.

Tweet

Hozzászólások