llull - Domináns Férfi

Elviszlek a Gy. utcába. Fölmászunk a harmadikra, most először hozok oda valakit. Belépünk, kulccsal, iszonyú rendetlenség van, még nem fejeződött be a lakásfelújítás.
Az a fémvázas, olcsó Ikea-ágy már megvan, amit felállítva András-keresztnek lehet használni, de matraccal, lefektetve ágynak is, vagy a matrac nélküli fémvázra rákötözött áldozatot fekve is lehet gyötörni rajta.
Még nem merlek elfenekelni, nem is tudom, jó lenne-e, még várok ezzel. Még egyáltalán nem ismerlek. Abból persze nem lehet baj, ha felkötözlek a keretre.
Felállítom az ágykeretet, fej- és lábrésszel, így jól megáll, nem borul fel, és akkor még mindig meggondolhatom magam, esetleg mégis ellátom a bajodat.
A kötözés, hát nem valami erősségem, van ez a honlap, nem a pixie, most nem jut eszembe a neve, ott vannak ilyen kötözési technikák, hát majd valaki egyszer megmutatja, én lusta vagyok az ilyesmihez. Mindegy, megvan, te persze segítesz a tanácsaiddal, amikor elakadok.
Nem akarom, hogy elszoruljon a bokád és a csuklód. most eléggé jól oda vagy rakva. Tulajdonképpen marha jó az alakod, és ez a 30 fokos terpesz ez is jól áll. A puncid (vagy nevezzem pinádnak? ez túl vulgáris?) igazi dombként kiemelkedik, az illata nagyon mérsékelten fűszeres, optimális. Jó ez az ágykeret: körüljárható vagy, mint egy szobor, és mozdulatlan, mint egy szobor. Megfogom a nagyajkakat, kicsit meghúzom őket, a kettőt egyszerre, szorosan egymáshoz zárva őket, mintegy megnyújtom őket, mint a tányérajkú négerek ajkát, és kicsit megcsavarom, hogy megtudjam, mennyire lehet megnyújtani a pinád látható részét. Azt se próbálgattam eddig, hogy hol van a fájdalomhatárod. Erősebben húzom, meg se rezzensz. Szétnyitom óvatosan, hogy megfigyeljem, nedvesedsz-e. Nem különösebben, láttam már lucskosabb pinát is, de nem is vagy száraz. Egy kicsit belenyúlok, megnedvesítem az ujjamat, de csak a hüvely legkezdetén járok, már ki is húzom, megszagolom. Lényegében szagtalan, nem lelkesedem a halszagú puncikért. Jó, nagyon jó, és nagyon jó, hogy ezúttal (kérésemre) erősebben adagoltad az illatszeredet. Erősen verejtékezni fogsz, talán nem annyira a kíntól, mint inkább a szégyentől, nem árt az illatszer. Most bekötöm a szemed, egy ilyen álarcszerű fekete szemtakaróval, amilyent az óceánrepülőkön adnak, hogy tudjon aludni az ember. Megkérdezlek, kilátsz-e oldalt. Nem - feleled. Körüljárom a felállított ágykeretet, benne X-alakban ott állsz kifeszítve. Még egyszer körüljárlak. Milyen jól nézel ki, milyen karcsú és ruganyos a tested, milyen szépen vagy felépítve, milyen dallamos az izomzatod. Nem tudom eldönteni, hogy hátulról vagy elölről vagy oldalról vagy-e szebb. Nehéz levennem rólad a tekintetemet. Most elölről nézlek, a melledet, a hasadat, a válladat, a nyakadat. Szép vagy. Végigfuttatom az ujjaimat a testeden, úgy, hogy alig érek hozzád, csak a birtoklás kedvéért. Nincs is már többre időm.
Mindjárt fél négy, mindjárt jönnek a vendégek.