Kín és kéj
Éjszaka csak leste,
Hogy vonaglik teste,
Nappal mindig vágyta
A testét az ágyba.
Ha ütött az óra,
Nem tért nyugovóra,
Mert bilincs a lábra,
Egész nap csak várta.
Így lettek ketten egyek,
Így nyíltak a mennyek,
Így lett a kínból kéj
Így lett élvezet az éj.
Kínban egyesültek
Kettőből egy a lélek,
Kéj, öröm a teste
Mámorban az este.
A fájdalom öröm,
Ha kéjjel ötvözöm,
A kín pedig mámor,
Játszhatunk bárhol!