Visszapillantás... (emlék képek)
Emlékezel…? Este volt már mikor találkoztunk. Bár korábban nem láttalak még élőben, de az ablakon ki-kipillantva az emberek közt kiszúrtalak: minden porcikáddal rezegtetted a teret miközben suhantál, hullámokat indítva felém…ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Belibbentél a helyre, s míg az asztalközönség pillantásaitól kísérve hátravonultál az asztalom felé, én komótosan helyeztem az asztalra a könyvet, amit Rád várva olvasgattam: tekinteted mosolyodat háttérbe szorítva ragyogta be...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2010. 03. 01. | Hozzászólások száma: 1

...maróka.
Türelmesen nyalatom tisztára az ujjaim veled…tekinteteden tükröződik a benned feszülő harag…nagy érzelmi töltés lehet, mert jól láthatóan feszít belülről, mint egy alaposan felpumpált plug. Ezt feltétlen le kell vezetnünk. Most, hogy a főnöködet is megnyugtattad, előttünk az egész nap…s még reggel van, nagyon is. Lassan végzel az ujjaimmal, s én az asztalon hagyott kávésbögréhez lépek. Belekortyolva konstatálom: ez bizony kihűlt. Nem úgy mint te… Lelked mélyén lévő kemencébe még közel sem...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2010. 02. 01. | Hozzászólások száma: 2

Ciróka...
Makacsul csörög a mobil, de a túloldalt nem veszik fel. Lehet, hogy a főnököd pont úton van és nem hallja. Látom izgatott vagy, s ezt nem csak a munkahelyi mulasztásodnak lehet betudni…legalábbis ebben reménykedem. Arcod csüggedt kifejezéséből látom, hogy hívásod eredménytelen. Szó nélkül leteszem a mobilod az asztalra. Ahogy oldaladnál hozzád érek, tested megrándul…a selyemszalag lágyan hintázik jobbról balra a nyakadban, bizsergést hagyva a bőrödön leheletnyi érintése nyomán. A köntös...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2010. 01. 25. | Hozzászólások száma: 1

Hétfő reggel...
Hétfő reggel van… utálom. Lassan indul a nap, mint ahogy mi is lassan szedjük össze magunkat. Hallom, a konyhában matatsz… csörögsz, zörögsz, ahogy a kávégépet bírod működésre. Kicsusszanok a takarók, párnák öleléséből, s lassan a konyha felé oldalgok. Fejem telve a hétvége képeivel, emlékeivel… szinte magam előtt látom őket… s még mindig magamon érzem érintéseid… még mindig érezlek. Nem akarom, hogy véget érjen… kis huncutkodás kijár munkába menet előtt… Látszólag mit sem törődve lófrálok...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2010. 01. 18. | Hozzászólások száma: 1

...hull a könnyed.
…újabb csepp gördül ki szemedből, s kacskaringósan kergetőzik új patakot alkotva a nyakad völgye felé. Mellkasod gyorsan emelkedik-süllyed, nyíltan mutatva lelked állapotát. S hol van még a vége… Apró ütésekkel szekírozom tovább felkényszerített combjaid közt kinyíló szirmaid…megannyi apró sikkantással egészíted ki a pálca hangját. Lassan elérem határodat, látom…hallom…érzem. Szád nagyra nyílva enged utat hangjaidnak s vele ellentétben szemeid szorosan behunyod – látni a kendő ellenére, s...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2010. 01. 11. | Hozzászólások száma: 2

Csak hull, hull...
…halkan motoszkálok a kincsesládánkban. Érzed, hallod, pár dolog huppan az ágyon. Sercen a gyufa s te elmosolyodsz: a gyertya az egyik kedvenced. Felsikít a levegő egy pillanatra, s mosolyod hirtelen arcodra fagy… az általam oly kedvelt – általad pedig oly gyűlölt – pálcám hasítja a levegőt. Megrándulsz, várva mikor hozzád ér, de a találkozó elmarad. Csak a levegőben suhogtattam vele párat. Halkan kattan a láda teteje, s súrlódó hang tudatja veled: visszakerült a helyére, be az ágy alá. Két...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2010. 01. 03. | Hozzászólások száma: 1

...vihart arat.
…minden egyes csattanásra még jobban spiccre állítod magad. Lassan már úgy egyensúlyozol a lábujjhegyeden, mint egy balerina a korlátnál. Néha, meg-meglebben száradó hajad, ahogy le-lecsap a szíj, mikor rándul tested-lelked. Lassan üleped két felén nem marad más, csak vörös, égő felület. Zilálsz, hallom, nyöszörögve veszed a levegőt… s mégis, sikkantásaid, mint megannyi kacaj hagyják el ajkaid. Élvezed, tudom, látom, érzem… Kéjenc DÖG… de ilyennek szeretlek. Hátulról hozzád simulok,...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2010. 01. 02. | Hozzászólások száma: 1

Ki szelet vet...
…kemény és szellemileg fárasztó nap után kissé álmatagon érkeztem meg Hozzád. Belépve a lakásba láttam, hogy a fürdőt épp birtoklod…így miután kabátom, cipőm levetettem magamról, a mellékhelyiség kézmosójánál mostam arcot-kezet. A nappaliba belépve lágy szantálfa illat és gyertyafény fogadott. „- Mire készülsz? – kérdeztem magamban elmosolyodva, s végighordoztam tekintetemet búvóhelyünkön. A hálószobában és a nappaliban mindent elborít a félhomály, gyertyák sorakoznak a padlón s a polcokon....

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

...közeleg a reggel (...és bűnhődés vol.4)
…a jóleső illatok meghozták a kedvemet az ébrenléthez. Nemsokára virrad, jelzi a megannyi ébredező madár odakint a fákon. Ráérősen kavargatom a kávémat, vidáman csilingel a kanál a bögrémben. Te megsemmisülten heversz, miután ajkaidon a törődés ígéretéül hagyott leheletnyi csók után inkább a bögrém tartalmával foglalkozom. Sokszor mondogattam neked viccelődve: „- első a kávé!”…nem gondoltad volna, hogy egyszer így is lesz. Komótosan kortyolgatok, közben alig mozdulok, hallod, valószínűleg...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2009. 12. 11. | Hozzászólások száma: 3

Hajnalodik... (...és bűnhődés vol.3)
…ez életed talán leghosszabb éjszakája. A percek lassan nyúlnak s órákká lesznek, ahogy múlik csigalassúsággal az éjszaka. A szobában csend honol – halk szuszogásomat kivéve – melyet néha fel-felszökő nyöszörgésed tör meg. Tested minden pontja bizsereg, zsibbad; bimbóid két apró tőr gyanánt mélyednek a rád terített szatén takaró anyagába. Maga a takaró a legrosszabb most: tested minden rándulásakor mint megannyi szerető becézgető ujja, cirógatja kényezteti minden porcikád. Tudod, mindig is...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2009. 12. 04. | Hozzászólások száma: 2

Édes álmok... (...és bűnhődés vol.2)
…Ismét hallod azt a bizonyos fémes hangot. A csuklópántjaid szoktak így csilingelni, ahogy a bőrfelületen össze-összekoccannak a karabinerek. Csípőd alá nyúlva megemellek s úgy érzed, egy bőr övet húzok át alattad. Nem tévedsz, állapítod meg, mikor összekapcsolódik derekadon a csat. Combjaid szélesre tárom. „Csak nem megkívántalak?” – gondolod, de rá kell jönnöd, nem. Hallod, ahogy a dobozban matatok. Pattan a kupak – „síkosító” – jössz rá, s én már foglalkozni kezdek várad hátsó kapujával....

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2009. 11. 29. | Hozzászólások száma: 2

...és bűnhődés (vol.1)
„- Hét…nyolc…k-kilenc…” – pillanatra megcsuklik a hangod – „tíz…” Hangoddal együtt a lábad is meg-megbicsaklik. Most nagy szerencse, hogy az ágykeretre támaszkodhatsz – érzed -, különben összecsuklanál. Csend borul a szobára, halk nyöszörgésed töri csak meg a pillanatot. Gyönyörködöm egy ideig a vörösen égő bőrödben: combod, feneked, hátad árulkodik róla, hogy játszótársaim hol illették csókjaikkal testedet. Kevés kivétellel valamennyien részt vettek eme orgiában, s most örülsz, hogy...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2009. 11. 16. | Hozzászólások száma: 2

Bűn...
…lassan vánszorognak a percek, míg önmagad rendezed az általam kívánt állapotba. Kényelmesen elhelyezkedem az ágy szélén, hátamat a rácsos ágyvégnek vetve. Olvasással ütöm el az időt: egyik kedvenc könyvemben ütök fel találomra részeket. Az egyik így talált fejezetbe végül egészen belefeledkezem…észre sem veszem, hogy beléptél a hálóba. Lapozáskor oldalt nyúlok az éjjeli szekrényen álló, jófajta vörössel teli poharamért, s jóízűen kortyolok belőle. Egy ideig lopva figyelsz – talán el is...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2009. 11. 14. | Hozzászólások száma: 5

Gyertya a habokban...
Lágyan csobogva érkezik a víz a kádba. Ahogy ellazult tested időnként meg-megmoccan benne, a körülölelő víz ide-oda áramlani kezd, finoman simítva tested megfáradt részeit. Lelkeden lévő fodrokat elmosták a habok, a fürdősó illata, s a halovány gyertyafény okozta összhatás kellemes, lebegő állapotba repített. Én az ajtóból figyellek, ahogy nekem háttal kecsesen elnyújtózol a kádban. Fejed hátra, a peremre hajtva, szemeid lehunyva, ajkaidon halovány mosoly játszik, hosszú fekete hajad...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2009. 11. 01. | Hozzászólások száma: 3

...öröm a háznál.
...Lassan vánszorognak a percek, s egyre nagyobb kínt okoznak neked a meggyötört ülepedhez érő sarkaid. A szoba mozdulatlanságát csak a szellő által fodrozódó függöny, s a te mocorgásod töri meg. A gyertyák egy ideje már elfogytak, lángjaik halk sercenéssel elaludtak…s én még mindig nem tértem vissza. „- Mi van ha hazáig kísértem vendégemet…” – morfondírozol magadban, miközben az aggodalmas gondolatfoszlányaid mellé némi féltékenység lopakodik – „Mi van ha nem csak hazáig, hanem tovább, s...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2009. 10. 28. | Hozzászólások száma: 4

Vendég a háznál, öröm a ...
…Egy szobában térdelsz, ülsz a sarkaidon. Kellemes félhomály ölel körbe, jól illően a háttérből előszűrődő lágy zene dallamaihoz…pont ahogy kértem Tőled. A résnyire nyitott ablakon belopakodó szellő meg-megtáncoltatja gyertyák lángjait, s a kintről benevet a telihold…fényét a játékosan fodrozódó függöny szórja szét…s te csak vársz türelmesen. Rajtad vannak a pántok, mellyekhez az együtt töltött idő alatt hozzászoktál, s rajtad van a nyakörved, mit én szoktam rád adni…de most úgy...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2009. 10. 16. | Hozzászólások száma: 1

Mindig csak a játék...
…Lágy muzsika hangjai töltik be meghitt kis zugunkat, miközben a párkányon halkan kopog az esti eső. Halk sercenéssel lobbantom lángra a gyertyákat, míg te lelkesen meztelenül elnyúlva szuszogsz az ágyon. A játék mára véget ért s lelkeink hajója szép lassan kisodródik a nyugalom tengerére. Az utolsó gyertya is meggyullad, s látom, hogy a szempilláid alól ki-kivillan felém fáradtan mosolygó tekinteted. Az elfújt gyufaszálról hosszú füstcsík indul a mennyezet felé, s én feléd lépkedek. Az ágyon...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2009. 10. 12. | Hozzászólások száma: 4