Cs. története XXIV.
Tökéletes – vagy csaknem tökéletes – lakásavató volt, mindkettőnk számára. Én rendkívül jól szórakoztam a mindent átható szubmisszivitás újabb és még újabb kitörésein, ő pedig, mondott vagy mondjon bármit, már nagyon is vágyott egy jó kis fenyítésre – és ezt most megkapta, hogy a kielégülésről már ne is beszéljünk. A csodafegyver fényesen bevált. Időnként leveleztünk is, ha találkozni nem állt módunkban, az egyik levelében – cseppben a tenger – édesen mutatkozott meg Kedvesem egész...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2012. 04. 30. | Hozzászólások száma: 1

Cs. története XXIII.
Édes látvány volt és szívemnek felettébb kedves. Hagytam egy kicsit nyafizni, közben gondolkodtam. Ha most kegyetlennek mutatkozom és kiosztom az egyébként jól megérdemelt büntetését teljes mértékben, az valószínűleg azzal fog járni, hogy megközelítjük, vagy elérjük a fizikai határait. Csábító lehetőségnek tűnt, de úgy éreztem, ehhez még nem érett meg a helyzet. Így aztán fájó szívvel visszafogtam magam, bár ez sem volt azért annyira egyszerű feladat. Ha minden nyifi-nyafi hatására elállok...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XXII.
Visítás-szerű hang és leírhatatlan toporzékolás koronázta erőfeszítéseimet. Tisztán látszott, hogy már nem járunk messze az áhított céltól. Annyira azért nem volt bátor, hogy megpróbálja megdörzsölni, vagy megsimogatni a hátsóját, de annyi azért látszott, hogy nem választja el tőle sok. Hm … mmm … nagyon étvágygerjesztő helyzet állt elő. Ez a szituáció minden – kicsit is szadista – dom álma. A menyecske fizikai, avagy lelki kötelékektől fogva tartva mozdulatlanul áll … (na jó, belátom,...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs, története XXI.
Ha nem akarok innen menni nyugdíjba, ki kell találnom valamit. Az ütés hangolása már adott volt, így némi fegyelmezésen kívül más okom nem kínálkozott arra, hogy beszéltessem korbácsolás közben, így – látszólag szigorú hangon - rámordultam - Látom, nehezen megy a számolás, Kedvesem, így ettől most átmenetileg eltekintünk. Nem kell számolnia, nyafoghat és toporzékolhat kedvére, de ha meg merészeli simogatni az érintett területet, - újra kezdem és akkor számolnia is kell majd. - Értettem...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XX.
Imádtam, ahogy átadta magát a fájdalomnak. Soha nem ment egészen zökkenőmentesen, főleg kezdetben. A nemtetszésének általában bősz toporzékolással adott kifejezést. Igazából, amikor meg volt kötözve, látványosabban ment a dolog, de most annyira meg volt szeppenve a hangomtól és a villámló tekintetemtől, hogy kötélre sem volt szükség … Az imént megcirógatott területek persze kellőképpen érzékenyek voltak, így még hatásosabb volt az első csapás, amit kapott. Furcsa módon nem érkezett meg...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XIX.
Valósággal görcsbe rándult a teste … nekem sem kellett több, folytattam – győztes csapaton ne változtass! Fájdalom-hiány ide – fájdalom-hiány oda, a Drágám igencsak élvezte az új fordulatot és hamar át is adta magát a simogató bőrszíjak okozta csiklandós gyönyörnek. Olyannyira, hogy hamarosan a csípőjét is tekergetni kezdte – holott azt aztán igazán nem érte semmiféle atrocitás. Ezt persze nem vehettem zokon, az utasításaim között AZ nem szerepelt, hogy nem élvezheti, amit művelek …...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XVIII.
A Drágám tényleg lelkiismeretesen készült a „lakásavató” bulira, vakolat rendben, körmök kilakkozva – igen ám, csakhogy én azt is tudtam a korábbi tapasztalatainkból, hogy néhány napos szünet után már erősen vágyik a fájdalomra. Nem volt kifejezetten, főleg nem erősen mazo, sokkal inkább a fájdalom-kiváltotta endorfin fröccsre vágyott – és nem vagyok én egy barbár vadállat, hogy egy hölgy kívánságát megtagadjam! Így hát szorgalmasan keresgéltem valamit, amibe beleköthetek és...

Rovat: Hírek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XVII.
Szó, ami szó, szépen alakulgattak a dolgok Cs.-vel. A „bemutatkozó látogatás” után az események magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak. Eleinte a szeánszokat persze alkalmi helyeken tartottuk, de hamar rájöttem, ez így nem az igazi. Saját búvóhelyre volt szükség. Kedvenc fantáziám szerint egy várbörtön lett volna a legmegfelelőbb hely, azonban sajnos a Budai Vár éppen foglalt volt, – holmi nevetséges Nemzeti Galéria terpeszkedett benne – más alkalmas vár pedig nem volt elérhető...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XVI.
- Hm … bámulatra méltóan tanulékony, Kedves! Határozottan tetszik nekem, ahogy ilyen gyorsan magára talált a szürkeállománya. - Maga nagyszerű tanító … Uram. – ez őszintén szólva több volt, mint amit reméltem. - Nos, cserébe a remek tanulmányi eredményéért kérhet valamit. - Ha kérhetném, folytassa, amit az előbb elkezdett, Uram! Meg kell mondjam, lassan kezdett túl szép lenni a menyasszony. - Csatt. A ceruzás hadműveletre gondol, Kedves? – az ütést nem az előbbiek mellé helyeztem,...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XV.
A váratlan – és fájdalom helyett érkező - gyönyör megtette a maga hatását. Cs. mélyen a torkából nyögött fel, olyan hangon, hogy egy gyakorlatlan külső szemlélő aligha tudta volna eldönteni, hogy a Kis Barátom produkcióját értékeli, vagy épp most döftem hátba egy dugóhúzóval. - Ááááááááááh! Most már megmarkoltam a csípőjét és a lehető legmélyebbre hatoltam előre a testében. - Fáj, Kedves? - Nem, Uram, csak csiklandoz valami … gondolom, egy ceruzát dugott belém … Ez annyira...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XIV.
Kicsit furcsán nézett rám, de megtette. Valójában persze nem a dom-szolidaritás dolgozott bennem, hanem Kis Barátom kezdett éledezni és repetát kért, közvetlenül mögötte pedig a hímgorilla és a szandál is ott sorakozott a csajkával. Gondosan odakötöttem Cs. kezét és a lábát is az asztal megfelelő részeihez, aztán társalgási hangnemben közöltem vele: - Akkor most kiköszörüljük a csorbát, amelyet dicső elődöm elszenvedett. Addig fogom fenekelni, amíg kegyelemért nem könyörög. - Értem...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XIII.
Eltelt némi idő, mire újra képes voltam gondolkodni. Az teljességgel reménytelennek látszott, hogy itt és most bármi olyasmibe kezdjünk, ami akárcsak a leghalványabb összefüggésben is állna a szex-szel, így inkább maradtam a biztonságosnak vélt beszélgetésnél. A korábbi kalandjai – najó, az enyémek is – kerültek szóba. Tanulságos beszélgetés volt. Cs. lelkesen keresgélt a korábbiakban, volt is egy szép, nagy lepkegyűjteménye – bátorkodtam megjegyezni, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert...

Rovat: Hírek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XII.
Amit addig jóleső, mélyen a torkából jövő morrantásokkal, sóhajokkal kommentált, ahelyett most, hogy elértem a fülét, kétségbeesett szabadságharcba kezdett. Szemmel láthatóan mindent megtett annak érdekében, hogy meg ne haraphassam a fülét – márpedig nekem kifejezetten ez volt a szándékom. Kapkodta a fejét és egész testével ellene feszült az enyémnek, mintha az életét védené egy rabló-gyilkos martalóccal szemben. A Kedves nem volt ugyan egy óriási termet, de a méretek hiányát még...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története XI.
Nem is lehetett. Alig telt el néhány másodperc és határozottan kezdtem érezni, hogy itt és most vége a mutatványnak. A félszemű persze lelkesen tapsolt az elképzelésnek, a Szandálnak mindegy volt, csak kimérhessen még néhány fájdalmas csapást, ám a gyönyörben tobzódó két félőrült mellé a semmiből hirtelen előkerült az öltönyös Technokrata (hogy ez miért jár Armaniban(?!) én soha fel nem venném!) és megálljt parancsolt. - Balfasz! Ki KELL mérned a büntetés hátra lévő részét! Addig talán ez...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története X.
Igazán nagyszerű gondolat volt, amit elképzeltem. A félszemű szorgalmasan barlangászik, én pedig kegyetlenül megkorbácsolom – ahhoz, hogy megtegyem, még csak ki sem kell kihátrálnom a barlangból. Csakugyan gyönyörteljes elképzelés volt, eltekintve attól az apróságtól, hogy a bejövetel körüli nagy sietség miatt a blúz még rajta volt. Márpedig ruhán keresztül korbácsolni egy nőt – az talán még az óvszeres szexnél is vágy-lombozóbb. Az, hogy éppen most nekiálljak ruházatot igazítani, szóba...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története IX.
- Supp. Rossz hírem van, biztosan hiányzott számtan óráról, Kedves, de a nulla után – ennyinek számítanak az eddigi emlékeztetők – egy következik! Újabb, imádnivaló toporzékolás következett, aztán szemmel látható erőfeszítés árán kipréselte magából. - Egy, Uram … és köszönöm, hogy megnevel! – ez utóbbit kb. olyan lelkes hangszínnel mondta, mintha egy élő békát kellett volna kiöklendeznie. - Csatt. – ezúttal emeltem a tétet, a pálcát indító csukló-mozdulatra alkarból is rásegítettem...

Rovat: Hírek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története VIII.
- Hm … esetleg megfontolom … - Köszönöm, Uram! – ezúttal tényleg hálásnak hallatszott a hangja. - Még nem mondtam, hogy nem … ehhez Magának is van némi tenni- vagy inkább vállalni valója. - Bármit megteszek, Uram … - Akkor tisztázzuk, hány pálca-ütést érdemel az eddigi kis mutatványaiért, Kedvesem! – mondtam nyájasan. Most persze könnyű lenne utólag fényezni a saját glóriámat és mindenféle zseniális ötleteket képzelni a kérdés mögé, a valóság az volt, hogy sejtelmem sem volt a...

Rovat: Hírek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története VII.
  Nem szóltam semmit, csak tartottam a kezét, nehogy valami felelőtlen mozdulatot tegyen. Valójában nem vállaltam nagy kockázatot, a lakás a legfelső szinten volt és úgy helyezkedett el, hogy a liftből kiszállókat csak az láthatta szemből, aki a liftajtó előtt állt – vagy egyenesen abból a lakásból jött ki. Némi kockázat persze adott volt valami postás, vagy villanyóra-leolvasó személyében – de hát kockázat nélkül, mint tudjuk, nincs veszteség sem. - Bíboros!!! – ezt Cs. sziszegte...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története VI.
Úgy véltem – és amennyire meg tudtam állapítani, Cs. is osztotta a véleményemet – bemutatkozásnak ennyi éppen megfelelő volt. Nem, mintha nem folytattam volna szívesen az elkezdett műsort, de ismétlésbe nem akartam keveredni – Cs.-nek meg amúgy is dolga volt. Az világos volt, hogy a folytatás gondja az én vállamat nyomja, így azonnal hozzá is kezdtem a következő felvonás szervezéséhez. Szerencsémre egy ismerősöm pár nappal azelőtt éppen elutazott valahová és megkért, hogy nézzek rá...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0

Cs. története V.
Nem tettem hiába! Azok a gyönyörű, formás ajkak azonnal kinyíltak, megmutatva a mögöttük fehérlő hibátlan fogsort, - csak azért, hogy értékelni tudjam, a gyönyörök minő csodálatos kertjébe nyer bebocsátást ez a félszemű balfácán – aztán teljes hosszában magába fogadta. A kéjdorong úgy csusszant be egészen a tövéig, mintha kint soha nem is lett volna. A kéj talán még soha nem érzett hulláma öntött el. A trükk természetesen nem a befogadásban magában volt, hanem abban a gyönyörűséges...

Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0